Vannak, akik a nyakukban hordják, vannak, akik mögé bújnak és vannak, akikről most szó lesz: a hátukon cipelik évekig, évtizedekig.

Emberek, nők, anyák, aki egykor megszokásból, valódi vágyból vagy már nem is érdekes, miért nagy családot terveztek. Terveztek, de aztán nem lett. Született egy gyerek, vagy kettő, talán több is, de a gyermek másik felét adó fél kilépett a család nevű közösségből. Kilépett a napi rutinból, a pénzkeresetből, a párbeszédből, végül, de nem utolsó sorban az utódokkal való valódi foglalkozásból. A hatályos állásfoglalás alapján - bármilyen hihetetlen - ez nem kiskorú veszélyeztetése, nem jogi és emberi normák megszegése, csak megromlott házastársi kapcsolat. 

A nő marad, a gyermekek is. Jobb esetben.

És elkezdik cipelni a csonka család terhét, hiszen ha nincs apa, az a család csak csonka lehet. Most már az anya az, aki gondoskodik mindenről, beosztja a kevesebbet, megtervezi a napokat, heteket, éveket, megvalósítja, na nem magát, hanem a napi rutint fejleszti tökélyre, és úgy általában mindent, de mindent megcsinál, majd a gyermekek is.

A másik fél, az kéthetente van a gyerekekkel. Jobb esetben.

Az apparátus, a gyermekekre olyan sokat fordító és gondoló apparátus, pedig áll és szinte asszisztál ehhez az egyszemélyes, többszereplős produkcióhoz. Na jó, több családi pótlékot kap egy elvált szülő, mint a házas, legyünk tárgyilagosak. 

A helyzet rosszabb, ha a családot elhagyó apa bántalmazó. Mert a gyereknek apa kell, akkor is, ha bántalmazó, ugye? Tegyük tisztába, ha egy férfi a gyermek anyját bántja, akkor a gyermeket is bántja. A két hitvesi pofon után apa legózik a gyermekkel, kívül esik a normális családi élet keretein. 

Habár divatos a pofont kapó felet hibáztatni még közpénzből is, a pontos ismeretek miatt, érdemes utánaolvasni, hogy egy magánvádas, vagy akár egy közvádas bűncselekménynél hány hónap, hány év után lesz jogerős ítélet. Addig pedig kéthetente beeshet az a pofon, vagy legyen csak egy-egy visszafogott anyázás. Persze a munkához idő kell, de addig érdemes lenne valamit javítani a helyzeten, ha már a büntetőeljárás megindulása nem segített, és a szülőként erőn felül, a másik helyett is teljesítő nő továbbra is kéthetente méltatlan helyzetbe kerül a bántalmazó apa miatt. Cipeli ő az egyedüllét keresztjét és hiába a törvény, cipeli a bántalmazás keresztjét is.

Nem csak a nő feladata, hogy a keresztjét levegye, a feljelentésnél ő már megtette, amit lehetett.

Vannak törvények, melyek meghatározzák: meg lehetne fogni, azt a minden jel szerint szálkás, nehéz gerendát és levenni végre a nő hátáról. 

Majd magasba emelve megmutatni, hogy lássa a bántalmazó: a törvény, az törvény, a nő nincs egyedül.

Disclaimer: a bejegyzés rendhagyó módon az elvált, bántalmazott nőkről is szól. A bántalmazás miatt sérült gyermekekről és szülőjéről, akikkel a riasztó statisztika ellenére kevesen  foglalkoznak. Csak akkor szólj hozzá a bejegyzéshez, ha fontosak neked a gyermekek jogai.

A közszolgálati média megteremtése egy olyan feladat melynek szükségességével nehéz vitatkozni. Ahogy a 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról rendelkezik a 6. paragrafusában: „A közszolgálati médiaszolgáltatás a demokratikus társadalmi rend megfelelő működésének elengedhetetlenül szükséges feltétele. A közszolgálati médiaszolgáltatás érdekeit különös súllyal kell figyelembe venni e törvény alkalmazásakor.”

Ugyanennek a törvénynek a 136. paragrafusa alapján a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak, mely egy elkülönített vagyonkezelő és pénzalap feladata - többek között – a közszolgálati médiaszolgáltatás. Szintén ebben a törvénynek a 137. paragrafusában rendelkezik a jogalkotó arról, hogy „a megfelelő minőségű médiatartalom előállításának elősegítése érdekében biztosítja a közszolgálati médiaszolgáltatások tartalmának előállításában részt vevők továbbképzését. Az Alap a szükséges képzést jogosult kereskedelmi tevékenysége keretein belül szervezni. Ezekre a képzésekre azért van szükség, hogy a megvalósuljanak a közszolgáltatás céljai, melyek lehetnek például a az alkotmányos jogoknak, a törvényes rend alapértékeinek és a demokratikus társadalmi rend szabályainak megismertetése, támogatása, is.” Nem is idézném tovább a médiatörvényt, melynek még honlapja is van, akit érdekel, mélyedjen el ebben a témában jobban ott.

A szakmailag avatatlan médiafogyasztó mégis eltűnődik, ilyen szabályozás mellett mégis hogyan valósulhat meg a közszolgálat másként?

Az Áldozathibáztatásból jeles című bejegyzésem egy közszolgálati csatorna műsorában elhangzott párbeszéd hiányosságáról alkotott véleményt. Az említett könnyed műsorból a nehéz téma felvetése mellett hiányzott valami, habár a témában járatlan néző, gondolhatta úgy, hogy erről a témából ennyi pont elég. A műsorból azonban mégis hiányzott az alaposság és a precizitás. A televízió közszolgálati mivolta miatt nem lehet a műsor bulvárjellegével magyarázni, hogy egy állami szerv elmulasztja egy másik állami szerv által működtetett segélyvonal feltüntetését az említett adásban.

Ugyanis létezik egy Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, mely háttérintézménye az EMMI két államtitkárságának és számos fontos feladat megvalósításában támogatja a Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság és a Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság munkáját. Ennek az intézetnek az egységeként működik az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat, mely 2005 óta foglalkozik a hozzátartozók közötti erőszak, a prostitúció és emberkereskedelem áldozatainak megsegítésével. A rokonok közötti erőszak alatt a párkapcsolati erőszak, a gyermekbántalmazás, illetve a háztartáson belül a rokonok, családtagok által elkövetett erőszak értendő. Ez a Telefonszolgálat tájékoztatást ad és azonnali segítséget nyújt abban a helyzetben, amikor azt nem tudja rendezni a helyi szociális- és gyermekvédelmi rendszer, a jelzőrendszer más tagjai, és a bántalmazott természetes támogató rendszere sem. Szabad férőhely és rászorultság esetén az ügyféllel egyeztetve, titkos menedékhelyen való azonnali elhelyezésben is tud segítséget nyújtani. Az OKIT 2005. április 1-jén kezdte meg működését a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet főosztályaként, vagyis nem egy friss szolgáltatás, hanem egy régen működő rendszer. Ami a műsorból nagyon hiányzott, az a Telefonszolgálatnak az ország egész területéről éjjel-nappal ingyenesen, vezetékes vagy mobil hálózatról is hívható telefonszáma a 06-80/20-55-20.

Az egy újabb jó pont lett volna a szintén az OKIT által működtetett honlapot, a bantalmazas.hu oldalt is hivatkozták volna. Ezt nem csak a műsorban, de a saját online felületeiken is megtehették volna. A honlap kifejezetten fontos információkat tartalmaz röviden és érthetően megfogalmazva, így könnyen tájékozódhat az, aki máshol még nem tudott, nem mert. A fontos jogszabályokat felsoroló aloldalon nagyjából képbe kerülhet az is, aki jogszabályt még nem olvasott. A Távoltartás aloldalon egy laikusoknak is érthető szövegezésű változat került fel magáról a távoltartásról. Az érintett vagy érdeklődő információhoz jut más segélyszervezetekről is ha továbbkattint ide, de írhat e-mailt is a okit@ncsszi.hu címre.

A Petőfi TV idén márciusban indult az M2 csatorna esti műsorsávjában. Sem a csatorna, sem az Én vagyok itt műsor nézettségéről nem találtam adatokat, de sokat mond, hogy az AGB Nielsen 2015. őszi TV piaci körképében is az M2 szerepel, mivel az nappal gyerekcsatorna, éjjel pedig felnőtt tartalmakat adnak. Így talán nem is jutott volna el olyan sok emberhez ez az információ, ha a műsorban el is hangzott volna.

Egy másik és minden valószínűséggel nézettebb* közszolgálati csatornán volt látható nem olyan régen egy másik műsor, mely szintén gondolkodásra késztetheti a laikus nézőt, hogy ez vajon a közszolgálat? Igen, az elsárkányosodásról van szó. Az egyébként igen népszerű Maradj Talpon! műsorban a „minden párkapcsolatban élő nőt érintő személyiségváltozás” meghatározásra volt megoldás ez a szó, a műsorkészítők álláspontja szerint. A kocsmatempót felvéve lehetne mondani, hogy végre nem a szingliket marasztalják el, ha már nőnek születtek, de itt azért többről van szó.

Ez nem a feladvány nem vicces és nem szórakoztató. Látható és megtapasztalható, hogy az évek alatt elhangzott viccesnek szánt, valójában a másik felet a társadalmi neme miatt megkülönböztető megjegyzés, mennyire tudja az adásért felelős emberek értékrendjét megváltoztatni. Legyünk optimisták, hogy nem ez volt az értékrendjük.

Meglehetősen egyértelmű, hogy a nézők értékrendjét is formálja a fogyasztott médiatartalom, ezért tovább rontja a helyzetet, hogy nagy valószínűséggel gyermekek, kamaszok is látták a műsort. Az adás 12-es korhatárkarikával volt látható főműsoridőben. Míg a felnőtt a tartalmat a helyén tudja kezelni, a gyermek, mivel korlátozott ítélőképességgel rendelkezik, nem biztos, hogy megkérdőjelezi a képernyőn látható, a műsorvezető által mosolyogva elmondott mondatokat.

Nem szabad elfelejteni, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás többek között az állampolgárok tájékozódási és kulturális igényeinek kielégítése céljából működik, az érkező visszajelzéseket meg lehet fontolni, és meg lehet köszönni. Mert ez is közszolgálat, csak másként.

*A 40. héten az M2 0,9%-os, a Duna 8,5%-os nézettséget ért el. Az adatok forrása: Facebook.com/MTVASajtóosztály

Október 5-én volt a Kék pólók napja, mellyel a mozgalom szervezői az erőszak ellen kívánták felhívni a figyelmet. A Petőfi Rádió is csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, nyilvánvalóan jó szándékkal. A megmozdulás részeként a Petőfi TV esti, Én vagyok itt aznapi műsorában Zsédával beszélgetett a Nemzetközi erőszak ellenes kék póló napról a két műsorvezető Fodor Imre és Szenes Laura.

Tény, a téma nem túl könnyű, főleg azoknak, akik benne élnek. Elengedhetetlen, hogy csak olyan ember nyilatkozzon meg, aki járatos ezen a területen, aki tudja, miről van szó. A műsor szerkesztője nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor a mozgalom kapcsán a családon belüli erőszak témáját vette elő. Mivel maga a családon belüli erőszak, a kapcsolati erőszak is csak 2013. július 1-je óta önálló büntetőjogi tényállás, elmondható, elég friss és minden bizonnyal a kívülállóknak nem túlságosan ismert jogi területről szeretett volna az adás tájékoztatást nyújtani a tévénézőknek.

A műsor pozitívumai sajnos itt véget is érnek, ugyanis a 7,5 perces beszélgetésben félrevezető tájékoztatások, állítások mellett az áldozathibáztatás jellegzetes mondatai hangzottak el. Miután a közmédia két műsorvezetője élő adásban tisztázta, hogy a Csellengők című műsor még létezik, mindketten a bántalmazottak felelősségét kezdték firtatni.

Fodor Imre szerint: …”Tehát pont arról, hogy ezt mindenki valahol titkolja, mindenki szégyelli (közben Zsédát mutatják osztott képernyőn a klippel, aki bólogat), mindenki megpróbál valami mást mondani, mert leestem a lépcsőn, mert véletlenül megütöttem magam, mert… hasonlók. Hogy ehhez sokkal nehezebb nyúlni, mert, hogy ezt nagyon szégyellik az emberek.”

Zséda válasza után a 4. percben a másik műsorvezető Szenes Laura szinte ugyanezt megismételte: „Szerinted itt ugye a legnagyobb probléma az mégiscsak az ugye, abból ered, hogy még most ezekben a percekben is rengetegen vannak, akik egyszerűen nem akarják szóvá tenni ezt , tehát szégyellik, eltitkolják, félnek, bárkihez is fordulni. Szerinted, te eleget gondolkodtál ezen a problémán, foglalkoztál vele, létezhet valami megoldás arra, hogy ezeket az embereket is rásegítsük, hogy merjenek, hogy legyenek bátrak felhozni azt, hogy mi történik velük nap, mint nap.”

Ezekre a kérdésekre, hacsak valaki nincs tűpontosan tisztában a hazai viszonyokkal, nagyon nehéz olyan választ adni, amelynek az üzenete eljut egy zenés fiatalos csatorna nézőjéhez. Zséda megpróbálta. Említette a nőjogi szervezeteket (?), honlapokat (!), szórólapokat (?!), de a végén csak kimondta, hogy „a lépéseket mindenkinek magának kell megtennie, de meg kell tennie, ahhoz, hogy a saját jogait érvényesíteni tudja.” Majd finomította, azzal, hogy „Azt mindenkinek tudnia kell, hogy nem a saját hibájából, mindenki kerülhet ilyen helyzetbe, anyagi helyzettől függetlenül, sőt.”

A műsor sajnos ezzel nem ért véget, és ezért kell erről a Gyermekvilág, gyermekjog blogban írni. Ugyanis a műsorvezető Fodor Imre felvetette a gyermekekkel kapcsolatban tapasztalat bántalmazást is, egy elég szerencsétlenül megfogalmazott kérdésben: „Én tapasztalatból tudom, hogy van olyan barátom, akinek a gyermeke az iskolából jött haza és nem árulta el és hihetetlen meló volt, mire meg tudta, idézőjelesen törni a gyereket, és a gyerek bevallotta, hogy nagyon rossz iskolába menni, mert ott van két srác, aki kiszívja a vérét minden nap.”  Majd a folytatja: „Hogy azt gondolom, hogy erre a gyereket is fel kell készíteni valahol, hogy legyen bátorsága egy családon belüli erőszaknál felemelni a szavát és segítséget kérni.”

Ezekből a kérdésekből kiderül, hogy neki és így a műsornak az az álláspontja a Nemzetközi erőszak ellenes kék póló nap kapcsán, hogy az áldozatot kell felkészíteni és a bántalmazottnak van felelőssége. A zárómondatban, Fodor Imre ezt meg is erősíti, és aki még nem kapcsolat el a csatornáról, meg is hallhatja a megoldást: „Szerintem ez a kulcs, hogy beszélgessünk, beszélgessünk és akkor majd feltárulnak a titkok. Köszönöm, hogy itt voltál." Majd Szenes Laura zárómondata: "További sok sikeres segítségnyújtást kívánunk neked!" 

A műsorban döbbenetes módon, egyetlen egy mondat nem hangzott el a bántalmazók felelősségéről. Arról, hogy a bántalmazót is érdemes felkészíteni arra, hogy cselekedetinek van következménye: kapcsolati erőszak esetén öt évig terjedő börtönbüntetés is lehet a büntetés, de megemlíthették volna a szintén nem túl régen bevezetett megelőző távoltartást is. Gyerekeknél felsorolhatták volna a szülő felelősségének átbeszélésén túl az iskolai bántalmazások során alkalmazandó jogszabályokat, a tanárok, az iskola, a fenntartó szerepét. De nem, nem ezekről volt szó, hanem civil szervezetről, szórólapról és beszélgetésről, annak ellenére, hogy a bejátszott klipben látható volt, a statisztikák szerint minden héten egy nő és minden hónapban egy kisgyerek a néma bűnözés, a családon belüli erőszak következtében veszíti el életét! 

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap évi sok milliárd forintból működik. Most annyira egyszerű lenne az után érdeklődni, hogy ennyi pénzbe egy közszolgálati csatornán nem férne bele egy kicsivel több tájékozottság és tájékoztatás az állam által vállalt és alkotott keretek bővebb ismertetéséről? Nem biztos, hogy érdemes. Habár az MTVA-nál, ebben a több tévét, rádiót és még sok mindent összeolvasztó szervezetnél, kevéssé valószínű, hogy ebben a tárgyban létezne szakmai csoportosulás, összehangolt belső kommunikáció, a műsor készítői mégis megtehették volna azt, hogy a saját házuk táján tudás alapján körülnéznek, és elolvashatták volna a hirado.hu oldalon megjelent kiváló cikket, hogy jobban ott legyenek a bántalmazás témakörével kapcsolatban. Nem voltak ott. Így kaptak áldozathibáztatásból egy jelest.

***

 Olvasd el a többi bejegyzést és kövesd a Gyermekvilág, gyermekjog blogot a Facebookon és a Twitteren.