Gyermekvilág, gyermekjog


Ki véd kit II.

2015. szeptember 11. 11:51 - gyvgyj_gtm

a gyermekek védelmének rendszere a gyakorlatban - a családgondozók

Az egyes jogszabályok, törvények működését és alkalmazásuk korlátait a való életből vett példákkal lehetséges a legjobban megítélni. Az alábbi megtörtént esetben, melyben egy gyermek ellátása a kérdés, az olvasó ítélhet, hogy a jelzőrendszer tagjai megfelelően jártak-e el, túllépték-e hatáskörüket, megtettek-e mindent a gyermek érdekében. Arról is ítélhet, hogy maguk a vonatkozó törvények megfelelőek-e ahhoz, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét biztosítsák. Hosszú és szövevényes, de ugyanakkor egyszerű és hétköznapi történet következik. Megjegyzés: egyes adatokat, időpontokat, személyiségi jogok miatt megváltoztattunk, azok a történet érdemi részét nem befolyásolják.

1. A rendszer működik

 2. Jelzés és családgondozók

Szülő I. elolvasta a JELZÉS-t, ami kétoldalnyi szöveg csupán. A leírt mondatok többsége valótlan állítás volt, ami igaz, azt is pontatlanul fogalmazták meg. Az iratot öt szakember írta alá és így vállalta a felelősséget a leírtakért. Azt szülőként kiolvasta a levélből: a Pedagógia Szakszolgálat úgy gondolja, a gyermeket ő a szülő veszélyezteti, ezért írta meg ezt a jelzőlapot. A jelzőlap minden Gyermekjóléti Szakszolgálat honlapján megtalálható, letölthető. Aki észleli egy gyermek veszélyeztetését, az akár név nélkül is küldhet jelzést, de a hatályos törvények azt is lehetővé teszik, hogy a jelzést tevő adatait titkosan kezeljék az eljárás során. Hallgattassék meg a másik fél is, gondolta Szülő I. és írt egy tájékoztató levelet a lakhely szerint illetékes Gyermekjóléti Szolgálatnak, pontról pontra, mondatról mondatra tényekkel alátámasztva és kijavítva a jelzésben előforduló valótlanságokat, pontatlanságokat. Mivel egyértelműen hamis jelzésről van szó, felvetette az aláírók felelősségét is. Nem értette, hogy a Pedagógiai Szakszolgálat 5 munkatársa miért írhat valótlanságokat a jelzésben.

Hamarosan érkezett egy sima levél a Gyermekjóléti Szolgálattól, két családgondozó neve és telefonszáma volt benne, és egy időpont szerda 14 óra, ekkor jelenjen meg a Gyermekjóléti Központban, mert Jelzés érkezett. Rögtön felhívta az egyik családgondozó, és egyezetett vele egy másik időpontot, mivel napközben a Szülő I. dolgozik. Előre szólt, hogy a közlekedés függvényében fog odaérni, lehet, nem tudja a munkáját hamarabb befejezni.

A találkozó napján a bébiszitter lemondta a gyermekfelügyeletet, így Szülő I. a Gyermekkel együtt ment a Gyermekjóléti Központba. A két családgondozó, Szülő I. és a Gyermek bementek egy szobába, de központ asszisztense a szülő kérdésére idejében észbe kapott és vállalta a Gyermek felvigyázását, amíg a családgondozók a Szülő I.-el beszélgettek. Erre a megbeszélésre Szülő I. nem vihetett magával senkit, ott feljegyzés nem készült. A családgondozók elmondták, hogy a Pedagógia Szakszolgálat szerint a gyermeket az anya együttműködésének hiánya miatt ők nem tudják ellátni, ezért a gyermek kivizsgálása szükséges. Az anya megkérdezte, hogy a Gyermekjóléti Központhoz megérkezett-e a levele, melyben leírja, hogy milyen valótlanságokat tartalmaz a Pegadógia Szakszolgálat jelzése. Családgondozó I. nem tudott erről a levélről és meghökkenten megkérdezte Szülő I.-et, hogy „Csak nem gondolja, hogy egy szakember szavában kételkedni fogunk?!” 

A találkozó 50. percében a Családgondozó I. elővett egy kapcsolatfelvételi lapot és felolvasta Szülő I.-nek, hogy a nekik is megküldött jelzésből ők a következőket szűrték le: „A Pedagógiai Szakszolgálat jelezte, hogy a Gyermek kezelése eredménytelen volt Szülő I. hozzáállása miatt. A Szakszolgálat szerint szükséges a Gyermek további kivizsgálása annak eredményében a megfelelő terápia.” Családgondozó I. adott Szülő I.-nek egy orvosi rendelőket tartalmazó listát, hogy hova mehetnek, de Szülő I. tájékoztatta a Szakembert, hogy már évek óta járnak orvoshoz. Szülő I. kérte, hogy ha van valamilyen tennivalója, írják le neki egy levélben, ahogy a jelzésről is így tájékozatták. Zárásként megkérdezték Szülő I.-et, hogy aláírja-e a Kapcsolatfelvételi lapot, ő megkérdezte, hogy az észrevételeit és pontosításait leírják-e. A válasz az volt, hogy a központ már bezár, erre már nincs idő. Az iratból másolatot nem kaphat, mivel nem kért iratbetekintést ezt megelőzően. Ezért megbeszéltek egy másik időpontot, amikor találkoznak. 

A következő találkozóra két hét múlva került sor, a Családgondozó II. tájékoztatta Szülő I-.et, hogy hiába kért szolgáltatásokat a Gyermekjóléti Központtól, azokat nem tudják megadni neki. A Családgondozók erre a találkozóra készültek, mert a kétmondatos Kapcsolatfelvételi lap mellé hozták a GYSZ1 – Esetfelvételi lap Környezettanulmány lapot is. A majdnem egy oldalas dokumentumban rengeteg pontatlanság volt. Habár Szülő I. megpróbálta, esélye sem volt kijavítani azokat ott a helyszínen. Másolatot ebből az iratból sem kapott, mert nem kért ezt megelőzően iratbetekintést és jegyzőkönyvet, feljegyzést sem készítettek. Családgondozó II. mosolyogva biztosította Szülő I.-et, hogy az eddigiek alapján ők egy Esetkonferenciát fognak szervezni, ahol majd eldöntik, hogy kezdeményezik-e a Gyermek védelembe vételét.

table_chair.jpg

Szólj hozzá!

Tejfehérje vagy kazein?

2015. augusztus 18. 21:40 - gyvgyj_gtm

Ismerős a következő vicc? Hány fekvőtámaszt tud Chuck Norris megcsinálni? Az összeset. Valahogy így érezhette magát az a szülő, aki kapott egy végzést a gyámhivataltól.

A szülő azért fordult a gyámhivatalhoz, mert a gyermek különélő szülője a kapcsolattartásokon rendszeresen figyelmen kívül hagyta a tejfehérje-érzékeny gyermek diétáját. A gyermekkel élő szülő hiába adott neki tájékoztatást a betegség mibenlétéről, a tünetekről, a következményekről és, ami legfontosabb, a diéta módjáról. Rendszeressé vált, hogy a gyermek a kapcsolattartások után rosszul lett az elfogyasztott ételektől.

Mikor már többedik alkalommal lettek jellemző tünetei a gyermeknek, aki el is mondta, hogy mit evett, a gyermek gondozó szülője arra gondolt, hogy ezt a tényt jelezni kell a gyámhivatalnak. Az talán előfordulhat, hogy a különélő szülő rutintalanul ad a saját gyerekének ártalmas ételt. De ott vannak a csomagoláson az összetevők, onnan miért nem tájékozódik? A gyermeknek mivel már elég nagy, hogy ne egyen olyan ételt, amiben tej van, de egy gyermek - egyébként természetesen – bízik abban, hogy az őt etető kéz csak nem ad olyat, ami árt.

A gyermekkel élő szülő, tehát – mivel már nem volt más lehetősége – a gyámhivatalhoz fordult, nem is szóban, hanem rögtön írásban. Saját tapasztalata volt, hogy jobb, ha nem telefonon vagy személyesen érdeklődik, az ügyintéző úgy talán érdemben foglalkozik az kérdéssel. Abban szinte biztos volt, az ügyintéző nem tudja, hogy mi az a tejérzékenység, de remélte, hogy utána fog nézni.

Az ügyintéző az írásbeli bejelentés után elindította az eljárást, mely eljárásnak része volt a tényállás tisztázása. Az ügyintéző a következő kérdéseket tette fel a panaszt benyújtó szülőnek, a kérdések alatt a szülő kommentárjai.

A szülő az végzés kézhezvételétől számított 15 napon belül nyújtsa be az alábbi dokumentumokat:

  1. Fél évnél nem régebbi orvosi igazolás arról, hogy a gyermek milyen betegségekben szenved (tejérzékenység, kazeinérzékenség stb.)

Az iratok a hivatalban vannak. Évente van orvosi vizsgálat, miért a féléves korlát? A szakorvoshoz több hetes az előjegyzés.

  1. Részletes orvosi igazolást arról, hogy a gyermeknek mely ételeket nem szabad ennie

Úgy érti, sorolja fel az orvos, hogy a gyermek mely ételeket nem ehet meg? Az összeset? A gyermek nem ehet olyan ételt, melyben tejfehérje van. Pont.

  1. Orvosi igazolást arról, hogy mekkora az a mérték/arány melynek során a gyermeke számára az ellenjavallt anyagok bevétele ártalmas

Milyen arányt írjak? Egyszerűen nem ehet tejfehérjét. Semennyit.

  1. Kérem, hogy bizonyítsa, hogy a különélő szülő az ön által felsorolt ételeket megvette a gyermekének (számla stb.), - hiszen ön nem volt jelen – és a gyermek az apja által megevett ételeket meg is ette.

A gyermek elmondja, hogy mit evett meg, elmondja, hogy kitől kapja, mert már tud beszélni. Elég régóta. Ő lehetne bizonyíték, ha már az én szavam súlytalan, de még nincs annyi idős, hogy a gyámhivatal előtt meghallgatható legyen. Mint szülő én az egészről onnan tudok, hogy két tünet között beszélgetek a gyerekkel, aki elmondja, hogy mit evett előzőleg. Igen, valóban nem vagyok ott, amikor a gyermek megeszi azt, amit. Én már csak a végeredményt látom. Szó szerint.

  1. Kérem, hogy nyújtsa be a hivatal számára, hogy az Ön által felsorolt veszélyeztető ételek milyen mértékben tartalmaznak tejet, kazeint és olyan anyagokat, melyek a gyermekének ártalmasak lehetnek.

Valóban nagyon alapos az ügyintéző. Vajon miért kéri az arányokat? Esetleg enyhítő körülmény, hogy nem színtej ételt kapott a gyermek. Most már csak az a dolgom, hogy írjak levelet a Csoki Bt-nek*, a Szendvics Kft-nek* és a Cuki Kft-nek*, hogy írják le a receptjeiket, benne a tej, kazein és olyan – a tej érzékeny gyermek számára ártalmas – anyagok arányát a gyámhivatalnak a tényállás tisztázásához.

A hatodik kérdést és a választ már maga biggyeszette oda:

  1. Ha az ügyintéző ennyire nem tud semmit erről a betegségről, és még belátása sincs tudatlanságáról, mert szakértőt nem kér, akkor miért hoz a gyermekkel kapcsolatban bármilyen döntést?

A hivatal számára a gyermek egy akta.

tvagyk.jpg

* A történetben szereplő egyes adatok, dátumok személyiségi jogok miatt megváltoztak, azok a történet érdemi részét nem befolyásolják.

 

Szólj hozzá!

Ki véd kit I.

2015. július 06. 22:01 - gyvgyj_gtm

a gyermekek védelmének rendszere a gyakorlatban - a jelzés

Az egyes jogszabályok, törvények működését és alkalmazásuk korlátait a való életből vett példákkal lehetséges a legjobban megítélni. Az alábbi megtörtént esetben, melyben egy gyermek ellátása a kérdés, az olvasó ítélhet, hogy a jelzőrendszer tagjai megfelelően jártak-e el, túllépték-e hatáskörüket, megtettek-e mindent a gyermek érdekében.  Arról is ítélhet, hogy maguk a vonatkozó törvények megfelelőek-e ahhoz, hogy a gyermek mindenek felettt álló érdekét biztosítsák. Hosszú és komplikált, de ugyanakkor egyszerű és hétköznapi történet következik. Megjegyzés: egyes adatokat, dátumokat, személyiségi jogok miatt megváltoztattunk, azok a történet érdemi részét nem befolyásolják.

1. A rendszer működik

A Gyermek a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálathoz 2011 óta folyamatosan jár fejlesztő foglalkozásokra. A 2013-2014-es tanévben is elkezdődtek a foglalkozások, 1 óra az iskolában, 1 óra az szakszolgálatnál. Az Pszichológus II. rendszeresen, de változó időpontokban konzultált a Szülő I.-el, a Gyermekkel nem találkozik.

Szülő I. 2013. szeptemberében írásban kérte, hogy a Gyermeket vizsgálja meg Szakértői Bizottság I., melyre 2014. márciusában sor is került. A vizsgálat alapján a Szakértői Bizottság I. egyéni bánásmódot javasolt az iskolában, a Gyermek számára különfoglalkozásokat írt elő. Szülő I. számára javasolta a szülőkonzultációt és szóban a további kivizsgálást X. helyen. Az írásbeli Szakértői Véleménybe az X. helyen történő további kivizsgálás nem került bele. A foglalkozásokra a Gyerek már a vizsgálat és a szakvélemény előtt is járt és a Szülő I. is rendszeresen konzultált Pszichológus II-vel már régebben is. Szülő I. írásban kérte a Pedagógia Szakszolgálat vezetőjétől a szakvélemény, kiegészítését. Amennyiben valóban fontos, akkor abban az X. hely is legyen benne, és arra is kitért, hogy az előírt foglalkozások már korábban megvalósultak, elkezdődtek. Nem érkezett válasz.

A Gyermeket a tanév második felében vették fel egy 12 alkalomból álló csoportfoglalkozásra a Szülő I. többszöri kérésére. A foglalkozás vezetői Pszichológus III. és Pszichológus IV. voltak. A csoport foglakozás tavasszal 3 hónapig tartott, összesen 12 alkalomból állt.

Pszichológus III. tájékoztatása alapján az első 3 alkalom után, melyen a kisgyermek részt vesz, leülnek egy megbeszélésre Szülő I.-el és beszélnek, arról, hogyan sikerült a csoportba beilleszkedés és a továbbiakban részt vesz-e az akkor már zárt csoport munkájában a gyermek. Ezt a protokollt minden csoportba járó gyermekkel elvégzik. A Gyermek a csoportba a 4. alkalommal tudott bekapcsolódni, az első 3 alkalommal beteg volt. Már az első alkalom után újabb tünet jelentkezett, melynek következő heti ismétlődése miatt Szülő I. megkereste a Pszichológus III-at és Pszichológus IV-et, akik átirányították Pszichológus II-höz. Pszichológus II. Szülő I-el a következő szülőkonzultáción az addigi tematikát félbeszakítva elkezdte felvenni a Gyermek anamnézisét; 15 hónappal az első szülői kérés után. Két alkalom alatt megtörtént az anamnézis felvétele, majd Pszichológus II. elment két hét szabadságra, közben Szülő I. a tünetről nem tudott a Szakszolgálatnál senkivel sem beszélni. A szabadság után Pszichológus II. kijelölt egy délelőtti időpontot, amikor Szülő I.-et várják a Szakszolgálatnál, de Szülő I. 10.30-kor nem tudott ott lenni, ezt mondta is Pszichológus II.-nek, még az időpont kijelölésekor. Pszichológus II. nem adott másik időpontot Szülő I-nek, de a Pszichológus III.-nak és Pszichológus IV.-nek sem szólt, hogy Szülő I. nem ér rá. Aki várták egy darabig az Szülő I.-et, majd felhívták, hogy hol van. Az utolsó találkozón Pszichológus II. azt mondta Szülő I.-nek, hogy nem fog vele a továbbiakban konzultálni, csak a kerekasztal konferencia után, ahol az összes érintett szakember jelen lesz. Ott mindent elmondhat Szülő I. a jelenlévő szakembereknek a Gyermekről, amit csak fontosnak tart.

A Gyermek iskolai elfoglaltsága és további betegségek miatt a 12 csoportfoglalkozás közül végül csak 5 alkalmon vett részt. Szülő I., mivel látta, hogy a területileg ellátási kötelezetggel rendelkező Szakszolgálat a Gyermek tüneteivel nem foglalkozik, megkereste Szakember I-et, aki tanácsokkal látta el őt és kérte tőle, hogy a Szakszolgálatnál valamelyik, a kisgyerekkel foglalkozó Pszichológus írja le a tüneteket, készítsen egy összegzést és azzal keressék őt fel.

Amikor a csoportfoglalkozás véget ért Pszichológus III. és Pszichológus IV. adtak egy reggeli időpontot Szülő I-.nek, szóban 30 perc alatt összefoglalták a csoporton tapasztaltakat. Szülő I. kérte az írásos összegzést, mondván ezzel tudja majd további kivizsgálásokra elvinni a kisgyereket, meg is mondta, hogy hova viszi: X. helyre.

Szülő I. végül a sok huzavona miatt megkereste a Szakszolgálat Vezetőjét, mert nem értett egyet azzal, hogy Pszichológus II-vel félbemaradt a szülőkonzultáció, ugyanis azt a Szakértői Bizottság is előírta. Kérdéseit írásban tette fel, melyre a Vezető a kerekasztal konferenciát javasolt júniusban. A Vezető a nyári szabadságolások miatt az augusztust tartotta a legalkalmasabbnak, de konkrét időpontot nem írt. Az e-mailben arról is tájékoztatta a Szülő I.-et, hogy írásban megküldték válaszaikat.

A Szülő I. valóban kapott egy levelet tőlük, melyben nagy meglepetésére egy JELZÉS feliratú dokumentum volt.

 

Szólj hozzá!