Gyermekvilág, gyermekjog

Ünneplés nélkül

2015. november 20. 19:45 - gyvgyj_gtm

1989. november 20-án hirdették ki New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezet a Gyermekek jogairól szóló Egyezményt. A Magyar Köztársaság megerősítő okiratát 1991 október 7-én helyezték letétbe. A Gyermek jogairól szóló Egyezményt a itthon a 1991 évi LXIV. törvényben, 1991 október 22-én hirdették ki. Magyarország, tehát az ENSZ döntése után csaknem két évvel később már beillesztette jogrendjébe az Egyezményt.

A Gyermekek jogairól szóló Egyezmény kihirdetése óta 26 év, és a helyzet nem túl biztató. Vannak, akik szerint a gyermeki jogok inkább az úri huncutságnak számítanak. „Bezzeg a kötelességeiket meg nem emlegetik a büdös kölykök” – érvelnek a jogok hallatán. Majd folytatják: „A szülők se szóljanak egy szót sem, legtöbbjük úgyis elbukik a bögreteszten.”

Idén az az évfordulóról és a gyermekjogokról kevés helyen jelent meg híradás, üzenet. Ahhoz képest, hogy a gyermekeink a jövőnk, úgy tűnik, mégsem olyan fontos a Gyermekjogok világnapján felhívni a figyelmet a további tennivalókra. Mert tennivaló az van bőven, ezért is válogattam az elmúlt időszakban, a gyermekek sérelmére megvalósult esetekből néhányat. Igen, minden bizonnyal létezik jó gyakorlat és pozitív példa is, ezért ha valaki tud róla, ne tartsa magában, írja meg.

Az állami gondoskodásban élő gyermekeket jogaik érvényesítésében elméletileg a gyermekvédelmi gyám és a gyermekjogi képviselő is segíti. Mondom elméletileg, a gyakorlat olykor teljesen mást mutat.

Az iskolába járó gyermekek közül a speciális nevelési igényű tanulókat meglehetősen sok hátrány éri, erről a közelmúltban megjelent ombudsmani jelentés is részletesen és hosszan beszámolt. Elképesztő olvasni, hogy a nem olyan régen létező KLIK milyen akadályokat gördít a szülők elé. Ahogy minden bizonnyal azt olvasva, hogy nem helyénvaló, ha a plusz fejlesztés a tanórán történik, mivel a gyermek a tanóra anyagát máshol kell, hogy pótolja, több szülő felsóhajt, hogy abban az iskolában legalább van fejlesztés.

Az már szinte tipikus, ha a gyermek egy-egy tanára bántalmazó, általában a gyermek hagyja ott az iskolát és nem a tanár a pályát. Alig van olyan híradás, ahol a törvényi lehetőséggel élve elmarasztalnák a pedagógust.

A válási procedúrákat is inkább a gyermek sínyli meg, a nagy intézményrendszer nem védi meg, még akkor sem, ha bántalmazó a szülője. Kényszerláthatásra kötelezik, annak ellenére, hogy a gyermeknek csak joga, de nem kötelessége a kapcsolattartás. A gondozó szülő ez irányú jelzéseit hivatalos szervek nem értékelik összefüggésében és megfelelően, szomorú tény, hogy olykor a különélő szülőét sem.

Alapelv lenne, hogy a gyermekjóléti és családsegítő központok is a gyermekekért vannak. Ehhez képest szakmai egyesületük vezetője több alkalommal jelezte, gondok vannak. Tervezet szerint a következő évtől a gyermekjóléti központok száma megnégyszereződik, ami elméletileg hatalmas kapacitásbővülést jelent, de az a helyzet, hogy, úgy tűnik, nem mindig a mennyiséggel van a gond.

Látható, a gyerek fontos. Csak mindenkinek kicsit másképp.

file.jpg

Olvasd el a többi bejegyzést és kövesd a Gyermekvilág, gyermekjog blogot a Facebookon és a Twitteren.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekvilag-gyermekjog.blog.hu/api/trackback/id/tr718095236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.