Gyermekvilág, gyermekjog


Javaslatok a jó kapcsolattartásért

2015. október 26. 09:37 - gyvgyj_gtm

Az őszi szünetben sok egyszülős vagy mozaik családban élő gyermek tölti a szünidő egy részét a másik, ahogy a jog fogalmaz, különélő szülőnél. Az együtt töltött időt a szülő jobbá és szebbé teheti, ha átgondol néhány egyszerű alapelvet, azért, hogy a láthatás ne kényszer legyen. Felsorolás következik. Aki még értéket képviselő, a gyermek érdekét szolgáló javaslattal bővítené a listát, kommentben megteheti.

  • A kapcsolattartáson a gyermeknek az a joga teljesül, hogy a különélő szülőjével kapcsolatot tartson. Ez azt jelenti, hogy a különélő szülőjével, nem pedig a családtagjaival kell, hogy töltse a láthatás idejét. A különélő szülőnek pedig joga és kötelessége, hogy a gyermekével legyen ez idő alatt. Ha a gyermeket a kapcsolattartás ideje alatt tartósan és hosszan rábízza a vele együtt élő más családtagjaira ő pedig nincs ott, a gyermeknek sérülnek a láthatással kapcsolatos jogai.
  • A gyermeknek még a kapcsolattartás alatt is joga van olyan környezetben és emberek között tartózkodni, mely az ő testi és lelki fejlődősét nem gátolja. Ha van olyan körülmény vagy családtag, mely nem felel meg ennek a feltételnek, a szülő gondoskodjon arról, hogy a gyerek védve legyen.
  • Amennyiben a gyermeknek sajátos igényei vannak, odafigyelést igénylő betegsége, diétája, arra a kapcsolattartás ideje alatt is ügyelni kell. Ez a szülő felelőssége, beszélje meg ezt a családtagjaival is. Így elkerülhető a konfliktus, ha a tejérzékeny gyermek nem eszik a nagymama házi madártejéből.
  • A gyermeknek legyen egy külön kuckója, akár saját ágya, ahová visszavonulhat, ha fáradt. Pihenéshez vihessen magával otthonról őt megnyugtató dolgokat, plüsst, játékot, stb. Ha úgy dönt, hogy pihenni vagy csak visszavonulni szeretne, a szülő tegye ezt lehetővé.
  • Gesztusértékű, ha a gyermeknek vannak a különélő szülőnél saját használatú tárgyai, fogkeféje, papucsa, váltóruhája. Így kevesebb holmit kell kényszer-vándortáborosként magával cipelnie és érezheti azt is, hogy a különélő szülőnél is otthon van valamennyire.
  • Ha a gyermek még kicsi és az első alkalmak egyike a hosszabb kapcsolattartás, törekedni kell arra, hogy biztonságban és jól érezze magát.
  • A programokat a szülő minden esetben beszélje meg a gyermekkel, legalább egy kérdés erejéig. Ha még nagyon kicsi, akkor is érdemes előre tájékoztatni, nem csak akkor ha már iskolás. A kapcsolattartásokon előre is ki lehet találni, hogy milyen programot szeretnének a következő alkalmakkor.
  • A különélő szülőknek nyilvánvalóan különbözőek a nevelési elveik. Azért, hogy a gyermeknek ez ne okozzon gondot, a különélő szülőnek célszerű alkalmazkodnia a gondozó szülő nevelési elveihez. Ez a gyermeknek biztonságot ad, így elkerülhető, hogy a különböző szabályokba miatt kialakuló zavar.
  • Konfliktus esetén mindig a cselekedetet kell minősíteni és nem a gyermeke(ke)t és törekedni kell a minden félnek jó, igazságos megoldásra. A gyermek fenyítése, bántalmazása tilos!
  • Nem csak a kapcsolattartásra és nem csak a különélő szülőre vonatkozik, de a hosszabb ideig tartó láthatás alatt mindenképpen betartandó, hogy tilos a másik szülő nevelési elveinek megkérdőjelezése, ahogy a másik szülő negatív minősítése, szidalmazása is. A gondozó szülő nincs ott, hogy reagáljon, gyermeknek pedig nem feladata szülei között fennálló bármilyen viszonyban állást foglalnia.
  • Ha a kapcsolattartás ideje alatt a gyermek nem érzi jól magát, haza szeretne menni, megfontolandó a megbeszélés a gondozó szülővel, ha a gyermek menni akar. Amennyiben születik megegyezés, akár haza is lehet vinni a gyermeket és átgondolni, mit lehet tenni, hogy a következő kapcsolattartás jobb legyen.

kid.jpg

Szólj hozzá!

Kényszerláthatás

2015. szeptember 22. 16:12 - gyvgyj_gtm

Habár sokan nem szeretnek beszélni róla, attól még létezik, attól még van. Most körbejárom, mit tesznek a hivatalok, akkor, amikor egy gyermeknek a saját szülője az ellensége.  A gyermekvédelmi törvény első paragrafusa kimondja, minden gyermeknek joga van családban felnőni, lehetőleg a sajátjában. A gyermeknek az is alapvető joga, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson*, ezen jogától csak a saját védelme érdekében lehet megfosztani. A szülő-gyermek kapcsolatban a szülőnek joga és kötelessége a kapcsolattartás, a gyermeknek joga, de nem kötelessége. A gyakorlatban előfordul, hogy ez a jog olykor terhes kötelességgé, a gyermek hátrányára váló találkozássá válik. 

Hogy mennyire tartják erősnek a jogalkalmazók a szülővel való kapcsolattartási jogot, azt jól mutatja a gyermekvédelmi jelzőrendszer kudarcaként elhíresült szigetszentmiklósi eset is. Ha a híradások pontosak, a nevelőszülőkhöz elhelyezett gyermekeknek a családból történt kiemelésük után még havi kétszer 2 órát tölthettek felügyelettel a szüleik társaságában. Később ezt a jogot nyilván megvonták a szülőktől, az ügy jelenlegi állásáról a nincs nyilvános információ.

A válás során a szülők egymástól és nem gyermekeiktől válnak el, mégis előfordul, hogy egy apa vagy anya hónapokig nem tartja a kapcsolatot a gyermekével. Még akkor sem, ha ügyvéd előtt készült megállapodás, gyámhivatali határozat vagy bírói végzés szabályozza a kapcsolattartást a különélő szülővel. A jogban esetleg járatlan, a gyermekkel élő szülő ilyenkor a kapcsolattartás biztosítása miatt fordulhat a helyi gyermekjóléti szolgálathoz. Amennyiben tudja a vonatkozó jogszabályokat,** a kormányhivatal gyámügyi osztályán, régebbi nevén a gyámhivatalnál kérheti a kapcsolattartás végrehajtását, vagyis azt, hogy a különélő szülőt kötelezzék az elmaradt kapcsolattartás pótlására.

A szülők válása általában igen hektikus és olykor igen kiszámíthatatlan folyamat, megesik, hogy az indulatok lecsendesedése után a világgá szaladt szülő visszatér, és kíváncsi lesz a magára hagyott, a teljes mértékben a gondozó szülő által nevelt gyermekére mégis csak. A közvélekedés és a jelenlegi joggyakorlat is nagyon enyhén ítéli meg a hónapokig távol lévő szülő távolmaradását és általános tévedés, hogy csak a fizikai bántalmazás számít bántalmazásnak. Abban az esetben, ha a különélő szülő a kapcsolattartási kötelezettségének nem tesz eleget, a gyermekét elhanyagolja, bántalmazza. Távollétével és így kötelességének nem teljesítésével mulasztást követ el, gátolja gyermeke egészséges testi-lelki fejlődését, miközben a gondozó szülőre aránytalanul nagy terhet hárít.

Éppen ezért rendelkezik törvény arról, hogy a bíróság, vagy a gyámhatóság „a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja.”***

Előfordul, a szülők válása mögött családon belüli erőszak húzódik meg észrevétlenül. Annyira észrevétlenül, hogy a családdal kapcsolatba kerülő szakemberek ezt nem is veszik észre. Hogy a tapasztalatlanság, a tanulatlanság vagy az érdektelenség az oka ennek, azt ne most firtassuk, legyen a figyelem inkább azon, hogy a bántalmazó családban felcseperedő gyermekre hogyan hat ez. A pofonok súlytalansága című írásomban már taglaltam a manapság még fellelhető kettős mércét, mely egyik szülőnek – egyébként igen helytelenül – megengedi a bántalmazást, a másikat ugyanezért – egyébként igen helyesen – büntetné. Most ne hördüljön fel a kedves olvasó, olvastam olyan ügyvéd blogját, aki a bántalmazást tételesen felsoroló szülőnek azt javasolta, hogy adja elő mindazt a gyámhivatalnak, ott majd szépen meg fogják kérni, hogy ne hisztizzen. Nem linkelem inkább.

Ha a gyermek maga is bántalmazás áldozata, őt a különélő szülő bántotta, nyilván nem szeretne vele találkozni. Amennyiben a bántalmazás tényét nem veszik figyelembe, nem hallgatják meg a gyereket akár a kora miatt szakember segítségségével, őt a jogalkalmazók a kapcsolattartást elrendelők újabb traumának teszik ki, sőt veszélyeztetik. Általában az elmondható, hogy a szabályozást végzők a gyermekkel nem találkoznak, számukra ő csak egy akta, egy irathalmaz iktatószámmal. Az is általános, hogy a gondozó szülő által elmondottakat, a bántalmazás ismertetését sem veszik olyan komolyan, hogy alapos tényfeltárásba kezdjenek, vagy akár bármilyenbe.

A baj, a kényszerláthatás akkor következik be, amikor a jogalkalmazók, a hivatalnokok nem gondolják végig, az előzőleg vázolt gondolatokat, felcsapják a jogszabályokat tartalmazó könyveket és egy évtizedek óta alkalmazott sablon alapján szabályozzák le a kapcsolattartást. Kapcsolattartás minden páros héten pénteken 18 órától vasárnap 18 óráig, minden páros ünnep második(!) napja a különélő szülővel 9-18 óráig. Pont. A fokozatosság elvét, a gyermek mindenekfelett álló érdekét és a család élethelyzeteit nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyva.

Természetesen van megoldás arra az esetre, ha a gyermek nem szeretne menni a láthatásra. Nem, nem az okok feltárása a megoldás, hanem a gondozó szülő kap még egy feladatot: készítse fel a gyermeket a láthatásra! Amennyiben a gyermek – mivel az ő ítélőképessége korlátozott – nem akar kapcsolattartásra menni, az biztosan azért lehetséges, mert nem volt felkészítve a láthatásra. Annak a gyermeknek a kívánságát sem veszik figyelembe, aki évek óta nem látta a különélő szülőjét, de emlékei vannak és észleli a jelenlegi gondokat. Hiszen még kicsi, még nincs 12 sem, sőt a szabályozást is jobb, ha 18 éves koráig betartja.

A gyermek helyett a törvényes képviselő, a gondozó szülő nyilatkozik, aki a gyermek érdekét képviseli. Képviselné jobban mondva, ugyanis az általa elmondottakat jobbára úgy értékelik, hogy a gyermeket a másik szülő ellen neveli, azért nem akar menni a gyermek oda ahova, ezzel veszélyezteti a gyermeket, ha pedig a gyermek nem vesz részt a kapcsolattartáson az kapcsolattartás akadályozása, bűncselekmény***.

Ebben a jogi környezetben teljesen nyilvánvaló, hogy a gyermekkel élő szülő inkább elviszi a kapcsolattartásra a gyermeket. Ha nem teszi meg, pillanatok alatt szakad a nyakába a gyermekjóléti központ családgondozója, a gyámhatóság ügyintézője és egy rendőrségi előadó is rendőrjárőrrel fűszerezve, amennyiben a különélő szülő elég eltökélt és párbeszéd helyett a hatósági megoldást választja. A gondozó szülő egyszerűen lesz, ami lesz alapon el kell, hogy vigye gyermekét a kapcsolattartásra és bíznia kell abban, hogy a bántalmazó különélő szülő legalább a saját gyermekéhez kíméletes lesz.

A józan észt és a gyermek úgynevezett mindenek feltett álló érdekét legyőzi a hatalom. Ez a kényszerláthatás.

  1. évi XXXI. törvény 6§

**149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról IV. fejezet.

***2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 4:184. § [A kapcsolattartási jog korlátozása és megvonása]

****2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 210 §

file.jpg

 

13 komment