Tény, a laikusok számára a törvények nem jelentenek mást, mint száraz és olykor bonyolult, bikkfanyelven megfogalmazott mondatokat. Ezek a száraz jogszabályok határozzák meg azonban, azt, hogy van egy rendszer, melynek tagjai abban az esetben, ha egy gyermeket veszélyeztetve látnak, a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálatnak jelzést kötelesek küldeni. Nagyon sok esetre derült fény a közelmúltban is, amikor a jelzőrendszer tagjai elmulasztották ezt a jelzést, annak ellenére, hogy a mulasztásnak munkajogi és más következményei is lehetnek. A további tudásgyarapítás érdekében a blog törvényeket ismertető sorozata mellett a magyarországi gyermekvédelem alapját adó gyermekvédelmi jelzőrendszer példákon keresztül kerül bemutatásra; nehéz esetek és remélhetőleg jó gyakorlatok, útmutatók is lesznek a palettán.

A híreket olvasva, úgy tűnik, általánosan elterjedt gyakorlat, hogy amennyiben bántalmazás, családon belüli erőszak esetén érkezik jelzés a gyermekjóléti központhoz, akkor a szakemberek a gondozó szülővel felveszik a kapcsolatot, hogy a gyermek veszélyeztetettségét megszüntessék. A családgondozó alapellátásban nyújt segítséget a családnak, a szülőnek, hogy a fennálló veszélyeztető tényezők megszűnjenek. Érdemes megnézni a jelenlegi, gyakorlatot, hogy mi történik a gyermekekkel, ha a családban a verbális bántalmazáson túl az egyik szülő bántalmazó. Vajon mennyire támogatja a védelmi rendszer azt, hogy a bántalmazást elszenvedők ebbeől a helyzetből megmeneküljenek? Érdemes azt is megnézni, hogy amennyiben elvált szülőknél a kapcsolattartó szülő az, aki a gyermeket veszélyezteti, akár bántalmazza is, akkor az illetékes hatóság kapcsolattartási probléma miatt jár el, ha egyáltalán. Vajon hol ér véget a gyermekvédelmi jelzőrendszer hatásköre, hol van az a pont, ahol nekik már nem kell eljárni?