Gyermekvilág, gyermekjog

Talpalók

2017. augusztus 09. 15:04 - gyvgyj_gtm

Egy régebbi bejegyzésben írtam arról, hogy milyen nehéz dolguk van azoknak a szülőknek, akiknek a gyereke megkapta az SNI címkét. Néhány iskola*, kényszeresen kerüli ezeket a gyerekeket, nem motiválja őket a dupla fejpénz. Mert ezekkel a gyerekekkel munka van. Az ellazsált évek, az elmulasztott fejlesztések, az elmismásolt személyre szabott oktató-nevelő munka mind-mind megmutatkozik a gyerek fejlődésében. Vagyis inkább annak hiányában.

Aztán, amikor már ég a ház, égbekiáltó a gyerek lemaradása az iskola elkezd bűnbakot keresni. Aki keres az talál. Hát persze! A szülő az. Mert nem együttműködő. Meg a gyerek. Mert nem is odavaló.

A szülők ilyenkor híján elkezdenek megoldásokat keresni és érdekes tapasztalatokra tesznek szert.

Ha másik iskolát keresnek, onnan a előfordul, hogy nem írásban érkezik az elutasító válasz. Ami azért baj, mert az iskolát kijelölő szakértői bizottság nem szóból, hanem papírból ért. Logikusan. Szóval a szülők csak várnak az írásos válaszra, csak várnak. Az idő, a nyár meg telik.

Mivel a szülők kevesebb gyerekkel találkoznak, és kevesebb gyerek „ügyük” van, az iskola a különböző jogszabályok előrángatásával és tetszőleges alkalmazásával rutinból tudja lenyomni a szülőket.

Ha a gyerek a fejlesztések elmaradása miatt már nagyon kilóg a sorból, megkérhetik a szülőket, hogy a gyerek legyen magántanuló. Kérhetik szépen, de kérhetik egyből a gyermekvédelemmel karöltve, a lényeg nem a gyerek. A szülő ilyen esetben jobb, ha együttműködő, hacsak nem akar a nyakába kapni egy közigazgatási eljárást, ahol az elmaradt iskolai fejlesztések miatt lemaradó gyermeke kapcsán az ő szülői képességeit kérdőjelezik meg.

Van olyan, amikor az iskola biztosra megy, mert a sokat hiányzó gyereket osztályozóvizsgára küldi. Még jól is jöhet valamilyen közigazgatási eljáráson, ha megbukik a szép reményű, de SNI gyerek. Hiszen a szülő nem készítette fel a vizsgára! Azzal a ténnyel senki nem foglalkozik, hogy a szaktanárnak erre lett volna egy éve. Tuti megoldás, hiszen csak a szülő lehet a hibás, ha az iskolai tananyagot a gyerek nem tudja. Meg a gyerek! Mert sem év közben, de még nyáron sem tanult. Tuti megoldás. Kóklereknek.

Nyáron az iskolák kéthetente egy délelőttöt vannak nyitva. Ügyeletet tartanak, segítve az amúgy is hatékony ügyintézést. Nem. Ők biztos nem talpalnak azért, hogy a gyerek a neki megfelelő iskolába járhasson. Ha használják is a talpukat, azt másként.

*Megjegyzés: nem minden iskola ilyen. Vannak jó és gyerekbarát oktatási intézmények és vannak jó tanárok is. Ez egy vélemény rosszgyakorlatokról.

 library.jpg

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekvilag-gyermekjog.blog.hu/api/trackback/id/tr8212730964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Senki fia 2017.08.19. 13:39:55

Specialis nevelesi igenyu gyermek, specialis iskolat igenyel.
Alszentseg a normalis iskolatol azt varni, hogy jo legyen mindenkunek.
Lehuzza/ zavarja a tobbieket, ő sem fejlodik ugy ahogy kell.
Csak ezt nem pc beismerni.

életemkönyvekkel 2017.11.12. 20:29:17

Azt, hogy egy SNI gyerek tanítható-e együtt a többi gyerekkel, elvileg szakmai kritériumok alapján egy szakértői bizottság feladata megítélni. Az, hogy nincs megfelelő integráló iskola, mert se szakember, se asszisztens, se akadálymentesítés, sem felkészített osztálytársak, sem megfelelő egyéni terv (igazi, nem copy-paste), sem szupervízió, nem a "speciális nevelési igényű" gyermek hibája. Az nem integráció, hogy fel kell venni az SNI gyereket, és majd lesz vele valami, az mindenkinek fáj és valóban nem lehet eredményesen tanulni. De, ha az SNI gyermek a szakértők véleménye szerint alkalmas arra, hogy később a társadalomban megállja a helyét, akkor meg kell kapnia ehhez a támogatást, és az nem fogy úgy menni, hogy már gyerekként kizárjuk a közösségből. Ha nem tud együtt tanulni az SNI gyermek a többiekkel, akkor legalább a tanórán kívüli tevékenységekben kellene együtt nevelni a többségi gyermekekkel, ugyanis később felnőttként, már nem lehet empátiát tanítani senkinek. Az nem PC kérdése, hogy beismerem-e, hogy megfelelő körülmények biztosítása nélkül nincs értelme az SNI gyerekeket bekényszeríteni a többségi gyerekek közé, hogy majd ott melegedhet. Az már inkább PC, hogy miért is nincsenek meg a törvényben előírt feltételek az SNI gyermekek oktatására? Ez lenne a kezdőlépés ahhoz, hogy bármi is működjön ebben a kérdésben, de ne legyen senkinek illúziója, ez nem célja senkinek, mert különben már megoldottuk volna. Vannak szép jogszabályaink, melyeket senki nem tart be, ennyi.