Gyermekvilág, gyermekjog

Nesze sánta, itt egy púp

2017. február 10. 16:42 - gyvgyj_gtm

2017. február 1-jén a parlament Igazságügyi Bizottsága továbbra sem támogatja, hogy az Országgyűlés elé kerüljön az Európai Tanács által 2010-ben elfogadott Isztanbuli egyezmény ratifikálása. Az esemény kapcsán több portál is hírt adott erről a történésről, világnézete alapján így vagy úgy. 

Aki nem értinett ebben a témában, nincsenek horzsolásai, melyekre büszke lehetne, talán nem is érti, hogy miért lenne érdemes ratifikálni egy egyébként már aláírt egyezményt és kívülállóként esetleg csak az nem világos számára, hogy ha valaki át mond, utána miért nem mond bét. 

Egy portál a február 1-jei események kapcsán a gyámhivatal munkájában megmutatkozó hiányosságokat mintegy alternatív valóságként jellemezte, ami egy kívülálló számára nyilván értelmezhetetlen. A cikk olvasása után nagy valószínűséggel kevesen kutattak utána, hogy az ombudsman hány jelentésben tárta fel a gyermekvédelmi rendszerben és a rendszer fejének számító gyámhivatal működésében fellehető anomáliákat. Az is nyilvánvaló, hogy kevesen fogják végigolvasni az alternatív valóság megfejtésére a Patent egyesület jelentéseit (1), (2), melyekben többek között a gyámhivatali problémákról is van szó. Pedig érdemes lenne, ugyanis nem csak felnőttekről van szó, hanem gyerekekről is, akik nagyon gyakran maguk is elszenvedői az erőszaknak. A gyermek a jövőnk. Hogy is vigyázunk rájuk?

Egy korábbi bejegyzésben már volt szó az elvált szülők kapcsolattartási nehézségeiről és a kényszerláthatásról. Hát igen, nagy visszatartó erő, akár a gyermek kárára is, hogy a gyámhivatal komolyan szankcionálja a kapcsolattartások elmaradását, bár a két nemnél előfordulhat, hogy másképpen billen a mérleg.

Alább részlet egy ügyből, ahol nem feltétlenül a konkrét ügy, hanem a sorokból kivillanó eljárásmód a lényeg. Az iratdarabban nincsenek nevek, a leírásban is van változtatás, mert nem feltétlenül a konkrét eset a lényeg, hanem az elbírálásnál, a határozat meghozatalánál alkalmazott elv.

iigyamugyiosztaly.jpg

A tények: a kapcsolattartás jogerősen szabályozott, a gyermek kéthetente páros hétvégéken szombat reggel 9-tól, vasárnap délután 17 óráig van a különélő szülővel. Amennyiben a páros héten a pótlás elmarad, bármilyen okból, úgy a következő héten pótolni kell, ugyanazon az időtartamban. A szülőknek lehetőségük van, arra, hogy bármilyen másik időpontot megbeszéljenek, amennyiben nem felel meg a következő heti pótlás.

Jelen esetben az történt, hogy a különélő szülő, jelen esetben a különélő szülő miatt elmaradt a kapcsolattartás a páros héten és a pótlásra azért nem került sor, mert páratlan héten az gondozó szülőnek és gyermekének előre eltervezett (a határozatban nem szerepelt, hogy kifizetett) programja volt. A gondozó szülő úgy döntött, hogy a régen várt programot választja a gyermekével és nem a szabad hétvégét. A különélő szülő pedig úgy döntött, hogy ahelyett, hogy egyeztetne a gondozó szülővel egy pótlást a kapcsolattartásra, inkább a vonatkozó jogszabályok szerint végrehajtást kér. A gyámhivatal egy tárgyaláson meghallgatta a szülőket, majd meghozta határozatát.

A Gyámhivatal szerint a gondozó szülői önhiba megvalósult, a gondozó szülőt pénzbüntetésre ítélte és kötelezte a kapcsolattartás pótlására.

Hogy mi ezzel a gond?

A gyámhivatal álláspontja az, hogy amennyiben bármelyik páros héten elmarad egy kapcsolattartás, úgy azt a soron következő héten pótolni kell. Még, az is, aki laikus, próbáljon belegondolni, hogy mennyire életszerű és mennyiben szolgálja a gyermek érdekét, hogy ezen szabályozás alapján a gyermek (és a gondozó szülő) egyetlen hétvégéje sem kiszámítható. Hiszen a különélő szülőnek bármi közbe jöhet páros héten és akkor páratlan hétvége lesz az különélő szülőé és a felszabaduló páros hétvége az gondozó szülőé.

A határozatot szigorúan betartva -és ilyen kérelmezős szülő mellett nincs más lehetőség - nem lehet többet hetekre előre szabadidős, kulturális és korosztályos csoportos programot tervezni-szervezni ahogy a gondozó szülő sem tervezhet semmilyen programot magának. Agyő hosszú hétvégék, agyő messzebb lakó családtagok, barátok. Aki a szülők rugalmasságára hívná fel a figyelmet, az kérem, ne tegye. Hatósági eljárásról van szó, és vannak olyan szülők, akik ezt a gyakran alkalmazott szabályozást jól kezelik, de az nem az a helyzet.

A különélő szülő attitűdje alapján a hatóság megtehetné, hogy értékeli, hogy mennyiben szolgálja gyermek mindenek felett álló érdekét az átgondolatlan szabályozás, mely alapján a kiskorú nem tervezhet egyetlen hétvégére sem baráti, sem családi programot.

Azt is megtehetné a hatóság, hogy megvizsgálja, vajon mennyire szolgálja a kiskorú érdekét, hogy az amúgy is túlterhelt, családfenntartóként a munka-gyerek-magánélet vonalon egyensúlyozó gondozó szülő a hivatali procedúrával kap egy újabb terhet. Hiszen a különélő szülő csupán kéthetente hétvégén van a gyermekkel, ha éppen nem mondja le a kapcsolattartást. A gondozó szülő pedig a kettő felnőtt feladatát maga látja el. Az hivatalos eljárás miatt az amúgy is kicentizett ideje terhére a hatóság idézésére a hivatalba be kell menni. Igaz ugyan, hogy adnak igazolást, hogy  gondozó szülő a gyámügyi osztályon jegyzőkönyvezett és nem a műkörmösnél lébecolt munkaidőben, így legalább a munkahelyén is tudnak a történetről. A szintén kicentizett szabadideje (haha) terhére a gondozó szülőnek lehetősége van a határozat fellebbezésére és a másofokú hatóság néhány hét/hónap után majd hoz is döntést. Vagyis a szánhat a fellebbezés megírása temérdek időt és laikus botcsinálta jogászként több óra/nap alatt kikeresheti és értelmezi az összes vonatkozó törvényt, vagy a szintén kicentizett pénztárcája terhére kifizet néhány ezer/tízezer forintot egy ügyvédnek.

És a másodfokú hatóság döntése sem az utolsó lépés, évek, hónapok telhetnek el, mire az eljárás végére - minden jogorvoslati fórumot, bíróságot, megjárva - pont kerülhet.

Aki arra hívná fel a figyelmet, hogy tetszett volna elengedni a gyermeket a különélő szülővel, az kérem, ne tegye.

Egyszerűen nem életszerű az, hogy a különélő szülői önhibából elmaradó kapcsolattartás végül miatt végül mégis az anyát büntetik meg. Ebből az eljárásból a gyermek biztosan nem profitál. A gondozó szülő egyébként is ragaszkodik a kapcsolattartás pótlásához, neki is jár a szabad hétvége.

Egyszerűen nem lenne szabad életszerűnek lennie, hogy egy ügyintéző vélhetően mindenfajta beleérző képesség és hajlandóság nélkül gondozó szülői önhibát állapítson meg, ahelyett, hogy feltárná a kapcsolattartást kérelmező különélő szülő motivációját, vagy hogy esetleg visszaél-e a különélő szülő a kapcsolattartási jogával. Végül is az ügyintézőnek ez csupán a munkája, ezért kapja a fizetését a fűtött munkahelyén órabérben. Amikor lejár a munkaideje, hazamehet és pihenhet. Ha feltárja a motivációt, ha nem, a fizetés ugyanúgy megérkezik a számlájára. Neki nem vesz el az életéből és nem is tesz hozzá, hogy mit ítél.

A történet többi szereplőjének viszont ez az élete, amit nem órabérben mérnek.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekvilag-gyermekjog.blog.hu/api/trackback/id/tr2412247268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.02.12. 08:49:51

A különélő szülő láthatása a gyerek joga. Leszarom az anya és az apa programját. A gyámhatóságnak pedig kötelessége a gyerek jogait védeni.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.02.12. 08:49:56

Mellesleg én egyedül neveltem fel a fiam. A láthatást szigorúan az előírt időpontban adtam ki. Még időpont csere sem volt. Egybehangzóan, minden gyámügyes, ügyvéd, gyerekpszichológus ezt javasolta, mert így volt a gyereknek a legkönnyebb. Tudta, ha esik, ha fúj, ha cigány gyerekek potyognak az égből, menni kell a másik szülőhöz. Így nem volt rajta lelki teher, manipulálni sem volt értelme. Ha nagy ritkán mégis változtatni akart a volt feleségem, akkor azt be kellett jelenteni neki a gyámhivatalban. Ha egy kongresszusra kellett mennie, azt nem volt gond elintézni, de hétvégi wellneszezést, azt igen. :-))

gyvgyj_gtm 2017.02.12. 09:00:04

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Habár nomen est omen és külön szerepelt a postban, hogy "Aki arra hívná fel a figyelmet, hogy tetszett volna elengedni a gyermeket a különélő szülővel, az kérem, ne tegye." a hozzászólásod még egy fontos dologra világít rá. A kiszámítható, rendszeres kéthetenkénti kapcsolattartás valóban a gyermek érdekét szolgálja, van az életének ritmusa, tud tervezni mindkét szülőjével a maga idejében. De ebben az idézett esetben pont a különélő szülőnek nem volt megfelelő az eredeti időpont. Annak ellenére, hogy neki joga és kötelessége a kapcsolattartás.

lilililili 2017.02.12. 09:42:09

Aki nekifog egy ilyen cikk megírásának, az nem olvassa el előtte a jogszabályokat, hogy miről is szól egy kapcsolattartás végrehajtása?( Ha elolvasta volna, ez a cikk nem született volna meg....:) )
A gyámhivatal ilyen esetben nem mérlegelhet! A gyámhivatal végrehajtja az ítéletben vagy a gyámhivatali határozatban foglaltakat. Hangsúlyozom, nincs mérlegelési jogköre ilyen esetben! Egy ilyen kérelem esetén a hivatal a hatályos jogszbályok mentén dönt, azaz végrehajt ebben az esetben.
A szülők saját döntése lenne, hogy megbeszéljék egymással, hogy hogyan is legyen egy ilyen esetben a kapcsolattartás.
Ha a két valaha egymást szerető szülő még arra sem képes, hogy kitalálják az ilyen hétvégék esetében, hogy az apa hogy láthassa a gyermekét, akkor az nagyon sajnálatos....
Egyszerűbb megoldás persze, hogy rohanjunk a hivatalba, majd ők megoldják az életemet...
A hivatalok azonban nem tudják megoldani a szülők elcseszett életét, sem azt a problémát, hogy egy válás után képtelenek a kedves szülők egymással a gyermekük életéről normálisan beszélni. Ezek a szülők felelőtlenek, rohangálnak hivataltól hivatalig, bíróságig....ahelyett, hogy leülnének egymással beszélni....csak ennyi kellene.... és aztán, ha beindul a hivatali lavina, akkor mindenki hibás, csak ők nem....a saját feleősségüket a hivatalokra hárítják, szidják az ügyintézőt, a hivatalt, a bírót, a mediátort....szomorú ez...
Kár, hogy a cikkíró nem szakmai szempontokból írta meg a cikkét, hanem egyértelmű, hogy egy megkeseredett, az apával kommunikálni nem képes anyuka levelét konvertálta át cikké...

Ha a cikkíró egy kicsit is képben lenne, akkor tudná, hogy a kormányhivatali dolgozók nem órabérben dolgoznak.....ezen nagyon jót nevettem!!!! (Én speciel k. gazdag lennék...:)

gyvgyj_gtm 2017.02.12. 09:57:58

@lilililili: Ööö, nem tudom, feltűnt, hogy elentmondás van a kommentedben? Két, valaha egymást szerető szülő vs. rohanjunk a hivatalba vs. megkeseredett anyuka. A különélő szülő rohant a hivatalba, nem a kommentelő szerint megkeseredett anyuka. Hát és azért szép az anyukát megkeseredettként jellemezni, a szülőket kedves szülőzni és a többi.
A jogorvoslatra pedig lehetősége van bármelyik magyar állampolgárnak még egy parkolási bírság esetén is, vagy akár fogyasztóvédelmi kérdésben is, ezen kár felháborodni. Tény, hogy időrabló, erről is szól a bejegyzés.

Azt meg nem sikerült észrevenni a bejegyzésben, hogy a lavinát a különélő szülő indította el, de legalább megtudhattuk egy kormányhivatali dolgozó gondolatait. Csak remélni lehet, hogy nem gyámhivatali.

lilililili 2017.02.12. 13:00:38

Aki nekifog egy ilyen cikk megírásának, az nem olvassa el előtte a jogszabályokat, hogy miről is szól egy kapcsolattartás végrehajtása?( Ha elolvasta volna, ez a cikk nem született volna meg....:) )
A gyámhivatal ilyen esetben nem mérlegelhet! A gyámhivatal végrehajtja az ítéletben vagy a gyámhivatali határozatban foglaltakat. Hangsúlyozom, nincs mérlegelési hatásköre ilyen esetben!
A szülők döntése, hogy megbeszéljék egymással, hogy hogyan is legyen egy ilyen esetben a kapcsolattartás.
Ha a két valaha egymást szerető szülő még arra sem képes, hogy kitalálják az ilyen hétvégék esetében, hogy az apa hogy láthassa a gyermekét, akkor az nagyon sajnálatos....
A hivatalok nem tudják megoldani a szülők elcseszett életét, sem azt a problémát, hogy egy válás után képtelenek a kedves szülők egymással a gyermekük életéről normálisan beszélni. Ezek a szülők felelőtlenek, rohangálnak hivataltól hivatalig, bíróságig....ahelyett, hogy leülnének egymással beszélni....csak ennyi kellene...és aztán ha beindul a lavina, akkor mindenki hibás, csak ők nem....a saját feleősségüket a hivatalokra hárítják....szomorú ez...
Kár, hogy a cikkíró nem szakmai szempontokból írta meg a cikkét, hanem egyértelmű, hogy egy megkeseredett anyuka levelét konvertálta át cikké...
Ha a cikkíró egy kicsit is képben lenne, akkor tudná, hogy a kormányhivatali dolgozók nem órabérben dolgoznak.....ezen nagyon jót nevettem!!!!

lilililili 2017.02.12. 13:00:45

Ha a cikkíró elolvasta volna a kapcsolattartás végrehajtására vonatkozó jogszabályokat, akkor ez a cikk nem született volna meg. A gyámhivatal ilyen esetben nem mérlegelhet, jogszabályok alapján dönt, ugyanis ez esetben végrehajt egy jogerős döntést. A szülők saját felelőssége és aztán döntése, hogy ilyen esetben megbeszéljék a hétvégi kapcsolattartást és kitalálják a gyermekük érdekében a legjobb megoldást. Persze egyszerűbb hivatalokba futkosni....és a saját felelősségüket a hivatalokra hárítani...
Minden ilyen ügy egyedi elbírálást igényel, a hivatalok az összes körülményt mérlegelve döntenek...
Megjegyzem a kormánytisztviselők nem órabérben dolgoznak!!!!....:) HIHIHI....:)

lilililili 2017.02.12. 20:16:30

Nyilván napokig, hetekig lehetne jó kis vitákat folytatni a témában....én csak azt próbáltam hangsúlyozni, hogy azok a szülők, akik saját maguk nem képesek együttműködni a közös gyermekük érdekében, azokon egy hivatal sem segít....büntethet a hivatal jobbra, balra, az ok nem szűnik meg!
Egy megoldás van: a szülők tegyék félre a több éves konfliktusaikat és üljenek le beszélni egymással.
Ha ez nem megy, persze fordulhatnak a hivatalokhoz, de akkor fogadják el, hogy a hivatalnak átadták az adott ügyben a döntést.
Még egy röpke gondolat: A kötelezett szülőnek a pótlási napokon ugyanolyan kötelessége odaadni a gyermeket a jogosult apának, mint az eredeti időpontban. A pótlás azért van, mert mindegyik szülőnek közbejöhet egy betegség, munkahelyi elfoglaltság stb...de ezt igazolni kell!!! Ebben az esetben az apának volt elfoglalatsága az eredeti időpontban - gondolom értesítette az anyát és igazolta az elmaradás okát és így nyílt meg a pótlás lehetősége...
Igen, ebben igaza van, az elvált szülőknek sajnos így kell élniük, igen, sajnos ez van. A szülők saját maguk keletkeztetik ezeket a helyzeteket és csak saját maguk tudják ezeket megoldani. Tehát szerintem egy megoldás van: beszéljenek egymással (!!!) a gyermekük érdekében!
Ha nem megy, maradnak a jogszabályok....:)

gyvgyj_gtm 2017.02.13. 14:17:27

@lilililili: Nyilván szükséges az ilyen helyzetekről beszélni, ugyanis százezres lehet az érintettek száma. Nyilván ezt lehet vitának nevezni, de jobb lenne megoldás keresésnek hívni. Talán a gyámhivatalnak is jobb lenne, ha a róluk szóló ombudsmani jelentés nem szakmai hibákról és túlterhelt ügyintézőkről szólna. A szülőknek meg szintén jobb lenne, ha értelmes dolgokkal tölthetnék az idejüket és nem egy túlterhelt és szakmailag nem túl kompetens (vö: erről szóló jelentések, sajtóhírek) alkalmazott társaságában. Attól, hogy valami évek/évtizedek óta van valahogy, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az úgy jó.

A kommentedben ismét ott az ellentmondás, ugyanis nem az a fél kapott bírságot, aki együttműködni képtelenül a hivatalba rohant. És hát ez a rohangálós szülő valószínűleg nem fog reklamálni a döntés miatt.

A megnyíló pótlás lehetőségéről azért bárki, aki a kommentet olvassa, kérdezze meg ügyvédjét, gyámhivatali ügyintézőjét. :) Nem feltétlenül szükséges tippet adni azoknak a bántalmazó szülőknek, akik értesülve arról, hogy páratlan hétre van programja anyának és a gyereknek, inkább beteget/elfoglaltságot jelentenek, hogy keresztbe verjék a másik fél hétvégéjét.