Gyermekvilág, gyermekjog

Kényszerláthatás

2015. szeptember 22. 16:12 - gyvgyj_gtm

Habár sokan nem szeretnek beszélni róla, attól még létezik, attól még van. Most körbejárom, mit tesznek a hivatalok, akkor, amikor egy gyermeknek a saját szülője az ellensége.  A gyermekvédelmi törvény első paragrafusa kimondja, minden gyermeknek joga van családban felnőni, lehetőleg a sajátjában. A gyermeknek az is alapvető joga, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson*, ezen jogától csak a saját védelme érdekében lehet megfosztani. A szülő-gyermek kapcsolatban a szülőnek joga és kötelessége a kapcsolattartás, a gyermeknek joga, de nem kötelessége. A gyakorlatban előfordul, hogy ez a jog olykor terhes kötelességgé, a gyermek hátrányára váló találkozássá válik. 

Hogy mennyire tartják erősnek a jogalkalmazók a szülővel való kapcsolattartási jogot, azt jól mutatja a gyermekvédelmi jelzőrendszer kudarcaként elhíresült szigetszentmiklósi eset is. Ha a híradások pontosak, a nevelőszülőkhöz elhelyezett gyermekeknek a családból történt kiemelésük után még havi kétszer 2 órát tölthettek felügyelettel a szüleik társaságában. Később ezt a jogot nyilván megvonták a szülőktől, az ügy jelenlegi állásáról a nincs nyilvános információ.

A válás során a szülők egymástól és nem gyermekeiktől válnak el, mégis előfordul, hogy egy apa vagy anya hónapokig nem tartja a kapcsolatot a gyermekével. Még akkor sem, ha ügyvéd előtt készült megállapodás, gyámhivatali határozat vagy bírói végzés szabályozza a kapcsolattartást a különélő szülővel. A jogban esetleg járatlan, a gyermekkel élő szülő ilyenkor a kapcsolattartás biztosítása miatt fordulhat a helyi gyermekjóléti szolgálathoz. Amennyiben tudja a vonatkozó jogszabályokat,** a kormányhivatal gyámügyi osztályán, régebbi nevén a gyámhivatalnál kérheti a kapcsolattartás végrehajtását, vagyis azt, hogy a különélő szülőt kötelezzék az elmaradt kapcsolattartás pótlására.

A szülők válása általában igen hektikus és olykor igen kiszámíthatatlan folyamat, megesik, hogy az indulatok lecsendesedése után a világgá szaladt szülő visszatér, és kíváncsi lesz a magára hagyott, a teljes mértékben a gondozó szülő által nevelt gyermekére mégis csak. A közvélekedés és a jelenlegi joggyakorlat is nagyon enyhén ítéli meg a hónapokig távol lévő szülő távolmaradását és általános tévedés, hogy csak a fizikai bántalmazás számít bántalmazásnak. Abban az esetben, ha a különélő szülő a kapcsolattartási kötelezettségének nem tesz eleget, a gyermekét elhanyagolja, bántalmazza. Távollétével és így kötelességének nem teljesítésével mulasztást követ el, gátolja gyermeke egészséges testi-lelki fejlődését, miközben a gondozó szülőre aránytalanul nagy terhet hárít.

Éppen ezért rendelkezik törvény arról, hogy a bíróság, vagy a gyámhatóság „a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja.”***

Előfordul, a szülők válása mögött családon belüli erőszak húzódik meg észrevétlenül. Annyira észrevétlenül, hogy a családdal kapcsolatba kerülő szakemberek ezt nem is veszik észre. Hogy a tapasztalatlanság, a tanulatlanság vagy az érdektelenség az oka ennek, azt ne most firtassuk, legyen a figyelem inkább azon, hogy a bántalmazó családban felcseperedő gyermekre hogyan hat ez. A pofonok súlytalansága című írásomban már taglaltam a manapság még fellelhető kettős mércét, mely egyik szülőnek – egyébként igen helytelenül – megengedi a bántalmazást, a másikat ugyanezért – egyébként igen helyesen – büntetné. Most ne hördüljön fel a kedves olvasó, olvastam olyan ügyvéd blogját, aki a bántalmazást tételesen felsoroló szülőnek azt javasolta, hogy adja elő mindazt a gyámhivatalnak, ott majd szépen meg fogják kérni, hogy ne hisztizzen. Nem linkelem inkább.

Ha a gyermek maga is bántalmazás áldozata, őt a különélő szülő bántotta, nyilván nem szeretne vele találkozni. Amennyiben a bántalmazás tényét nem veszik figyelembe, nem hallgatják meg a gyereket akár a kora miatt szakember segítségségével, őt a jogalkalmazók a kapcsolattartást elrendelők újabb traumának teszik ki, sőt veszélyeztetik. Általában az elmondható, hogy a szabályozást végzők a gyermekkel nem találkoznak, számukra ő csak egy akta, egy irathalmaz iktatószámmal. Az is általános, hogy a gondozó szülő által elmondottakat, a bántalmazás ismertetését sem veszik olyan komolyan, hogy alapos tényfeltárásba kezdjenek, vagy akár bármilyenbe.

A baj, a kényszerláthatás akkor következik be, amikor a jogalkalmazók, a hivatalnokok nem gondolják végig, az előzőleg vázolt gondolatokat, felcsapják a jogszabályokat tartalmazó könyveket és egy évtizedek óta alkalmazott sablon alapján szabályozzák le a kapcsolattartást. Kapcsolattartás minden páros héten pénteken 18 órától vasárnap 18 óráig, minden páros ünnep második(!) napja a különélő szülővel 9-18 óráig. Pont. A fokozatosság elvét, a gyermek mindenekfelett álló érdekét és a család élethelyzeteit nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyva.

Természetesen van megoldás arra az esetre, ha a gyermek nem szeretne menni a láthatásra. Nem, nem az okok feltárása a megoldás, hanem a gondozó szülő kap még egy feladatot: készítse fel a gyermeket a láthatásra! Amennyiben a gyermek – mivel az ő ítélőképessége korlátozott – nem akar kapcsolattartásra menni, az biztosan azért lehetséges, mert nem volt felkészítve a láthatásra. Annak a gyermeknek a kívánságát sem veszik figyelembe, aki évek óta nem látta a különélő szülőjét, de emlékei vannak és észleli a jelenlegi gondokat. Hiszen még kicsi, még nincs 12 sem, sőt a szabályozást is jobb, ha 18 éves koráig betartja.

A gyermek helyett a törvényes képviselő, a gondozó szülő nyilatkozik, aki a gyermek érdekét képviseli. Képviselné jobban mondva, ugyanis az általa elmondottakat jobbára úgy értékelik, hogy a gyermeket a másik szülő ellen neveli, azért nem akar menni a gyermek oda ahova, ezzel veszélyezteti a gyermeket, ha pedig a gyermek nem vesz részt a kapcsolattartáson az kapcsolattartás akadályozása, bűncselekmény***.

Ebben a jogi környezetben teljesen nyilvánvaló, hogy a gyermekkel élő szülő inkább elviszi a kapcsolattartásra a gyermeket. Ha nem teszi meg, pillanatok alatt szakad a nyakába a gyermekjóléti központ családgondozója, a gyámhatóság ügyintézője és egy rendőrségi előadó is rendőrjárőrrel fűszerezve, amennyiben a különélő szülő elég eltökélt és párbeszéd helyett a hatósági megoldást választja. A gondozó szülő egyszerűen lesz, ami lesz alapon el kell, hogy vigye gyermekét a kapcsolattartásra és bíznia kell abban, hogy a bántalmazó különélő szülő legalább a saját gyermekéhez kíméletes lesz.

A józan észt és a gyermek úgynevezett mindenek feltett álló érdekét legyőzi a hatalom. Ez a kényszerláthatás.

  1. évi XXXI. törvény 6§

**149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról IV. fejezet.

***2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 4:184. § [A kapcsolattartási jog korlátozása és megvonása]

****2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 210 §

file.jpg

 

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekvilag-gyermekjog.blog.hu/api/trackback/id/tr527808980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vandazsomi 2015.09.23. 18:31:00

Én ebben a cipőben nőttem fel. :( Soha nem hallgattak meg a bíróságon, mert gyerek voltam. Anyámat is leintették, ha védett. Már akkor nem értettem, hogyan , miért kényszerítenek a felnőttek az apámmal való találkozásra. 16 éves korom óta egy kezem elég lenne, hogy megszamoljam, hányszor talalkoztam vele és a nagyszüleimmel...

Szputya 2015.09.23. 18:31:19

És a másik oldala a történetnek? Amikor a gondozó szülő nem engedi láthatásra a gyermeket a különélő szülőhöz? Amikor a gondozó szülő direkt a különélő ellen hergeli a gyereket ("Téged is elhagyott, nem szeret minket")... Ilyen esetben is kényszerláthatás?

gyvgyj_gtm 2015.09.23. 19:32:18

@Szputya: A történetnek most az az oldala került terítékre, amikor a gyermek nem akar ezért, vagy azért a kapcsolattartáson részt venni, de mégis kötelezik rá.

Az igazi Trebics 2015.09.24. 11:19:35

Tudom, hogy a blogketreces ajánlót nem a poszter írja, de én amiatt kattintottam ide. Jó lett volna arról olvasni, hogy a gyerek (ha csak joga, de nem kötelessége), megtagadhatja-e a láthatást? Ha igen, mi ennek a menete, hogy a gondozó szülő se kerüljön bajba azért, mert a gyerek nem akar menni?

trl 2015.09.24. 11:20:19

@gyvgyj_gtm: nem akarlak megsérteni, de szerintem fogalmad sincs róla, hogy ez általában pont nem úgy történik, ahogy te írod. Amit Szputya említ általában az esetek nagyrészében megtörténik, a te példád kb sosem. Ajánlom figyelmedbe a "parental alienation" keresőszavakat.

Kelly és a szexi dög 2015.09.24. 11:20:28

Ha a korábbi bántalmazás nem lett feltárva, most meg már nem bántalmaz, akkor mégis mit döntsön a döntéshozó?

eurocat2k 2015.09.24. 11:21:17

@gyvgyj_gtm: Pedig jó lett volna, ha valahol ez is szerepelt volna a cikkben. Így számomra nem kicsit egyoldalú a megközelítése a történetnek. Nekem is pont ugyanez a problémám. Bár nem mondanám - mivel egyértelmű, direkt bizonyítékaim nincsenek arra vonatkozóan -, hogy a gyerekek anyja nyíltan ellenem, ellenünk nevelné őket. Csak közvetett jelei bontakoznak ki időről időre. Ettől függetlenül a gyerekek és köztem lévő viszony finoman sem nevezhető sem optimálisnak, sem normálisnak. (Megjegyzem, hogy a cikkben sugalltakkal szemben soha egyetlen egyszer sem emeltem fel a kezem senkire a régi családban.) És ha már itt tartunk, valóban ki az ég dolga lenne a gyerekek felkészítése a találkozókra, mint a nevelő szülőé?! Ha velem szóba sem állnak, akkor én hogyan készítsem fel őket erre a "sokkra"? Ha nagy ritkán pár órát együtt tudunk lenni, akkor meg semmiről nem beszélhetünk, ami a "kényes dolgokat" illeti. Ez milyen már?! A pszichológusok - tiszteletem a kivételeknek - meg csak és kizárólag a gyerekkel foglalkoznak. A körülményekkel kevésbé - és itt körülmény az is tisztelt olvasó, hogy bizony simán benne van az, hogy két ember rosszul választott az életben. Ezt nem belátni, és megjátszani a tutit a gyerekeknek, vagy a "publikum" számára igen nagy ostobaság. Azt lenne jó tisztázni a felek fejében - legfőképp a "sértett" volt férj, vagy volt feleség fejében -, hogy ahhoz, hogy a válás bekövetkezzen bizony egy sor dolognak történnie kell. Ok nélkül egy kapcsolat nem romlik csak úgy el. És ezt kéretik szó szerint érteni! Ok nélkül... Ha már bekövetkezett a válás - és most kifejezetten arra az esetre gondolok, amikor közös döntés eredménye az -, akkor utóbb ne kárhoztassuk azt aki lelépett (és talán egy másik kötelékben megtalálta az "igazit") azzal, hogy ellehetetleníti a másik a gyerekekkel való rendes kapcsolattartást, majd ugyanezt időről időre számon kéri azon. (tapasztalat)

Egy szó mint száz, nincs két egyforma eset. De jó lenne, az olyan ügyeket is feszegetni, amilyenek akkor vannak, ha a nevelőszülő "sértettsége" okán lehetetleníti el a tartalmas láthatásokat. Nem feltétlenül azzal, hogy direkt rossz kontextusba helyezi a volt családtagot, vagy annak aktuális párját, környezetét hanem pusztán a felkészítésüket hanyagolja el (vélhetően) szándékosan.

gyvgyj_gtm 2015.09.24. 11:30:16

@trl: azért elég merész állítás, hogy a postban leírt számos példa nem "úgy" történik. A láthatás úgy történik, hogy a gyermek nem akar menni, de mennie kell akarata ellenére, a post erről szól, belefoglalva az általad javasolt két fogalmat is.

gyvgyj_gtm 2015.09.24. 11:37:26

@eurocat2k: A blog a gyermekeről és a ő jogaikról szól, nagy valószínűséggel nem fogja két felnőtt ember válásásnak okait elemezgetni. Arról még lesz szó, hogy mi történik, ha nincs betartva a kapcsolattartás szabályozása és arról is, hogy ennek milyen jogi keretei vannak, ha az emberiek már nem működnek. Nézz vissza később.
A kérdésedre a válasz, van, amire nem lehet egy gyermeket felkészíteni, nem lehet.

eurocat2k 2015.09.26. 09:43:04

Kíváncsian várom a történet kiteljesedését.

SabaSaba 2015.11.22. 09:46:28

@eurocat2k: Ünneplés nélkül: Gyermekvilág, gyermekjog mai cikk, 2015.11.22.

SabaSaba 2015.11.22. 09:46:49

Az én véleményem, hogy sokszor nem az történik, aki elhagyta a családot, látni szeretné még őket, a közös gyerekeiket (akár nő, akár férfi az elhagyó!), sőt, még kifogásokat keres, annyit dolgozik, ügyel stb., lemondja a (kéthetenkénti!) hétvégéket! Sőt, még a felajánlott hétköznapi egy nap délutánját is(!) Ugyanis annyira "szerelmes", annyira elfoglalt az újjal, az új közös életükkel, új házukkal stb.! Úgyhogy a gyerek meg vár, mert az elején még szeretné látni az elhagyót, de aztán, ahogy az évek telnek, kiskamasz lesz, aztán már azért sem! Ha pedig már akkor kamasz volt, amikor történt a válás, akkor pedig hiába igyekszik a nevelő szülő, vagy az elhagyó szülő, van a gyereknek SAJÁT TUDATA és SAJÁT AKARATA! Azt gondolom, itt már a bíró is meghallgatja a kamaszt! 12-14 évesen! Bár már olyat is láttam - sajnos, hogy sírva rakta be az anyja, vagy cibálta az autóba az apja, hogy betegyék :( Na, erről szól és szólt ez a cikk és a többi!!! A gyermeknek joga a láthatás, nem az elhagyó szülő joga, ezt sokan elfelejtik!! Ezt mondja a tövény, ez üzenet az eurocat2k-nak is, akárhogy gondolja, véli, hogy a nevelő szülő ellene tesz! A gyerek is értelmes, lát és tanul az elhagyótól is nem éppen jókat, ha így reagál magától, nem akarja látni az elhagyót :/