Gyermekvilág, gyermekjog

Szembesítés

2016. május 20. 22:13 - gyvgyj_gtm

Három úttörő kisfilmnek és az UNICEF hozzá kapcsolódó 1% gyűjtő reklámkampánynak köszönhetően szembesült Magyarország azzal, hogy itt és most a gyermekbántalmazás létezik. Sokkoló? Igen. És mi? Az, hogy a gyermekbántalmazás létezik, vagy az, hogy van, aki nyilvánosan beszél a gyermekbántalmazásról?  

Maga a téma – ezt szerintem senki nem vitatta –dermesztő. Ha jól tudom, nem volt még arra példa, hogy egy bántalmazott csoport (itt a gyerekek) képviselői ennyire direkt módon megjelenjenek képernyőn.

Ha megnézzük a statisztikákat, tudható, hogy Magyarországon igenis van gyermekbántalmazás, az is tudható, hogy a bántalmazások túlnyomó részét apák követik el. De ennyire közvetlenül ezt a tényt még nem mutatta meg senki, mint az UNICEF.

Dobott is tőle mindenki egy hátast.

Egy képernyőn megjelenő, szemmel láthatóan jó állapotban lévő gyerekről senki nem gondolja, hogy bántalmazzák. Egyszerűen dermesztő amint a gyerekek hidegen és tárgyilagosan túlélési javaslatokat adnak a képernyőn keresztül és közben minden néző tudja a lelke mélyén, hogy a gyermeknek egyszerűen nincs esélye. Hiszen mit tehet a komódos kislány, könyveket, székeket pakolhat, szekrénybe bújhat? Persze megteheti és meg is teszi, mert kétségbeesetten menekülne és mivel még gyerek, nem éri fel ésszel, hogy nincs menekvés. De legalább megpróbálja. Most még. És mivel gyermek, és nem felnőtt, nem jut eszébe, hogy kérhetne külső segítséget, bár ő még nem tudja, hogy nem lehet minden gyermeket megvédeni.

Valóban nem abuzált egyetlen kislányt sem férfirokona Magyarországon? Azon kell felháborodni, ha ilyen történik, vagy inkább azon, ha a képernyőről az arcunkba mondják, hogy ilyen megtörténik?

A másik kamaszlány az őt ért ütések ellen sállal, zoknival védi magát, és aki nézi a videót, talán belegondol, hogy vannak gyerekek, aki kapnak testszerte ütéseket. Ahogy a másik filmben beszélő fiúhoz hasonló bánásmódban is élnek gyerekek, akik bizony nekiesnek a kilincsnek, komódsaroknak. Ők, a maguk módján, megoldást keresnek a helyzetre, hogy ne fájjon, hogy nem sérüljön annyira, de mi felnőttek tudjuk, hogy nem ez a megoldás. 

Pont  az abszurditásuk miatt hatásosak ezek a filmek, hiszen arra nem számított senki, hogy az eddig monoklival vagy diszkréten zacskóval letakart fejű alakként megjelenített áldozatok megszólalnak. Egy néma plakátot lehet sajnálni, és lehet csendben elmenni mellette. De, hogy egy bántalmazott gyermek megszólaljon és az átélt bántalmazásokról beszéljen és jótanácsokat adjon?!

Az a megoldás, az lehet, hogy beszéljünk róla, és szembenézünk végre a ténnyel, hogy Magyarországon létezik gyermekbántalmazás és nem csak családon belül. Habár nem működik a gyermekvédelmi jelzőrendszer, mivel a törvényi keretek adottak, tegyük meg, amit meg lehet tenni.

Magyarországon – bármilyen hihetetlen – még nincs 20 éves a gyermekvédelmi törvény, és ezer sebből vérzik a gyermekek jogainak védelme.

Ne legyen senki tévedésben, ez a kampány felnőtteknek szól, nem gyerekeknek. És mi, felnőttek tudunk változtatni azon, hogy hány gyermeket bántalmaznak ebben az országban.

Te tettél már valamit a gyermekbántalmazás ellen?

fearless.jpg

2 komment

Van, ami nem változik

2016. május 09. 12:42 - gyvgyj_gtm

A sajtó tele van ezzel az üggyel és úgy tűnik, hogy valami tényleg változik, de egy cikket és a kommenteket olvasva, úgy vélem, ez a változás még nem elég.

történet röviden annyi, hogy egy 3 éves kislányt az édesapja elvitt egy másik országba, ahonnan nem is szándékozik visszahozni. A kislánnyal a Magyarországon élő édesanyja csak akkor találkozhat, ha utánuk megy, férjhez megy az apához és egy családként élnek. Sajátos formája ez a leánykérésnek. Nem egyedülálló eset, amikor az apa magával viszi a gyermeket, megfosztja azt az anyjától és a továbbiakban a gyermekkel zsarolja az másik szülőt.

Néhány olvasó persze a régi beidegződéseknek megfelelően az anyát szapulja: az anya a hibás, hiszen: „széttette a lábát”, „összeállt egy románnal” „az apának is joga van a gyerekhez”.

Nos, a gyermeknek mindkét szülőjéhez joga van. Joga van velük kapcsolatot tartani, kapcsolatban lenni. A cikkből kiderül, hogy a kirándulás idején, még nem rendelkezett bíróság a szülői felügyeleti jogról, vagyis mindkét szülőnek ugyanolyan joga volt a gyermekhez. Sajnos jellemző, hogy amikor a szülők közötti kapcsolat már megromlik, de a gyermek szülői felügyeletéről még nem döntött a bíróság akkor egyik szülő fogja magát és lelép a gyermekkel. Majd, a jogellenesen a másik szülőtől megfosztott gyermeket magánál tartja, előfordulhat, hogy ő kaphatja fel a szülői felügyeleti jogot.

A cikkből az derül ki, Zsuzsa esetében a bíróság úgy rendelkezett, hogy az eddig is Magyarországon, az édesanyjával élő, nagy valószínűséggel magyar állampolgár kislány szülői felügyeleti jogát az édesanya kapja meg. A bíróság gyorsan döntött, ezek az ügyek a gyermekek érdeke miatt soron kívüliek.

Még mindig a gyermek szüleivel való kapcsolattartásánál maradva az is kiderül, hogy már 6 hete nincs személyes kapcsolata az édesanyjával és szomorú tény, hogy ettől az alapjogától pont az édesapja fosztja meg. A kapcsolattartás akadályozása – amennyiben van jogerős erről szóló határozat – bűncselekmény. És csak gondoljunk bele a gyermek helyzetébe, a 3 éves kislány érzéseibe.

Az anya jogairól érdemes azt tudni, hogy a szülőknek az életközösség megszűnése után a gyermekkel kapcsolatban több kérdésben továbbra is közösen kell dönteniük. Az egyik ilyen kérdés, a gyermek lakóhelyének megválasztása. Talán az eddig leírtakból kiderül, ebben sem történt megegyezés, az apa önkényesen még most is maga dönt ebben a kérdésben: „ha Zsuzsanna szeretne még találkozni a kislánnyal, költözzön oda, és menjen feleségül hozzá.”

Az apa azonban a gyermekkel nem Magyarországon, hanem egy másik országban, Romániában kíván letelepedni, vagyis a gyermeket külföldön akarja nevelni, sőt az állampolgárságát is meg kívánja változtatni – olvasható a cikkben. Az a helyzet, hogy a 2014. március 15- óta hatályos Ptk. alapján ezt sem teheti meg az apa, az anya beleegyezése nélkül. Ezek olyan kérdések, melyekben akkor is egyeztetnie kellene az anyával, ha ő, az apa gyakorolná a szülői felügyeleti jogokat. Az apának ugyanolyan jogai vannak és kötelességei vannak, mint az anyának, az még a jövő titka, hogy a történtek után ezekből mit kaphat meg.

A gyermek jogellenes külföldre vitele a jognak egy nemzetközileg is szigorúan szabályozott része. Felelősen gondolkodó szülők számára elképzelhetetlen, hogy csak úgy a hónuk alá csapják a gyermeket és azt mintegy túszként maguknál tartva elkezdenek kóricálni egy másik országban. Ha pedig egy adott ország adott bírósága hoz egy határozatot, hogy a gyermeknek hol a helye, a felelős szülő a gyereket hazaviszi, ugyanis egy másik ország másik bírósága hiába hoz döntést ugyanennek a gyermeknek az ügyében, az már nem illetékes*.

Talán az eddig leírtakból is észrevehető, a kommentelők egy olyan ügyben támadják az anyát, ahol még a kívülállónak is úgy tűnik, hogy nagy valószínűséggel nem minden a hatályos jogszabályokat betartva történt. Talán érdemes lenne átgondolni ezt a történetet újra...

*Igazságügyi Minisztérium nemzetközi gyermekelvitellel kapcsolatos honlapja: http://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/nemzetkozi-gyermekelviteli-es-tartasdijjal-kapcsolatos-ugyek

Jogellenes gyermekelviteli ügyek - gyakran ismételt kérdések – gyakran ismételt kérdések
http://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/download/9/b2/a0000/jogellenes_gyermekelviteli_GYIK.pdf

border.jpg

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása