Gyermekvilág, gyermekjog


Így működik a gyermekvédelem a II. kerületben

2019. október 05. 15:03 - gyvgyj_gtm

Csaknem megduplázódott a a gyermekvédelem látókörébe kerülő felnőttek és gyerekek száma a  II. kerületben, többek között az iskolai szociális munkások jelenlétének köszönhetően – tudtuk meg még tavasszal ezt az információt a Budai Polgárból. A II. kerületi Önkormányzat által kiadott lap cikke nyomán átolvastuk a II. kerületi Család-és Gyermekjóléti szolgálat éves működéséről beszámoló jelentést, amint megjelent májusban. Régóta és sokszor mondtuk már, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer nem (jól) működik. De, hogy ezt a véleményünket pont egy budai gyermekjóléti intézményt igazolja, úgy, hogy az illetékes Közép-Budai Tankerület mulasztásaira finoman és határozottan rámutat, arra még csak soha nem is gondoltuk volna. Pedig ez történt. 50000 példányban.

A Budai Polgár a második kerület kéthetilapja, igazán informatív újság, ami rendszeresen és részletesen beszámol a kerület aktuális eseményeiről, lendületes fejlődéséről és arról, hogy miért jó budai polgárnak lenni. A lap 2019. március 9-én megjelent ez évi 4. számának 9. oldalán A II. kerület a gyermekekért és rászorulókért című cikkben László Zoltánné, a II. Kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ észlelő- és jelzőrendszeri felelőse nem kevesebbet állít, mint:

„2018-ban összesen 2395 fő vette igénybe a központ szolgáltatásait. Ez a szám tavaly még csak 1490 fő volt; az emelkedés egyik oka, hogy tavaly szeptemberben bevezették az óvodai és iskolai szociális segítés rendszerét, így egyre több gyermek került a szakemberek látókörébe”

Első olvasásra is biztosak voltunk abban, hogy ilyen szépen és egyértelműen még senki nem fogalmazta meg, hogy a második kerületi iskolákban a jelzőrendszer eddig egyértelműen félgőzzel működött. Hogy hiába volt több tucatnyi tanár és szakember az iskolában napi 4-8 órában gyerekekkel, egyszerűen nem vettek észre olyan alapvető problémákat, amit egyetlen egy ember akár tucatnyi mennyiségben fedezett fel annak ellenére, hogy több száz ismeretlen gyerek közül kellett megtalálni azt, akivel gond van, vagy azt akinek a szüleivel gond van. Ugyanis második olvasatra a rövid kis beszámolóból az derült ki, hogy soha nem látott módon növekszik azok aránya a kerületben, akiknek a gyermekvédelem látókörébe kell, hogy kerüljenek. Hiszen a 2017-ben csupán 1,65 százalékos arány, 2018-ra 2,66 százalékra növekedett.

A családbarátként is jellemzett II. kerület egy ideje „Szeretünk itt élni” címmel futtat egy kampányt, a sajtót olvasva pedig egy kiegyensúlyozott, politikai ellenzékkel nem rendelkező, nyugodt 90 ezres lakosú városrészt ismertünk meg, ahol a lakók túlnyomó része törvénytisztelő állampolgár. A második kerületiek ezen kívül nagy valószínűséggel tehetősebbek és iskolázottabbak a hazai átlagnál erre utal az is, hogy a kerületben lakó 16 ezer gyerek közül mindössze 151 volt az, aki az Önkormányzat havi 7400 forintos gyermekvédelmi támogatásban részesült a tavalyi évben és mindösszesen 15 csomagot osztott ki a Vöröskereszt.

A II. kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ 2018-as éves munkájáról szóló beszámolót ezek után nagy érdeklődéssel kezdtük olvasni. Ez a honlapjukról letölthető, sajnos csak az előző évi van fent, a korábbi évek beszámolói hiányoznak. A dokumentumból megtudtuk, 17240 gyerek jár a kerület köznevelési intézményeibe. Az ellátottak számának növekedését többek között okozó szociális segítés 2018 óta kötelező, a célja pedig nem más, mint „a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében a szociális segítő munka eszközeivel támogatást nyújtani a köznevelési intézménybe járó gyermekeknek, a gyermek családjának és a köznevelési intézmény pedagógusainak valamint az intézményben megjelenő egyéb szakembereknek.” (33. oldal) A jogszabály által előírt 17 fő helyett egyelőre 9 fő látja el ezt a feladatot és az ő közreműködésüknek köszönhető is a Család- és Gyermekjóléti Központ ügyfeleinek jelentős számú növekedése. Az intézmény 6 fő részére adott fel hirdetést 2019 nyarán, így az ügyfélszámok várhatón még változni fognak.

Nagyon érdekes volt, amit az elméletileg kötelezően igénybe veendő szociális segítők intézményi fogadtatásáról, olvastunk. Volt, ahol külön szobát kaptak a szociális segítők, máshol viszont meg kellett elégedniük a folyosóval. Tetszik nekünk, hogy ilyen nyíltanm mindenki számára elérhetően megfogalmazza az intézményvezetés, hogy nem fogadják mindenhol tárt karokkal őket, és meglehetősen hiányos e téren a szakmaközi együttműködés. A kerület 78 intézménye közül év végéig azok háromnegyede kötött együttműködést II. kerületi Család- és Gyermekjóléti Központtal. A maradék 25 százalék a kapcsolódó jogszabályok módosításának hiánya miatt még megteheti, hogy egyelőre nem lép egyezségre velük. Ahogy írtak erről: „Az egyeztetési folyamatot nehezítette, hogy az oktatási – nevelési intézményekre vonatkozó jogszabályok módosítása nem történt meg, illetve számukra protokoll nem készült.” De megtudtuk azt is, hogy „Tapasztalatink szerint a magán/alapítványi intézmények óvatosak, még erőteljesen féltik és védik az ott megjelenő magasabb társadalmi státuszú családok, gyermekek magánszféráját, érdekeit.” Sőt az egyházi iskolákkal kapcsolatban olvashattuk azt is, hogy: ”Továbbá van olyan egyházi fenntartású intézmény, ahol szintén akadályokba ütközik az együttműködés kialakítása. Ezeknél az alapítványi/egyházi intézményeknél várhatóan hosszabb időt fog igénybe venni a szolgáltatás elfogadtatása.”

Nagyon ritkán lehet ilyen karakán állásfoglalást találni és arról olvasni, hogy a vannak olyan magánintézmények, melyek a Család- és Gyermekjóléti Központ ellenében erőteljesen védik a gyermekek magánszféráját, érdekeit, sőt egyértelműen kifejezi, több időre lesz szükségük, ahhoz, hogy az egyházi intézményekkel dűlőre jussanak.

A Család- és Gyermekjóléti Központ Központ nevű szakmai részlegében 2018-ban 31 bántalmazott gyereket láttak el az esetmenedzserek. A gyerekek közül mind családon belül lett bántalmazva, ahogy ezt a 25. oldal tetején található 2. számú táblázat oly szemléletesen bemutatja. Intézmény által egyik sem.

Addig, amíg kiderül, hogy a szociális munka segítségével, hogyan előzi meg a gyermekek iskolai veszélyeztetettségét 1000 gyermekeként egy iskolai szociális munkás, mi tovább olvastuk, hogy mivel is foglalkozott ez az intézmény 2018-ban. A II. kerületi Önkormányzat Család- és Gyermekjóléti Központ működésének 2018-as évi tevékenységéről szóló 45 oldalas éves jelentés nem csak úgy l’art pour l’art készült, hanem azt Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Képviselő- testületének Egészségügyi, Szociális és Lakásügyi Bizottsága a 35/2019.(III.27.) sz. határozatával el kellett, hogy fogadja. El is fogadták számos más határozattal együtt, így kerülhetett ki a honlapra 2019. májusában.

Vajon ezt az éves jelentést volt, aki el is olvasta? Ugyanis a benne leírtaknak semmilyen visszhangjáról, személyi következményeiről nem olvashattunk az elmúlt 5 hónapban.

Nagyon érdekes, hogy hiába történt meg a Gyermekjóléti Szolgálatok és a Családsegítő Központok összevonása országszerte, a II. kerületben még van külön Szolgálat és Központ. Az is figyelemre méltó, hogy milyen hamar terelődik a szakmai tevékenység a segítésről a hatósági intézkedés felé. Azt írják, hogy amikor egy „feltáró munka alapján hatósági intézkedés szükségessége merül fel, a szolgálat szakmai egység védelembe vételi eljárást kezdeményez a központ szakmai egység felé.” (15. oldal)

Erre pedig akkor kerülhet sor: ”ha a családsegítő úgy ítéli meg, hogy a segítő tevékenység a bevont szolgáltatásokkal együtt sem eredményes, a gyermek/ek/ veszélyeztetettsége nem csökkent, vagy helyzetük súlyosbodott, valamint a családtagok együttműködési készségét, a saját eszközeivel növelni nem tudja. (15. oldal) A jelzést követően a „Továbbiakban kezdeményezi esetkonferencia összehívását, ahol a szakemberek megtárgyalják, hogy szükség van-e hatósági intézkedésre.” (15. oldal) Kissé furcsa a szolgáltatás és a veszélyeztetés szavakat így egy mondatban olvasni. A mi értelmezésünkben a szolgáltatás egy szabadon igénybe vehető és esetenként ingyenes juttatás. A gyermek veszélyeztetése pedig egy olyan viselkedés, amit meg kell szüntetni. Ott nincs helye kérésnek és szolgáltatásnak.

Az éves beszámolóban olvashatunk arról, hogy két esetben tettek családból való kiemelésre javaslatot, vagyis a II. kerületi Önkormányzat Család- és Gyermekjóléti Központ összesen 5 gyereknél gondolta azt, hogy nincs joguk családban nevelkedni, hanem állami gondoskodásban, nevelőszülőknél jobb helyen lennének, mint a családjukban.

Olvastunk egy 12 éves gyerekről, akinek családból való kiemelésére tett javaslatot a szakemberekből álló esetkonferencia. A beszámoló szerint az ügy a gyámhivatalban védelembe vételi eljárás keretében folytatódott – azt mi tesszük hozzá, hogy nem ideiglenes elhelyezés tárggyal. Ez minden valószínűség szerint azt jelenti, hogy a gyerek még a II. kerületben karácsonyozott és nem volt megalapozott a kiemelésről szóló javaslat, vagyis tévedett a Család- és Gyermekjóléti Központ. Azt sem értjük - hacsak nem december végén volt az esetkonferencia – hogyan kerülhetett be egy éves jelentésbe az az információ, miszerint nem kaptak választ a kiemelésről szóló javaslatra. Tényleg nem kaptak választ? Az erről a kamasz gyerekről szóló beszámolót több okból is kicsit furcsán hiányosnak érezzük, sem a konkrét problémát, sem a szolgálat/központ által adott segítséget nem írják le. Azzal nem igazán védekezhetnek, hogy a gyermek személyiségi jogai miatt maradnak ki információk, hiszen a 12, most már 13 éves gyereket biztos meghívták az esetkonferenciára – hatalmas szakmai hiba lenne egy ekkora gyereket kihagyni egy, a sorsát érintő megbeszélésből – aki, ha rátalál erre az oldalra – biztos be tudja magát azonosítani, vagy bárki őt a barátai, osztálytársai, családtagjai közül. (15. oldal)

A II. kerületbe éppen csak betévedő 4 gyermek sem járt túl jól, de az ő esetükben legalább részletesen leírják azt, hogyan kerültek ki a családból és a nem csak szüleiktől, hanem egymástól, a testvéreiktől elszakítva hogyan lettek nevelőszülőkhöz elhelyezve. Az összefoglalóban azt írják, hogy két esetben kellett kiemelést javasolni. Ezek szerint a 4 gyermek egy eset, érdekes. Szerintünk inkább 4. Leginkább azért, mert a javaslat alapján végül a gyerekeket nem csak a szüleiktől, hanem egymástól is elválasztották. Az indok itt az elégtelen lakáskörülmény volt. Hát nem gondoltuk volna, hogy pont ebben a kerületben nincs ez a kérdés megoldva és nem jutott fedél egy 6 tagú családnak a feje fölé. A bekezdés vége felé azért olvasható az örömhír: „A krízishelyzetben hozzánk fordulókat minden esetben sikerült rövid időn belül elhelyeznünk, köszönhetően elsősorban az ellátási szerződéseinknek.” (15. oldal), legyen az bántalmazott terhes kismama, vagy fiatal anyuka gyerekkel, vagy évek óta alapellátásban segített család. Az éves mérleg így nem sikerült túl fényesre, hiszen 5 alkalommal kellett kiemelést javasolni (nem 2) és a súlyos krízishelyzet miatt szintén legalább még 5 ember el kellett, hogy hagyja a II. kerületet.

A még nem szerződött iskolák a 2018-as éves jelentés után biztosan örömmel lesznek partnerei ilyen hatásfokkal és szakmai módszerekkel dolgozó intézménynek. Az éves szakmai jelentésből pedig kiderült, egyetlen súlyos krízishelyzetben lévő, a II. kerületi Önkormányzat Család- és Gyermekjóléti Központhoz forduló gyermek/nő/család sem maradt a második kerületben a 2019-es évre. Pedig biztos szeretnének ők is a kerületben élni.

Ha szeretnél konstruktívan és építő módon hozzászólni, akkor azt a blog Facebook oldalán teheted meg, ITT .

Megjegyzés: a II. kerületi Önkormányzat Család- és Gyermekjóléti Központ beszámolója a 2018-as évről egy bárki számára szabadon hozzáférhető dokumentum. Szívesen fogadunk ezzel kapcsolatban bármilyen építő jellegű észrevétel vagy vélemény, még akkor is, ha az általunk leírtakkal nem teljesen egyezik. Abban biztosak vagyunk, hogy ebben az intézményben is dolgoznak lelkiismeretes szociális munkások.

 

csgyk0202.jpg

A II. kerületi Önkormányzat Család- és Gyermekjóléti Központ központi épülete és összes üvegfelülete egy ház földszintjén, egy parkoló felett.

A fotó régi, ha van jobb és újabb képed, küldd el a gyvgyj@gmail.com e-mail címre. 

 

3 komment

Az éhezés joga, avagy tanulja meg gyerek és felnőtt, hogy hol a helye ebben a ... rendszerben

2019. január 19. 14:48 - gyvgyj_gtm

Az iskolás gyerekek minden nap legalább nyolc órát töltenek el az iskolában, tanulással, szabadfoglalkozással és megint tanulással. Ha visznek is ennivalót az minden bizonnyal nem az a mennyiség és/vagy minőség, amivel 8-9 órára fedezni lehet az egészséges és életkornak megfelelő tápanyagbevitelt. Megtörténhet-e 2019-ben az Magyarországon, hogy egy gyerek nem jut megfelelő minőségű és mennyiségű ételhez és vajon mit tesznek ilyenkor az illetékesek?

Egy elég meglepő Facebook bejegyzéssel találkoztunk néhány nappal ezelőtt és többször is elolvastuk Szentlőrinc Város bejegyzését. Most ne ragadjunk le ott, hogy milyen gyönyörű dolog egy word dokumentumot képként kitenni, elemezzük szigorúan az Élelemezési ügyintéző szavait. A kedvező földrajzi fekvésű, mindössze „2430 db” (sic) lakosú település is menthetetlenül megérkezett a XXI. századba. A 2019. februárjától „bevezetésre kerülő” (sic) rendszernek köszönhetően minden hátralékkal nem rendelkező és ebédet kifizető gyerek kártyát fog kapni. Ezen túl minden gyerek ezt a kártyát az étkezőben elhelyezett terminálhoz hozzáérintve veheti igénybe a (kifizetett) étkezést. Ha a kártya nincs a gyereknél, akkor hiába van az aznapi elemózsia kifizetve, enni bizony nem kap. Röviden: ha nincs érintés, nincs ebéd.

Persze, értjük mi, tanulja meg a gyerek minél korábban, hogy vannak szabályok, amiket be kell tartani és viselje a tettei következményeit. Hát mivé lenne a világ, ha felelőtlen hétévesek csak úgy minden féle terminálhoz való érintés nélkül döntenék magukba a vegetás, szétfőtt répás levest? Ha az örökké farkaséhes, örökmozgó kamaszok csak úgy, terminál nélkül döntenék magukba a vadas marhát?

Hát fogja fel a gyerek, hogy a befizetés rendszere olyan bonyolult és átláthatatlan, hogy a hetekkel előre kifizettetett és naponta megrendelt adagok nem tudnak a konyhások kezén keresztül a tálcájukra kerülni, ha nem érintődik az a nyomorult kártya a terminálhoz. Ja, hogy az adagok ki vannak fizetve és szállítva, de ha nincs kártya, az étel az iskolai menzán marad a gyerek meg éhesen? Tessék mondani, másnap megkapja, vagy ki lesz dobva az étel?

Környezetünkben folytatott nem túl reprezentatív kutatás eredményeképpen megtudtuk, hogy egyre több helyen terjed ez a csipes rendszer, aminek egyelőre nem sok értelmét látjuk. Kérünk mindenkit, akinek a gyereke használ ilyet, ossza meg a tapasztalatait velünk és mindenki mással.

Most pedig vegyünk részt egy gondolat kísérletben és képzeljük el, hogy a havi menzát kifizető és kártyával rendelkező gyerek az iskolai menzára betérve választ a kétféle leves, a háromféle főétel és a kétéféle desszert közül, majd az asztalához igyekezve egy terminálnál egy felnőtt lecsippenti az ételeket, csak hogy a szülő is tudja, mit eszik a gyerek. Na, ilyenkor van értelme a kártyának. Most pedig vegyünk részt a másik gondolat kísérletben és képzeljük el, hogy a havi menzát kifizető döntéshozók közül étkezéskor mindenki ugyanazt a levest és főételt kapja, egyedi kívánság és desszert nincs. Jogos a kérdés: miért csak a gyerekek étkeztetésére jellemző ez a szigorú rendszer? Ők kevesebbet érnek?

Kövesd a Gyermekvilág, gyermekjog oldalát a Facebookon is

Amikor elolvastuk Szentlőrinc Város posztját, úgy ítéltük meg, hogy ezt nem lehet felülmúlni. Lehet.

Láttunk egy iratot, egy jelzést, amben az áll, hogy egy felnőtt egy gyerekkel beszélgetve arról értesült, hogy egy mindig is nagyon vékony gyerek számára „valós napi gond az étkezések megoldása”*. Magyarországon, tudjuk jól, valós gond a gyermekéhezés, valóban vannak gyerekek, akik anyagi okokból nem jutnak megfelelő minőségű és mennyiségű ételhez és számos alapítvány igyekszik menteni a menthetőt és adományokat eljuttatni az érintetettekhez.

Vajon mit tesz ilyenkor az a felnőtt, aki meghallja, hogy egy környezetében élő gyerek és családja számára valós napi gond az étkezések napi megoldása? Beszél a gyerek szüleivel, esetleg tanáraival, hogy tudassa velük a gyerektől megtudott problémát és felajánlja segítségét? Vagy mit csinál? Mivel az illető minden bizonnyal nem egy magánember, hanem a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja ezért joga van jelzést tennie a hallott dolgokról és a megoldáshoz javaslatokat adjon.

Ez az ember minden más cselekedett helyett azt kérte a "szociális és gyermekvédelmi szolgálattól" (amit nem is így hívnak), hogy „tárja fel a család valós anyagi helyzetét és gazdálkodásának ésszerűségét és amennyiben a gyerek valóban nélkülözést szenved, avagy esetleg manipulatívan használja fel a szülő, a megoldásban kellő érzékenységgel és szakszerűen segítsen.”

Mindez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ez az ember, miután a gyerek bizalmába férkőzött, vagy csak faggatta, vagy csak kitalálta ezt az egészet, a szülőt és kihagyva rászabadította a szülőre a gyámhivatalt. A jelzés adott hónap 8-án történt és a gyámhivatal 20 nappal később szinte rajtaütés szerűen megjelent az éppen munkába induló szülő lakásán és a folyamatban lévő eljárásra hivatkozva kötelezte arra a szülőt, hogy minden mást félretéve csak velük foglalkozzon, ne menjen munkába. A megalázó eljárás részletezése egy újabb kisregény lenne, ezt most kihagyjuk. 

Persze, értjük mi, tanulja meg a szülő, hogy hol a helye és még véletlenül se keveredjen nehéz helyzetbe. Ne veszítse el a munkáját és ne legyen vállalkozó, és, ha kevesebb is a bevétele, akkor arról a gyereke még véletlenül se tudjon. Mert ha a gyerek elkotyogja a nehézségeket valami fogalmatlan tóbiásnak, akkor előfordulhat, hogy ezt az információt ő úgy értelmezi, hogy valós napi gond az étkezések anyagi megoldása (napi háromszori étkezés befizetve és a csippantós cucc is mindig a gyereknél). És az is előfordulhat, hogy ez a fogalmatlan tóbiás a józan paraszti ésszel elvárható érdeklődő telefonhívás, levélírás, vagy bármi helyett a gyámhatósághoz fordul, akkor megtörténhet, hogy a gyámhatóság közreműködése következtében úgy rúgják ki a szülőt egy havi 325 000 forintos jövedelmet biztosító projektből, mint a szél. Előfordult és kirúgták szóval most ez a szülő éppen munkát keres, mert ő lenne a családfenntartó.

Ez az eset Budán történt egy elég jó környéken, ahol általában nem szoktak a gyerekek éhezni és a fentiek alapján jobban teszik, ha meg se próbálják, mert különben jön a gyámhivatal. Ó, igen ez a fogalmatlan tóbiás azért közvetetten vagy közvetve – végül is mindegy – a gyerek osztályfőnökeivel azért tudatta a „valós napi gond az étkezés megoldása” dolgot, akik ezt a közlést rezzenetlen képpel hagyták figyelmen kívül. Pontosabban a gyámhivatal felé megtoldották azzal az érdekességgel, hogy a gyerek éhesen és pénz nélkül szokott iskolába menni. Mivel az iskola büféje körülbelül 100 %-os árréssel dolgozik és az ott kapható portékák az iskolához közeli boltban pont a felébe kerülnek, talán érthető, ha a szülő nem pártolja az általános iskolákban valamiért igen elterjedt elterjedt büfézést. Az éhezéssel gyanúsított gyerek az iskolában naponta háromszor eszik, otthon reggelizik és szendvicset is kap csomagolva, horribile dictu készít magának. Ha még így is éhes reggelente, akkor jó lenne, ha az osztályfőnökök valamelyike felvenné végre a kapcsolatot a szülővel és tudatná vele ezt a tényt.

Azt azért nem higgye senki, hogy kőszívű, érzékelten emberek dolgoznak a budai iskolákban, hiszen pont ez az iskola hirdeti fennen a Facebook oldalán, hogy határon túli rászoruló gyerekeknek több száz csomagot gyűjtettek össze az iskola tanulóival. Persze ez a jótékonykodás a felnőttek ötlete volt és igencsak elvárták a gyerekek részéről az adományozást. Az osztályfőnökök fejenként 15000 forintos utalványt kaptak az egyik szülői közösségtől, és hát szülői közösségből abban az iskolában több is van, így hát sokaknak volt jó karácsonyuk.

Nos, a gyermekvédelmi jelzőrendszer több tagjának hatékony közreműködése következtében a fogalmatlan tóbiással beszélgető gyereknek az volt a meglepetése, hogy semmilyen ajándéka nem volt a karácsonyfa alatt. Fájuk is csak azért volt, mert az árusítás végeztével a megmaradt darabokat Budán ingyen elosztogatták. Vagyis rövid úton sikerült egy családot az anyagi csődbe sodorni.

Jusson csak eszünkbe egy szintén Budán történt tavalyelőtti történet*, amikor egy iskolaigazgató a házirendre hivatkozva nem fogadott el orvosi igazolást. Igen, e szerint az igazgató szerint létezik olyan házirend, ami felülír egy orvosi diplomát. A jog ezt másképpp hívja, és nagyon csodálkozunk, hogy a tankerület még nem tette még meg a szükséges lépéseket az intézményvezető ellen és a gyereket vegzáló azóta más okból menesztett karnagynak sem mosta meg a fejét. Ez az igazgató nem csak a szülőt, de a gyereket is nagyon utálhatja, ugyanis miután nem fogadta el a szülő előzetes értesítését az hiányzásról az ő jelzése alapján igazolatlannak számító órák miatt 4 hónapra még a családi pótlékot is megvonták a gyerekét egyedül nevelő munkanélküli szülőtől. Bizony, ennek az iskolaigazgatónak köszönhetően a jómódú Budán egy gyereknek sikerült úgy iskolába járnia az elmúlt tanévben 4 hónapon keresztül, hogy nem járt utána családi pótlék és a családban az egy főre jutó jövedelem 4 hónapon keresztül 38000 Ft alatt volt. Úgy, hogy erről a tényről tudott, a gyerekjóléti szolgálat (!), a gyámhivatal, az önkormányzat (!!), az iskola (!!!) és persze a tankerület is, de senki, tényleg senki nem kérdezte meg tőlük, hogy hogyan nem haltak éhen!

Véleményünk szerint ennek a budai tankerületnek a megtépázódott hírnevén sokat javítana, ha felhagyna végre a berken belül baráti és barátságos, de nyilvánvalóan tehetségtelen nímand beosztottjainak bevédésével és eleget tenne végre fenntartói feladatainak. Ezek az emberek szakmailag értékelhetetlenek, a tetteik miatt gyakran a feletteseiknek kell megvédeniük őket, szóval még csak nem is lojálisak. Mi már tudjuk, amelyik klikkesedő cégben ilyenek a beosztottak, annak riválisokra már nincs szüksége.

Sokat beszélgettünk erről és egyáltalán nem értük, hogy hol és mikor csúszott szét így ez a rendszer, hogy szerintünk súlytalan és tudatlan talpnyalók csuklóztathatnak büntetlenül gyereket és felnőtteket egyaránt. Pöffeszkedve és büntetlenül forgathatják a törvényeket és paragrafusokat emberek kárára és soha senki nem tessékeli ki őket a helyükről. Azt gondoljuk, szakmai kiközösítést és hogy megvetést érdemel, aki képes így viselkedni. Határozottan ajánljuk, hogy az ilyen ember ne foglalkozzon gyerekekkel, ne vállaljon állami hivatalt és a tükörbe nézve – ha még képes rá - szégyellje magát mélységesen.

Szeretnél hozzászólni vagy segíteni? ITT vagy üzenetben megteheted.

* a történtet a nyilvánvaló felismerhetelenség érdekében a lényeg megtartásával megváltoztattuk. A család anyagilag tényleg ellehetetlenült.

 

heart-3846613_340.png

 

 

 

29 komment

(Nem csak) kommunikációs katasztrófa

2017. január 25. 18:12 - gyvgyj_gtm

Ismét drámai hír járja be a sajtót, egy 11 éves kisfiú halt meg otthonában, a saját ágyában. A gyerek, a hírek szerint, cukorbeteg volt, szerény körülmények között nevelte őt egyedülálló anyja. Az első hírek még arról szóltak, hogy kihűlés miatt halt meg a kisfiú, több tucatnyi portál írta meg a hírt, némelyik újra színezte a történteket, mintha nem lenne elég nagy a tragédia így is. Aztán néhány nappal később itt az újabb hír, hogy mégsem kihűlés lehetett a halál oka, ismét sok portálon lehet olvasni és megpróbálkozni a lehetetlennel. Megérteni, hogy mi történt.

Különös fintora sorsnak, hogy 2017. január 14-én közölt a feol.hu egy cikket arról, hogy a jogszabályváltozásoknak köszönhetően immár kötelező a családok együttműködése a védőnői hálózattal, ahogy a cikk bevezetője is szól:  „Januártól már nem mondható le a védőnői gondozás, illetve ha ezt a szülő megteszi, az veszélyeztetésnek számít.” Aki ezt elolvassa, azonnal kedvet érez ahhoz, hogy együtt működjön a védőnővel. Kár, hogy a 11 éves kisfiú, ekkor már napok óta halott volt. Így nem tudhatta meg a cikkből, hogy „Innentől (értsd: az iskoláskor kezdetétől) az iskolai védőnők dolga a diákok gondozása.”

Az országos sajtó is rácsapott a tragikus történetre és idéznek Székesfehérvár polgármesterétől, aki a Facebook oldalán ír ennek a szomorú hírnek a kapcsán. És valóban, a polgármester egy országos kereskedelmi televízióból tudta meg, hogy mi történt az általa vezetett városban, és igen, ez elég kellemetlen. A polgármester sem tudja, hogy szociális, egészségügyi vagy emberi mulasztás miatt halt meg a kisfiú és a közleményében, ahogy több sajtóorgánumban is inkább azt emeli ki, hogy merjenek segítséget kérni az emberek és felhívja arra is az emberek figyelmét, hogy amennyiben észrevesznek segítségre szoruló embert jelezzenek maguk is. 

A tudósítások a tragédiával nem tudnak mit kezdeni, a rendőrségi hírzárlat teljes. A szomszédokat, környéken lakókat, a vélt vagy valós ismerősöket faggatják. Az anyát a legtöbb cikk magának valónak, mogorvának és elutasítónak ábrázolja, melyre ráerősít a egy újabb feol.hu cikk is, ahol sikerült névvel is megemlíteni a kisfiút. Kérdés, mennyire lehet hiteles egy másik újságíró tudósítása, ha egy emberről úgy közöl leírást nyomtatásban tíz és százezrek számára, hogy annak alapja egy nyilvánvalóan szubjektív véleményt. Még az anya életkorát, mint objekítv tényt, sem sikerült kideríteni, de több tudósítás is említ életkort. Elég nehéz kibogozni a tudósításokból, hogy az anya akkor most egy 37 éves,könyvelő, aki az önkormányzattól néha kap munkát, vagy egy a gyermekének ebédet sem fizető, a kisfiút alul öltöztető ápolt, csinos ötvenes asszony. A kommenteket pedig el lehet olvasni a kommenteket bármelyik cikk, tudósítás alatt, magukért beszélnek. 

Ami hiányzik az online felületekről és nyilvánvalóan a való életből is, az a tiszta, egyértelmű kommunikáció. Hiányzik például egy valós alappal rendelkező jelentés a helyi szociális ágazat valamely vezetőjétől, ami arról szól, hogy igen, pontosan tudják, hogy hány egyszülős család van a körzetükben és igen, arról is tudnak, hogy hány egyszülős, fogyatékkal vagy tartós betegséggel élő gyermeket nevelő család van ugyanitt. Jó lenne, ha be tudnának számolni arról, hogy van kidolgozott és bevált forgatókönyv, hogy váratlan krízishelyzet, megbetegedés esetén hogyan nyújtanak valódi segítséget egy-egy ilyen családnak. Vagy tudnánk arról, hogy a rossz anyagi helyzetű családnak fel tudnak kínálni olyan programot, képzést, melynek segítségével magasabb jövedelemhez juthatnak. Vagy talán be tudnának számolni arról, hogy valódi közösséget építenek, ahol helye van annak is, aki valamiért lejjebb csúszott és magára maradt. Lehet folytatni a felsorolást, szándék szerint...

Remélhetőleg a vizsgálat kideríti, hogy mi történt, hogy máskor ne történhessen meg, nem csak Székesfehérváron, máshol sem. Egyszer talán, majd valaki összerak egy cselevési tervet, amivel könnyebbé lehet tenni annak a családnak az életét, ahol egy szülő van és a gyermek tartós beteg vagy fogyatékos.

És meg is csinálja. Egyszer. Talán.

halonet.jpg

1 komment

Sok bába közt

2016. január 30. 19:44 - gyvgyj_gtm

Akit megkérdeznek, hogy Magyarországon kihez lehet fordulni, ha bajba kerül egy gyermek, nagy valószínűséggel két intézményt fog megnevezni. A gyermekjóléti szolgálatot és a gyámhivatalt. Bármilyen hihetetlen, de sokkal több intézmény foglalkozik valamilyen módon a krízishelyzetbe került gyermekekkel.

Íme, egy nem teljes összefoglaló ezekről az  intézményekről, szívesen fogadunk kiegészítéseket.

A gyámhivatalokkal kezdve a felsorolást, érdemes megemlíteni, hogy míg évekkel ezelőtt a gyámhivatal az önkormányzathoz tartozott, ez 2013. január 1-én megváltozott: a gyámhivatal ma már a kormányhivatal része. 2015. április 12-től a gyámhivatalnak már a neve sem az, ami volt, hanem gyámügyi osztálynak hívják és a Járási – Budapesten a kerületi – Hivataloknak egy osztálya. Aki érintett, a területileg illetékes kormányhivatal honlapján tájékozódhat a kormanyhivatal.hu-n.

A 2015-ös évben (is) volt szó a gyermekvédelem rossz helyzetéről, amit a szaktárca törvénymódosítással  is próbált orvosolni, így „2016. január 1-jétől a családsegítés csak gyermekjóléti szolgáltatással integráltan – egy szervezeti és szakmai egységben – működhet: települési szinten a család- és gyermekjóléti szolgálat, járási szinten a család- és gyermekjóléti központ keretében.” Ezeknek a szolgáltatásosnak a biztosítása továbbra is önkormányzati feladat. Bővebben itt lehet erről olvasni.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozik a Szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság. Ennek és a Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságnak a háttérintézménye a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, mely a szociálpolitikai, család-politikai, gyermekvédelmi, esélyteremtési, ifjúság- és drogpolitikai irányítási és szakmapolitikai feladatainak megvalósításában támogatja az államtitkárságokat. Ha ez így sok ember számára nem ismert, azért jó tudni, hogy ennek az intézetnek az egységeként működik az OKIT - Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat - mely a hozzátartozók közötti erőszak, a prostitúció és emberkereskedelem áldozatainak megsegítésével foglalkozik. Ez az a szolgálat, mely az információnyújtás mellett azonnali segítséget nyújt, akár szabad férőhelyet is, ha van. Telefonon az ország egész területéről éjjel-nappal hívhatóak a 06-80/20-55-20-as telefonszámon. Ez az intézet működteti a bantalmazas.hu honlapot, mely kifejezetten fontos híreket tartalmaz, lehet e-mailt is írni a okit@ncsszi.hu címre. Gyorsan és hatékonyan tájékozódhat az, aki máshol még nem tudott, nem mert, akár a távoltartásról is.

Egy másik hivatal a Nemzeti Rehabilitációs Hivatal (NRH), melynek feladata többek között „a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények ágazati azonosítójával és országos nyilvántartásával, a szociális szolgáltatások országos jelentési rendszerével, a szociális szolgáltatások, a gyermekjóléti alapellátások és a gyermekvédelmi szakellátások finanszírozásának ellenőrzése céljából vezetett nyilvántartással, az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Névjegyzékkel kapcsolatos feladatokat ellátása.” Ez az intézmény szintén egy költségvetési szerv, feladatát a 74/2015- számú kormányrendelet határozza meg. A NRH része a Szociális Főosztály, mely szakmai és hivatalos kapcsolatot tart például a szociális és gyámhivatalokkal, az önkormányzatok és az önkormányzati társulások szociális igazgatási egységeivel, továbbá a szociális, gyermekvédelmi és gyermekjóléti ellátásokat fenntartó szervezetekkel. A Hivatal - szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi feladatkörében – ellátja a „gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények esetén a működés engedélyezésével működtetésével kapcsolatos feladatokat.” Jogosult ellenőrizni is a Szociális és gyermekvédelmi intézményeket, részletek erről itt olvashatók.

Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet a Nemzeti               Egészségfejlesztési Intézet része. Azért került bele a felsorolásba, mert ez az intézet készíti a gyermekbantalmazas.hu honlapot. A bemutatkozásból kiderül, hogy igazán átfogó területen foglalkoznak a gyermekeket érintő dolgokkal: „Évek óta foglalkozunk a gyermekbántalmazás és elhanyagolás kérdéseivel is. Módszertani levelet, oktatási anyagokat adtunk ki, számos konferenciát szerveztünk. Ezzel a honlappal a szakemberek mellett a laikusok felé is szeretnénk fordulni, mert a gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése össztársadalmi feladat, közös felelősségünk. A honlapra feltöltött anyagokkal szeretnénk tájékoztatni, szemléletet formálni. Célunk, hogy nyíltan lehessen erről a kényes témáról beszélni. Nem vállalhatjuk azonban egyéni problémák megoldását, ezt szolgálják a helyi gyermekvédelmi szakemberek, segítő szervezetek és szolgálatok http://www.gyermekbantalmazas.hu/fooldal honlapon számtalan információs anyag megtalálható.” Mivel a bejegyzés írásakor a lap nem volt elérhető, bővebben itt lehet olvasni róluk:

Egy másik intézmény a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, mely fenntartója több javítóintézetnek és gyermekotthonnak is. A szociális ellátórendszer változott a rendszerváltás óta, egy összefoglaló a honlapjukon olvasható erről. A fenntartói feladatokon túl a Főigazgatóságnak vannak még gyermekjóléti, gyermekvédelmi feladat is, az SZMSZ szerint például „összesíti, kiértékeli és elemzi a szolgáltatók és intézmények által szolgáltatott és más az ellátó rendszerrel kapcsolatos adatokat, javaslatokat, azokat megküldi a miniszternek, és honlapján folyamatosan közzéteszi…” A Főigazgatóságon, ahogy a szervezeti ábrán is látható van Gyermekjogi Osztály, Gyermekvédelmi osztály és Szociális Feladat ellátási osztály is. A Főigazgatóság honlapján a szakmai anyagok között külön menüpontot szentelnek a Gyermekbántalmazás felismerése és kezelése témának, összesen 3 pdf fájl található itt, részletes szakmai anyagok.

Azért, hogy az intézmények egy részét bemutató írás keretes legyen, meg kell említeni, hogy most még létezik Magyarországon egy olyan intézmény is, melyet úgy hívnak, hogy Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK). Ezt az intézményt 2012. augusztus 1-i hatállyal a lett létrehozva: „az OBDK központi hivatalként ellátja a betegek jogainak hatékony védelmét, és letéteményese az ellátotti és gyermeki jogok védelmének.” Az OBDK jogvédelmi képviseletet lát el, nem csak gyerekek, de felnőttek tekintetében is. Hatóságként pedig vezeti a betegjogi, ellátott jogi, gyermekjogi képviselők nyilvántartását és folyamatosan nyomon követi az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetőségét, az ellátásszervezéssel, beutalási renddel, betegtájékoztatással kapcsolatos szabályok érvényesülését. Ami miatt ebbe felsorolásba is belevettem ezt az intézményt, az az, hogy az OBDK részéként működnek a gyermekjogi képviselők, akik a közreműködnek a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermek e törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíti a gyermeket jogai megismerésében és érvényesítésében, valamint kötelességei megismerésében és teljesítésében. Ezen kívül a gyermekjogi képviselő figyelemmel kíséri az óvoda, az iskola, a kollégium és a pedagógiai szakszolgálat intézményeiben folyó gyermekvédelemmel kapcsolatos tevékenységet, segíti a gyermeki jogok érvényesülését. Joga van indokolt esetben megkeresni ezeknek az intézményeknek a fenntartóját és szükség szerint – a gyermek érdekében – akár gyámhatósági eljárást is kezdeményezhet.

A felsorolás a hosszú, de nem teljes. Valószínű, hogy a gyermekvédelemmel, gyermekjoggal foglalkozó intézmények kis része került most említésre. A bejegyzést olvasva talán van, akinek felvetődik a kérdés, ha ennyi hivatal és így foglalkozik a gyerekekkel, miért történt meg Szigetszentmiklós vagy Kisléta, miért létezik a kényszerláthatás és áldozathibáztatás, miért küzd sok szülő nap, mint nap a sajátos nevelési igényű gyermeke közösségi elfogadtatásáért, miért bántalmazhatnak gyerekeket nevelési, oktatási intézményekben?

Igen, kérdésből is sok van.

offices.jpg

3 komment

Védelembe véve. Vagy mégsem

2015. október 02. 19:18 - gyvgyj_gtm

Vajon milyen jogi eszközökkel áll rendelkezésre a gyermekvédelmi rendszer, amennyiben egy gyermek veszélyeztetve van? Áttekintve a jogszabályokat, látható, számos törvény alkalmazása és több hivatal, intézmény közreműködése szükséges, amíg egy gyermeket védelembe vétele bekövetkezik. A 1997. évi XXXI. törvény III. fejezet alapján a védelembe vétel egy, a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedés, a gyermekek védelme rendszerének egyik eleme.

A folyamat első lépéseként a gyámhatóság vagy a gyermekjóléti szolgálat tudomást szerez a gyermek veszélyeztetettségéről. A 1997. évi XXXI. törvény 17§ rendelkezik, arról, hogy kik kötelesek a veszélyeztetettséget jelezni, erről már volt bejegyzés a blogon. A családgondozók felveszik a kapcsolatot a családdal és megállapítják, hogy a gyermek a családban tartható-e és így lehetséges-e a veszélyeztetés megszüntetése. Amennyiben a szülők önként együttműködnek a családgondozóval, az készít egy úgynevezett gondozási- nevelési tervet. Ebben a tervben rögzítik, hogy a szülők és a gyermek milyen feladatokat vállalnak a veszélyeztetettség elhárítására. E terv alapján, az önkéntesen igénybe vehető alapellátásban gondozza a családot a családgondozó. A gyermekjóléti szolgálat mellőzheti alapellátásban a segítségnyújtást a család számára, amennyiben nem látja bizonyítottnak a gyermek veszélyezettségét.

Amennyiben bizonyított a veszélyeztetés, de az alapellátás keretében nem történik változás, vagy a családgondozó azt tapasztalja, hogy a család nem együttműködő a veszélyeztetettség megszüntetésében, úgy 1997/149-es kormányrendelet 84§ alapján védelembe vételi javaslattattal fordul a területileg illetékes gyámhatóság felé. Javaslatába nyilatkozik az alapellátás eredménytelenségének okáról, a gyermek és a szülő együttműködési készségéről, ezen kívül megküldi a gyermekjóléti alapellátás során felvett adatlapot, környezettanulmányt és gondozási tervet. A javaslatban a gyermekjóléti szolgálat még véleményt nyilvánít a gyermek veszélyeztetettségének okáról, javaslatot tesz a kirendelhető családgondozó személyére és az 1997. évi XXXI. törvény 68§ 3. bekezdése alapján szükséges további intézkedésekre. Megtörténik az is, hogy a védelembe vételre nem a gyermekjóléti szolgálat javaslatára indul, ekkor a gyámhatóság megkeresi azt javaslattétel miatt.

Amennyiben a veszélyeztetettség valóban fennáll, a gyámhivatal következő lépésében megkeresi a szülőt és nyilatkoztatja, hogy alapellátásban vállalják a gyermekjóléti szolgálattal való együttműködést. Ha ezen együttműködés alapján valószínűsíthető a gondozás eredményessége, a gyámhivatal a védelembe vételi javaslat elutasításával egyidejűleg felhívja a gyermekjóléti szolgálatot az alapellátás keretében történő segítségnyújtásra.

A gyámhivatal a védelembe vétel iránti eljárás során tárgyalást tart. Ezt a tárgyalást úgy kell megtartani, hogy a gyermeket és a szülőt hozzásegítsék a védelembe vétel okának, céljának és jogkövetkezményeinek megismeréséhez. A tárgyaláson meg kell hallgatni a Gyvt. 128. paragrafusában meghatározott személyeken túl azt a családgondozót, aki a gyermek gondozását a védelembe vételt megelőzően segítette. A hatósági eljárás során a gyermeket és a szülőt nyilatkoztatni kell arról, hogy vállalják-e a gyermekjóléti szolgálattal az alapellátás keretében való együttműködést. Ezen nyilatkozattétel előtt a gyermeket és a szülőt figyelmeztetni kell az együttműködés hiányában alkalmazható jogkövetkezményekre. Amennyiben a védelembe vétel során a szülő és/vagy a gyermek nem együttműködő megtörténhet a gyermek kiemelése a családból.

A védelembe vételről szóló határozat rendelkező részének a 149/1997. kormányrendelet 14§ alapján tartalmaznia kell a gyermeknek és a kötelezett személy adatait, tájékoztatást a döntés jogkövetkezményeiről és figyelmeztetést a teljesítés elmulasztásának következményeire. A határozat tartalmazza még a családgondozó kirendelését, egy felhívást a kirendelt családgondozó felé, hogy a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül a gyermekkel és a szülővel együttműködve készítsen egyéni gondozási-nevelési tervet. Ebben a gondozási tervben a családgondozó határozza meg a szülő és a gyermek azon feladatait, amelyek a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetéséhez szükségesek, majd ezt a tervet a családgondozó ismerteti a gyermekkel és a szülővel. A családgondozó ezt a tervet elfogadtatja, majd aláíratja az érintettekkel majd tájékoztatás céljából haladéktalanul meg kell küldenie a gyámhivatalnak. Ha a gyámhivatal elrendelte a gyermek megelőző pártfogását, a feladatokat erre tekintettel kell meghatározni. A határozat tartalmazza még a gyermek és a szülő kötelezését a családgondozóval való együttműködésre, és ezen kívül természetesen a gyermek és a szülő figyelmeztetését az együttműködés megtagadásának jogkövetkezményeire. Vagyis ez azt jelenti, hogy az alapellátásban, önkéntesen nem együttműködő, a nevelési-gondozási tervet figyelmen kívül hagyó családot kötelezik arra, hogy a kirendelt családgondozóval együttműködjön, az általa előírtakat megtegye.

A védelembe vétel felülvizsgálata iránti eljárás több esetben indulhat, például hivatalból, az elrendelő határozatban foglalt időpontban, akkor, ha a gyámhivatalnak hivatalos tudomása van a felülvizsgálat szükségességéről vagy a kirendelt családgondozó kezdeményezésére, de indulhat a korlátozottan cselekvőképes gyermek, a szülő, illetve más törvényes képviselő kérelmére is. A felülvizsgálat eredményéről szóló határozatban rendelkezni kell a védelembe vétel fenntartásáról vagy megszüntetéséről, a következő felülvizsgálat határidejéről, az új egyéni gondozási-nevelési terv elkészítésére vonatkozó felhívásról a határidő megjelölésével, szükség esetén a pártfogó felügyelő és a kirendelt családgondozó felhívásáról, hogy a fiatalkorú ügyeiben egymást tájékoztatva, együttműködve járjanak el.

A védelembe vétel megszüntetése bekövetkezik, amennyiben a gyermek családban történő nevelkedése védelembe vétel nélkül is biztosítható, a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését vagy nevelésbe vételét rendelték el, a fiatalkorú szabadságvesztését vagy javítóintézeti nevelését tölti. Figyelemreméltó, hogy amennyiben a gyámhivatal illetékessége például költözés miatt megszűnik, úgy a gyámhivatal a családgondozót felmenti és megkeresi a területileg illetékes gyámhivatalt, mely másik családgondozót rendel ki (149/1997 kormányrendelt 91§). A védelembe vétel megszűnése pedig néhány kivételtől eltekintve akkor is bekövetkezik, ha a gyermek nagykorúvá válik. (Gyvt 69§)

A rendszer sebezhetőségét, talán ez a száraz jogszabályok taglalásából is kiderül, a családgondozó adja. Adott esetben egyetlen emberen múlik egy egész családnak a sorsa, élete. Valószínűleg a legtöbb szülő a józan eszétől vezérelve inkább megpróbál együttműködni a családgondozóval már az önkéntes alapellátásban, mintsem egy hatósági eljárást megvárjon. Amennyiben a hatósági eljárás eredményeképpen mégsem együttműködő a szülő és/vagy a gyermek akkor a családgondozó lesz az, aki jelzi az együttműködés hiányát a gyámhivatalnak és megtörténik a családból kiemelés.

A 149/1997-es kormányrendelet azonban szabályozza a családgondozó tevékenységét is. A családgondozót a kirendeléséről, felmentéséről, valamint a védelembe vétel megszüntetéséről a gyermekjóléti szolgálat útján kell értesíteni. A családhoz családgondozóként elsősorban a gyermekjóléti szolgálat azon családgondozóját kell kirendelni, aki a védelembe vételt megelőzően a gyermeket gondozta, a veszélyeztetettségét feltárta. A kirendelt családgondozó gyámhivatallal közvetlenül tartja a kapcsolatot és szükség szerint, de legalább évente írásban tájékoztatja a gyámhivatalt a családgondozás eredményéről. Ő az, aki indokolt esetben javaslatot tesz a megelőző pártfogás elrendelésére, mellőzésére, fenntartására vagy megszüntetésére. Vagyis, azt a családgondozót, aki feltárta a veszélyeztetettséget és aki, ezt az önkéntes alapellátásban megszüntetni nem tudta, mondhatni eredménytelen volt az együttműködés közte és a család között, rendeli ki a gyámhivatal, hátha a most már meg lévő hatalmánál fogva együttműködésre fogja/tudja bírni a családot. Ha nem, akkor következik a családból kiemelés.

A jogszabály szabályozza, hogy a családgondozó tisztsége megszűnik a védelembe vétel megszűnésével vagy megszüntetésével, és figyelemreméltó módon azt is, amennyiben a gyámhivatal a családgondozót felmenti vagy elmozdítja. A gyámhivatal ugyanis a családgondozót felmenti, ha az alkalmatlan feladatára, vagy a családgondozó fontos okból felmentését maga kéri, utólag keletkezik olyan akadály, amely miatt feladatát megfelelően ellátni nem tudja, a gyámhivatal illetékessége megszűnik. Amennyiben a családgondozó jogaival súlyosan visszaél, kötelességeit nagymértékben elhanyagolja, a gyámhivatal tisztségéből elmozdítja. A jogszabály arról nem rendelkezik, hogy mi történik addig a veszélyeztetett gyermekkel. Az így eltelt időben előfordulhat, hogy a kötelességszegés miatt felmentett családgondozó mellett a nevelés-gondozási terv végrehajtása nem történik meg, ahogy az is előfordulhat, hogy a szülő és a gyermek megteszi, amire kötelezték, a családgondozó mégis visszaél jogaival és a gyámhivatalnak írott jelentéseiben kedvezőtlenebbül festi le a kötelezetteket, mint azok valójában. Mivel ő a szakember, nem fognak kételkedni a jelentések valóságtartalmában.

Magyarországon pontos statisztikai adatok állnak rendelkezésre, hogy  az eddig leírt eljárásban hány gyermek és szülő is érintett, és több, mint gondolnánk.  2013-as évben 139213 veszélyeztetett kiskorút tartottak nyilván, ebből környezeti okból 85472, magatartási okból 28053, anyagi okból 17658, egészségügyi okból 8030 gyermek volt veszélyeztetve. A 2013-as évben a védelembe vett gyerekek száma 21399 volt, akik 11584 családban éltek. Környezeti okból 8800, szülőnek felróható magatartási okból 7394, gyermeknek felróható magatartási okból 5205 gyermek került védelembe vételre. A gyermekjóléti és családsegítő szolgálat szolgáltatását 2013-ban igénybe vette 140843 gyermek, akik közül 91454-en alapellátásban, 26721-en pedig a védelembe vétel miatt voltak gondozottak. A 18 év alatti gyermekek, fiatal felnőttek száma abban az évben nagyjából 2000000 volt. Beszédesek a számok. vedved_ksh2013.jpg

Szólj hozzá!

Kényszerláthatás

2015. szeptember 22. 16:12 - gyvgyj_gtm

Habár sokan nem szeretnek beszélni róla, attól még létezik, attól még van. Most körbejárom, mit tesznek a hivatalok, akkor, amikor egy gyermeknek a saját szülője az ellensége.  A gyermekvédelmi törvény első paragrafusa kimondja, minden gyermeknek joga van családban felnőni, lehetőleg a sajátjában. A gyermeknek az is alapvető joga, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson*, ezen jogától csak a saját védelme érdekében lehet megfosztani. A szülő-gyermek kapcsolatban a szülőnek joga és kötelessége a kapcsolattartás, a gyermeknek joga, de nem kötelessége. A gyakorlatban előfordul, hogy ez a jog olykor terhes kötelességgé, a gyermek hátrányára váló találkozássá válik. 

Hogy mennyire tartják erősnek a jogalkalmazók a szülővel való kapcsolattartási jogot, azt jól mutatja a gyermekvédelmi jelzőrendszer kudarcaként elhíresült szigetszentmiklósi eset is. Ha a híradások pontosak, a nevelőszülőkhöz elhelyezett gyermekeknek a családból történt kiemelésük után még havi kétszer 2 órát tölthettek felügyelettel a szüleik társaságában. Később ezt a jogot nyilván megvonták a szülőktől, az ügy jelenlegi állásáról a nincs nyilvános információ.

A válás során a szülők egymástól és nem gyermekeiktől válnak el, mégis előfordul, hogy egy apa vagy anya hónapokig nem tartja a kapcsolatot a gyermekével. Még akkor sem, ha ügyvéd előtt készült megállapodás, gyámhivatali határozat vagy bírói végzés szabályozza a kapcsolattartást a különélő szülővel. A jogban esetleg járatlan, a gyermekkel élő szülő ilyenkor a kapcsolattartás biztosítása miatt fordulhat a helyi gyermekjóléti szolgálathoz. Amennyiben tudja a vonatkozó jogszabályokat,** a kormányhivatal gyámügyi osztályán, régebbi nevén a gyámhivatalnál kérheti a kapcsolattartás végrehajtását, vagyis azt, hogy a különélő szülőt kötelezzék az elmaradt kapcsolattartás pótlására.

A szülők válása általában igen hektikus és olykor igen kiszámíthatatlan folyamat, megesik, hogy az indulatok lecsendesedése után a világgá szaladt szülő visszatér, és kíváncsi lesz a magára hagyott, a teljes mértékben a gondozó szülő által nevelt gyermekére mégis csak. A közvélekedés és a jelenlegi joggyakorlat is nagyon enyhén ítéli meg a hónapokig távol lévő szülő távolmaradását és általános tévedés, hogy csak a fizikai bántalmazás számít bántalmazásnak. Abban az esetben, ha a különélő szülő a kapcsolattartási kötelezettségének nem tesz eleget, a gyermekét elhanyagolja, bántalmazza. Távollétével és így kötelességének nem teljesítésével mulasztást követ el, gátolja gyermeke egészséges testi-lelki fejlődését, miközben a gondozó szülőre aránytalanul nagy terhet hárít.

Éppen ezért rendelkezik törvény arról, hogy a bíróság, vagy a gyámhatóság „a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja.”***

Előfordul, a szülők válása mögött családon belüli erőszak húzódik meg észrevétlenül. Annyira észrevétlenül, hogy a családdal kapcsolatba kerülő szakemberek ezt nem is veszik észre. Hogy a tapasztalatlanság, a tanulatlanság vagy az érdektelenség az oka ennek, azt ne most firtassuk, legyen a figyelem inkább azon, hogy a bántalmazó családban felcseperedő gyermekre hogyan hat ez. A pofonok súlytalansága című írásomban már taglaltam a manapság még fellelhető kettős mércét, mely egyik szülőnek – egyébként igen helytelenül – megengedi a bántalmazást, a másikat ugyanezért – egyébként igen helyesen – büntetné. Most ne hördüljön fel a kedves olvasó, olvastam olyan ügyvéd blogját, aki a bántalmazást tételesen felsoroló szülőnek azt javasolta, hogy adja elő mindazt a gyámhivatalnak, ott majd szépen meg fogják kérni, hogy ne hisztizzen. Nem linkelem inkább.

Ha a gyermek maga is bántalmazás áldozata, őt a különélő szülő bántotta, nyilván nem szeretne vele találkozni. Amennyiben a bántalmazás tényét nem veszik figyelembe, nem hallgatják meg a gyereket akár a kora miatt szakember segítségségével, őt a jogalkalmazók a kapcsolattartást elrendelők újabb traumának teszik ki, sőt veszélyeztetik. Általában az elmondható, hogy a szabályozást végzők a gyermekkel nem találkoznak, számukra ő csak egy akta, egy irathalmaz iktatószámmal. Az is általános, hogy a gondozó szülő által elmondottakat, a bántalmazás ismertetését sem veszik olyan komolyan, hogy alapos tényfeltárásba kezdjenek, vagy akár bármilyenbe.

A baj, a kényszerláthatás akkor következik be, amikor a jogalkalmazók, a hivatalnokok nem gondolják végig, az előzőleg vázolt gondolatokat, felcsapják a jogszabályokat tartalmazó könyveket és egy évtizedek óta alkalmazott sablon alapján szabályozzák le a kapcsolattartást. Kapcsolattartás minden páros héten pénteken 18 órától vasárnap 18 óráig, minden páros ünnep második(!) napja a különélő szülővel 9-18 óráig. Pont. A fokozatosság elvét, a gyermek mindenekfelett álló érdekét és a család élethelyzeteit nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyva.

Természetesen van megoldás arra az esetre, ha a gyermek nem szeretne menni a láthatásra. Nem, nem az okok feltárása a megoldás, hanem a gondozó szülő kap még egy feladatot: készítse fel a gyermeket a láthatásra! Amennyiben a gyermek – mivel az ő ítélőképessége korlátozott – nem akar kapcsolattartásra menni, az biztosan azért lehetséges, mert nem volt felkészítve a láthatásra. Annak a gyermeknek a kívánságát sem veszik figyelembe, aki évek óta nem látta a különélő szülőjét, de emlékei vannak és észleli a jelenlegi gondokat. Hiszen még kicsi, még nincs 12 sem, sőt a szabályozást is jobb, ha 18 éves koráig betartja.

A gyermek helyett a törvényes képviselő, a gondozó szülő nyilatkozik, aki a gyermek érdekét képviseli. Képviselné jobban mondva, ugyanis az általa elmondottakat jobbára úgy értékelik, hogy a gyermeket a másik szülő ellen neveli, azért nem akar menni a gyermek oda ahova, ezzel veszélyezteti a gyermeket, ha pedig a gyermek nem vesz részt a kapcsolattartáson az kapcsolattartás akadályozása, bűncselekmény***.

Ebben a jogi környezetben teljesen nyilvánvaló, hogy a gyermekkel élő szülő inkább elviszi a kapcsolattartásra a gyermeket. Ha nem teszi meg, pillanatok alatt szakad a nyakába a gyermekjóléti központ családgondozója, a gyámhatóság ügyintézője és egy rendőrségi előadó is rendőrjárőrrel fűszerezve, amennyiben a különélő szülő elég eltökélt és párbeszéd helyett a hatósági megoldást választja. A gondozó szülő egyszerűen lesz, ami lesz alapon el kell, hogy vigye gyermekét a kapcsolattartásra és bíznia kell abban, hogy a bántalmazó különélő szülő legalább a saját gyermekéhez kíméletes lesz.

A józan észt és a gyermek úgynevezett mindenek feltett álló érdekét legyőzi a hatalom. Ez a kényszerláthatás.

  1. évi XXXI. törvény 6§

**149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról IV. fejezet.

***2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 4:184. § [A kapcsolattartási jog korlátozása és megvonása]

****2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 210 §

file.jpg

 

13 komment

Ki véd kit II.

2015. szeptember 11. 11:51 - gyvgyj_gtm

a gyermekek védelmének rendszere a gyakorlatban - a családgondozók

Az egyes jogszabályok, törvények működését és alkalmazásuk korlátait a való életből vett példákkal lehetséges a legjobban megítélni. Az alábbi megtörtént esetben, melyben egy gyermek ellátása a kérdés, az olvasó ítélhet, hogy a jelzőrendszer tagjai megfelelően jártak-e el, túllépték-e hatáskörüket, megtettek-e mindent a gyermek érdekében. Arról is ítélhet, hogy maguk a vonatkozó törvények megfelelőek-e ahhoz, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét biztosítsák. Hosszú és szövevényes, de ugyanakkor egyszerű és hétköznapi történet következik. Megjegyzés: egyes adatokat, időpontokat, személyiségi jogok miatt megváltoztattunk, azok a történet érdemi részét nem befolyásolják.

1. A rendszer működik

 2. Jelzés és családgondozók

Szülő I. elolvasta a JELZÉS-t, ami kétoldalnyi szöveg csupán. A leírt mondatok többsége valótlan állítás volt, ami igaz, azt is pontatlanul fogalmazták meg. Az iratot öt szakember írta alá és így vállalta a felelősséget a leírtakért. Azt szülőként kiolvasta a levélből: a Pedagógia Szakszolgálat úgy gondolja, a gyermeket ő a szülő veszélyezteti, ezért írta meg ezt a jelzőlapot. A jelzőlap minden Gyermekjóléti Szakszolgálat honlapján megtalálható, letölthető. Aki észleli egy gyermek veszélyeztetését, az akár név nélkül is küldhet jelzést, de a hatályos törvények azt is lehetővé teszik, hogy a jelzést tevő adatait titkosan kezeljék az eljárás során. Hallgattassék meg a másik fél is, gondolta Szülő I. és írt egy tájékoztató levelet a lakhely szerint illetékes Gyermekjóléti Szolgálatnak, pontról pontra, mondatról mondatra tényekkel alátámasztva és kijavítva a jelzésben előforduló valótlanságokat, pontatlanságokat. Mivel egyértelműen hamis jelzésről van szó, felvetette az aláírók felelősségét is. Nem értette, hogy a Pedagógiai Szakszolgálat 5 munkatársa miért írhat valótlanságokat a jelzésben.

Hamarosan érkezett egy sima levél a Gyermekjóléti Szolgálattól, két családgondozó neve és telefonszáma volt benne, és egy időpont szerda 14 óra, ekkor jelenjen meg a Gyermekjóléti Központban, mert Jelzés érkezett. Rögtön felhívta az egyik családgondozó, és egyezetett vele egy másik időpontot, mivel napközben a Szülő I. dolgozik. Előre szólt, hogy a közlekedés függvényében fog odaérni, lehet, nem tudja a munkáját hamarabb befejezni.

A találkozó napján a bébiszitter lemondta a gyermekfelügyeletet, így Szülő I. a Gyermekkel együtt ment a Gyermekjóléti Központba. A két családgondozó, Szülő I. és a Gyermek bementek egy szobába, de központ asszisztense a szülő kérdésére idejében észbe kapott és vállalta a Gyermek felvigyázását, amíg a családgondozók a Szülő I.-el beszélgettek. Erre a megbeszélésre Szülő I. nem vihetett magával senkit, ott feljegyzés nem készült. A családgondozók elmondták, hogy a Pedagógia Szakszolgálat szerint a gyermeket az anya együttműködésének hiánya miatt ők nem tudják ellátni, ezért a gyermek kivizsgálása szükséges. Az anya megkérdezte, hogy a Gyermekjóléti Központhoz megérkezett-e a levele, melyben leírja, hogy milyen valótlanságokat tartalmaz a Pegadógia Szakszolgálat jelzése. Családgondozó I. nem tudott erről a levélről és meghökkenten megkérdezte Szülő I.-et, hogy „Csak nem gondolja, hogy egy szakember szavában kételkedni fogunk?!” 

A találkozó 50. percében a Családgondozó I. elővett egy kapcsolatfelvételi lapot és felolvasta Szülő I.-nek, hogy a nekik is megküldött jelzésből ők a következőket szűrték le: „A Pedagógiai Szakszolgálat jelezte, hogy a Gyermek kezelése eredménytelen volt Szülő I. hozzáállása miatt. A Szakszolgálat szerint szükséges a Gyermek további kivizsgálása annak eredményében a megfelelő terápia.” Családgondozó I. adott Szülő I.-nek egy orvosi rendelőket tartalmazó listát, hogy hova mehetnek, de Szülő I. tájékoztatta a Szakembert, hogy már évek óta járnak orvoshoz. Szülő I. kérte, hogy ha van valamilyen tennivalója, írják le neki egy levélben, ahogy a jelzésről is így tájékozatták. Zárásként megkérdezték Szülő I.-et, hogy aláírja-e a Kapcsolatfelvételi lapot, ő megkérdezte, hogy az észrevételeit és pontosításait leírják-e. A válasz az volt, hogy a központ már bezár, erre már nincs idő. Az iratból másolatot nem kaphat, mivel nem kért iratbetekintést ezt megelőzően. Ezért megbeszéltek egy másik időpontot, amikor találkoznak. 

A következő találkozóra két hét múlva került sor, a Családgondozó II. tájékoztatta Szülő I-.et, hogy hiába kért szolgáltatásokat a Gyermekjóléti Központtól, azokat nem tudják megadni neki. A Családgondozók erre a találkozóra készültek, mert a kétmondatos Kapcsolatfelvételi lap mellé hozták a GYSZ1 – Esetfelvételi lap Környezettanulmány lapot is. A majdnem egy oldalas dokumentumban rengeteg pontatlanság volt. Habár Szülő I. megpróbálta, esélye sem volt kijavítani azokat ott a helyszínen. Másolatot ebből az iratból sem kapott, mert nem kért ezt megelőzően iratbetekintést és jegyzőkönyvet, feljegyzést sem készítettek. Családgondozó II. mosolyogva biztosította Szülő I.-et, hogy az eddigiek alapján ők egy Esetkonferenciát fognak szervezni, ahol majd eldöntik, hogy kezdeményezik-e a Gyermek védelembe vételét.

table_chair.jpg

Szólj hozzá!

Érted haragszom, nem ellened

2015. április 22. 21:03 - gtm

Szerdai szubjektív szösszenet

Új rovat indul  a mai napon útjára, melyben aktuális vagy éppen kevésbé aktuális ám fontos témával kapcsolatos vélemények kapnak teret. Az első téma mi lehetne más, mint a szociális munkások helyzete, megítélése, lehetőségeik ma Magyarországon. Az első írás címadója pedig ki lehetne más, mint József Attila.

Még március 20-án jelent meg a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének közleménye Takács Imre elnök tollából, valamennyi médiavisszhangot kiváltva.

A közleményből első olvasásra látható, hogy nagy hangsúlyt kap az állítás: a megalázóan kevés fizetésért dolgozó szociális munkások túlterheltek fizikailag és pszichikailag is.  Tény, ezt más szakmák képviselői is elmondhatják, azonban silány munkavégzést ezzel magyarázni, lehetetlen. A közlemény írója bevallja, hogy kevés az egy családra fordítható idő, és ezért a családgondozó nem tudhatja biztosan, hogy tényleg mindent megtett-e az adott családért. Megállapítás, hogy saját magát a szociális munkás a folyamatos adminisztrációval tudja levédeni, ami jelentheti azt, hogy olykor a cselekvés helyett is csupán adminisztrál?

A közleményben nagy terjedelemben foglalkozik a szegénységből eredő veszélyeztettséggel, melyen a  családgondozó heroikus munkája sokat tud változtni. Nem vitatva a tényt, hogy ez egy veszélyfaktor, a szövegben az a veszélyes gondolat lapul meg, hogy, ha szegény a család, még biztos idegesebb és agresszívebb is. Civil szervezetek igyekeznek eloszlatni azt a tévhitet, hogy a családon belüli főleg az iskolázatlan, szegény rétegekben élőkre jellemző. Ugyanis tény, hogy ez különböző társadalmi rétegben nagyon hasonló arányban fordul elő. Ahogy az is tény, hogy a családon belüli erőszak nem jobban terjed, hanem a látenciája csökken, akár már a róla való kommunikációval. Nem mindegy, nagyon nem.

A közlemény elején felvetett problémát, mely szerint a sajtóhírekben szereplő "botrányos eseteknél" a adatvédelmi és etikai szabályok miatt nincs lehetőség cáfolatra, lehet sokféleképpen érteni. Mert vajon, mit is szeretnének cáfolni? Hogy a hírekben szereplő gyermekkel nem is történt semmi? Vagy azt, hogy történt ugyan, de a szociális munkás megtett mindent? Vajon ki tiltja meg a "botrányos eseteknél" érintett szervezeteknél, hogy közleményt adjon ki és leírja, hogy mi történt, mindezt a gyermek adatait védve?

A szociális munkások képzésének minősítése nehezen érthető. Tudható, a szakmai továbbképzés fontos, a világ változik, ha nincs továbbképzés, a tudás elavulttá válik. Ez valóban a vezető felelőssége, hogy vajon tisztában van-e azzal, hogy a beosztottjai, akik a családokkal foglalkoznak, vajon napra készek-e a vonatkozó jogszabályokból. 

A közleményből világosan kiderül, a szociális munkás feladata kettős, a hatósági és a segítő funkció egy személyben ötvöződik és pont ezért kulcsszereplője ennek soktényezős folyamatnak. Ezért fordulnak hozzá más intézmények, mert ő az a szereplő, aki először segít vagy legalább segíteni próbál a rendelkezésre eszközeivel. Ha a helyzet nem javult, akkor intézkedhet tovább, ha már megtett mindent. Akkor, amikor már megtett mindent.

Megannyi kérdés felvetődhet még másokban is és miután a közlemény a társadalom több szereplőjének, intézményeknek, szülőknek a  felelősségét firtatja, lehet, érdemes lenne egy valós tartalommal megtöltendő párbeszédet kezdeményezni?

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása