Gyermekvilág, gyermekjog


Lehetetlen vagy tehetetlen

2017. szeptember 26. 19:10 - gyvgyj_gtm

Sokan visszasírják azokat az időket, amikor a gyengébben teljesítő vagy másként funkcionáló gyerekeket úgynevezett kisegítő iskolába kellett íratni a szülőknek. Mivel ezek a gyerekek felnőve részesei kell, hogy legyenek a társadalomnak – egyébként már most is azok – értelmesebb célnak tűnik integrálva oktatni őket így együtt tanulnak az átlagos – van ilyen? – gyerektársaikkal és közben fejlesztik őket, hogy leküzdjék a hátrányaikat. Fejlesztik? Leküzdi?

Sok kritika éri manapság a hazai és nemzetközi oktatást, lássuk be, okkal. Jó lenne tudni, hogy mi történik az intézményekben, hogy a folyton tanulni vágyó csillogó szemű 6-7 évesből néhány évvel később egy stresszes és nyilvánvalóan alulteljesítő kiskamasz lesz. Még akkor is, ha ő olyan átlagos gyerek, aki nem lóg ki semmilyen irányban a sorból.

Azoknak a gyerekeknek, akik sajátos nevelési igényűek az átlagtól, khm valamivel nehezebb dolguk van az iskolában. Ők azok, akik valamilyen nehézséggel küzdenek és az is gyakran előfordul, hogy közben több más képességükben pedig kiemelkedők. Velük nem tud igazán mit kezdeni a rendszer, mármint az oktatási rendszer. A gyerekekkel foglalkozók szakemberek sajátos hozzáállása számos módon megmutatkozik. Előfordul, hogy a másként teljesítő gyereket az iskola maga diagnosztizálja és bármiféle szakembert megelőzve javasol kislétszámú szegregált iskolát. Ugye, ezt nem teheti meg, mert az általános iskolának a diagnosztizálás helyett az alapfokú oktatással kell foglalkoznia. Az is előfordul, hogy a diagnosztizált BTMN vagy SNI gyereket megtartja az iskola, de a fejlesztéseket csak papíron kapja meg a gyerek. Vagy megkapja, de az nem elegendő és elmarad az elvárt fejlődés. Ezek persze megmutatkoznak a következő vizsgálaton. Addig a szülő is jelezheti a lemaradást, hátha történik valami. Hagy nyugtassam meg az olvasót, nem fog. Legfeljebb a szülőt fogja az iskola összeférhetetlennek bélyegezni egyben elkezd igyekezni, hogy megszabaduljon az SNI gyerektől. Nagyvonalúan javasolja az iskolaváltást, hátha talál a szerencsétlen adófizető szülő egy másik befogadó intézményt.

Mivel a tankötelezettség határa 16 év, nyilván előbb utóbb lesz egy iskola, ami eleget tesz a Szakértői Bizottság javaslatának és felveszi az SNI gyereket, de a szülő jó, ha tudja, amíg nincs másik iskola, nem érdemes kiíratni az eredeti iskolából a gyereket. Még akkor sem, ha ott nem látják szívesen a diákot, ugyanis könnyen előállhat egy olyan helyzet, amikor a tanköteles korú gyerek iskola nélkül marad. Ilyen esetben a szülőt vonják felelősségre, ki gondolta volna.

És akkor nézzük, hogy miből is áll(hat) az a bizonyos fejlesztés, amire az SNI gyerek jogosult. Amíg a BTMN-es gyerekek mindösszesen 2-3 óra fejlesztést kaphatnak hetente, addig a SNI gyerekeknél ez az óraszám már felkúszhat heti 10 órára. Elméletileg. Gyakorlatban a heti fejlesztések száma ettől kevesebb, sokkal kevesebb. A fejlesztő pedagógus általában heti 1-2(!) órában tanórán támogatja a kisdiákot, értd ez alatt, hogy a diák mellett ül a padban és segít neki, miközben a tanár az osztály többi részével is foglalkotik. Hetente 1-2 (!) másik órában a fejlesztő kétszemélyes helyzetben vagy nagyon kis csoportban foglalkozik a diák(ok)kal. Hogy ez a bűvös fejlesztés kifejezés mit takar, az főleg a diák problémájától függ. Az biztos, hogy a legtöbb szülőnek fogalma sincs, hogy pontosan mi is zajlik az iskolában a fejlesztő és a gyereke között, milyen módszerrel és mit terveznek elérni. Előfordulhat az is, hogy a fejlesztő valamilyen módon tájékoztatja a szülőt, és van arra is példa, hogy rendszeres és élő együttműködés jön létre.

Palkovics László államtitkár úr nyilatkozta a szeptember 19-i, a Republikon Intézet által szervezett konferencián, hogy a magyar iskolákban nincsenek betekintőablakok az ajtókon, nem úgy, mint az amerikai iskolákban és nem is tervezik, hogy a tanárok oktatási autonómiájába akár ilyen módon beleszólnának. Az egyentankönyvek és a több tucatnyi lojális Tankerület vagy micsoda korában nagyjából mindegy, hogy azon az ajtón van-e ablak vagy nincs, az oktatási autonómia mértékét meg bárki elképzelheti.

Akinek sérülten született gyereke vagy már korábban kellett fejleszteni, az már az iskola előtt a saját zsebéből néhány százezret/milliót rááldozott a gyereke megsegítésére. Annak a szülőnek nem lehet zárt ajtót mutatni. Ugyanis ennek a szülőnek eddig a nem kevés pénzt kereső, valójában megfizethetetlen munkát végző fejlesztő gyógypedagógus, gyógytornász, konduktor mindent alaposan és részletesen elmagyarázott, megmutatott, felvázolt. Vagyis a szakember és a szülő között létrejön egy partneri viszony és a gyerek érdekében szorosan együttműködnek. Nem pedig esetlegesen a szakember jóindulatán és szabad kapacitásán múlt, hogy érkezik-e e-mail a gyerekkel folyó munkáról.

Nem lehet úgy manapság böngészni az internetet, hogy a gyerekek kiemelkedően magas óraszámáról ne essen szó. Heti 36-41 óra. Rengeteg. Miközben a heti javasolt fejlesztések száma meg maximum 10 óra lehet, ami a valóságban 4 óra körül mozog. Vagyis az iskolai órák mindössze 10 százalékában van megsegítve a gyerek, a többi 90-ben meg boldoguljon ahogy tud. Ezzel nem csak az a probléma, hogy a gyereknek az iskola így egyfajta kiképző táborrá alakul, hanem az, hogy ebben a táborban ott vannak a vele foglalkozó képzelten tanárok is. Nincs ugyanis minden tanárnak képesítése az SNI gyerekekhez. Így valószínűleg gyakran előfordul, hogy olyan matematika, magyar, történelem és még sorolhatnám tanár tartja az órákat, aki szaktanárként végzett, a tantárgyát jól is tudja tanítani, még nem is túl fásult, de Aspergeres, figyelemzavaros gyereket jó, tízet látott a pályafutása során. Azokat is csak addig, amíg át nem üldözték egy toleránsabb* vagy egy szegregált iskolába. És hiába a képzetlenség olykor a motiválatlanság, még soha nem hallottam olyan történtet, amikor felmentettek volna egy tanárt, mert nem tudott bánni a rábízott gyerekkel.

Ezen a ponton juthat az olvasó eszébe, az, hogy ezeknek a tanároknak helyben van egy felettese is. Bizony, az egyes iskolák vezetői, az iskolák igazgatói azok, akiknek akinek pontosan tudniuk kellene, hogy elegendő-e az a fejlesztés, amit a gyerek kap. Sajnos a legtöbb esetben az iskola vezetésének sincs fogalma arról, hogy mi is zajlik fejlesztés címén a saját intézményében. Mással egyszerűen nem magyarázható, hogy az SNI gyerekek számos, és a sajtóban is olvasható módon szenvednek hátrányt és maradnak le. Hát nem egyszerűbb lenne az iskolának változtatni? Így vagy úgy.

Magyarul és egyértelműen, ha rendszeresen és huzamosabb ideig nem tudnak és nem is akarnak megfelelni a saját alapító okiratukban foglaltaknak, nem érnek el eredményeket a sajátos nevelési igényű gyerekekkel, akkor változtassák meg és azt a dokumentumot. Ha egy iskolában jóval az országos átlag alatt van ezeknek a gyerekeknek a száma – 10 százalék helyett 1-2, akkor vállalják ezt. Mondják meg határozottan: nálunk nincs helye SNI gyereknek. Mert annak, semmi értelme nincs, hogy papíron integráló az intézmény, a valóságban meg.

A legtöbb esetben ezek az intézményvezetők kényesen ügyelnek arra, hogy papíron minden vagy nagyjából minden rendben legyen és kiállnak amellett, hogy a gyerek a „hülye”, ha nem fejlődik a (papíron) heti 2 órától. Még soha nem hallottam olyan történetet, ahol egy iskolaigazgatót menesztettek volna, mert a rábízott gyerekek nem kapták meg a szükséges fejlesztés vagy nem fejlődtek volna az elvárható mértékben. Vagy bármilyen módon felelősségre vonták volna, hogy a dupla fejpénzt felveszi, de szimplát sem nyúlt cserébe. Nagyon szomorúnak tartom, hogy azok az emberek, akik rendelkeznek elegendő információval és eszközökkel, alig emelik fel a hangjukat ez elégtelen fejlesztések miatt. Nem igazán jellemző, hogy az iskolaigazgató arról nyilatkozik, hogy kevés az a fejlesztés, amit adhatnak, hogy elégtelen az ellátás, ha csupán az órák 10 százalékában van fejlesztő pedagógus és elégedetlenek, mert nincs keretük és lehetőségük képezni a saját kollégáikat a sajátos nevelési igényű gyerekek jobb ellátására. Nem mostanában kevés, amikor már bármely szakos tanárokat keresnek, hanem évek óta és folyamatosan. Pedig neki meg lenne ehhez a kompetenciája, az autonómiája és a tudása is. Helyette inkább az alapító okirat átfabrikálásába és hazudós papírok gyártásába fekteti az energiáját és eszébe sem jut beismerni tehetetlenségét.

A szülő amíg meg tudja tenni, hogy jobban teszi, ha pénzét és idejét magánórákba, mozgásfejlesztésbe tolja, mert, ha hangot ad elégedetlenségének, könnyen kaphat egy közigazgatási eljárást is a nyakába…

És mit csinál az intézményvezető, míg a szülő az ő munkáját végzi? A meg,- vagy újraválasztásáért az SNI gyerekek számának növelésével kampányol és az iskola ajánlójában olyan kifejezésekkel hívogatja a gyerekeket és szüleiket, mint differenciált oktatás, integrált oktatás.

Közben pedig sokkal gyakrabban fordul elő a megengedettnél, hogy a szülő szava mit sem ér az iskolával és óvodával szemben, az intézményvezető szava pedig sokkal kevésbé megkérdőjelezhető az elvárhatónál.

Kövesd a blogot újabb hírekért a Facebokoon is!

seagull.jpg

 

Szólj hozzá!

Egy szög

2017. szeptember 08. 11:01 - gyvgyj_gtm

Magyarországon ma nagyjából 3 millió ember érintett az iskolával kapcsolatban, a lakosság egyharmada. Ehhez képest nagyítóval kell keresni az olyan cikkeket, amik egy-egy oktatási intézmény vagy oktató jó gyakorlatáról szólnak. Ellenben a rossz példák, a fásult, bántalmazó pedagógusokról és megbetegítő iskolákról szóló cikkek mindennaposak. Nem úgy tűnik,  mintha sokak számára fontos lenne az oktatás és annak színvonala a mai Magyarországon.

A szülők persze egyénenként, a maguk megküzdési stratégiájának megfelelően a legjobbat akarják a gyereküknek és nagyon sokan tesznek is ezért. Ha olyan anyagi helyzetben vannak és megengedhetik maguknak, akkor elhagyják az állami iskolákat és fizetős magánintézményekbe járatják a gyereket vagy alapítanak egyet (kettőt, sokat). Bár köztudomású, hogy Magyarország jobban teljesít, a magániskola, mint lehetőség még nem érhető el minden szülő számára. Meg aztán furcsán is venné ki magát, hogy a többek között az oktatásra is befizetett adóforintok mellett minden szülő még a magániskoláknak is fizetne megvalósítva ezzel az egyet vihet, kettőt fizet elvet.

A többség számára még az a szomorú valóság, hogy be kell menni az állami iskolába, ahol a gyereket a rothadó falú illemhely, a gyakran ehetetlen menzakaja és – ne szépítsük – az eltelt évekbe belefáradt tanárok várják. Ahol már az is kedvesen lehülyézi a gyerekeket, aki talán tényleg szereti őket. És ne feledjük várja a gyerekeket a fantasztikus tananyag is, megtudhatják, hogy a pofon az okés, meg van cigája juh is, de gyerekjogokról, érdekérvényesítésről, pénzügyi alapismeretekről, csapatmunkáról még véletlenül sem tanulnak. Minek ilyen úri huncutságokkal foglalkozni, ha nevelhetünk két lábon járó lexikonokat is, nem? Hát nem.

Bármilyen hihetetlen van jogszabályi háttért, ami alapján működik az oktatás. Ezzel szemben az iskolában a tanuló és a szülő orra alá csak az iskolai – néha abszurd szabályait tartalmazó – házirendet dugják és nem hívják fel a figyelmét a törvényi háttérre. Kommenteljen egy paragrafusjelet (§) az az olvasó, aki olvasott már bármilyen oktatással kapcsolatos jogszabályt, EMMI rendeletet és nem jogász. Pedig a világhálón – iskolai nyelven Az Interneten – megtalálható mind. Vagyis a jogszabályok lehetővé teszik, hogy amennyiben a szülő az iskolában olyat tapasztal, ami nem felel meg ezeknek a törvényeknek fordulhat a tanár, az iskola vezetése majd a fenntartó felé a problémával. Írásban. Persze, ne legyen illúziója, mivel neki véges számú gyereke van, az előbb az előbb említett intézmények meg jogilag sokkal felkészültebbek: rutinosan fogják a szülő panaszát elutasítani. Mert számukra tagadásba nyilván érdemesebb több energiát fektetni, mint a helyzet megoldásába. Most még.*

Aztán, ha egyszer eljönne az az ideális állapot, hogy már túl sok lenne a panaszos levél, és nem győznének válaszolni rá, talán elkezdenének azon gondolkodni, hogy nem lenne jobb megválni mondjuk XY.től, mert már a 126. levél érkezik, hogy megalázó módon bánik a diákjaival. Egy diákot, de főleg a szüleit még lehet kekecnek, nem együttműködőnek bélyegezni, nevezni, megfenyegetni gyermekvédelmi eljárással, de 126-ot talán már nem.

Előbb-utóbb a szülőknek jó lenne észbe kapni, hogy ha ők nem lépnek, más helyettük nem fog**. Attól, hogy a közösségi médiában zárt csoportokban, vagy bármilyen néhány száz főt számláló online felületen, de mindenképpen a nyilvánosság kizárásával elpanaszolják a sérelmüket és csapatosan nyalogatják a sebeiket, bizony nem fog történni semmi. Jó, legalább tudják, hogy más is szív nincsenek egyedül és néha egy-egy ügyet felkap a média. De jó lenne végre észre venni: véges az ilyen ügyekkel foglalkozó újságok és újságírók száma és tizenöt perc hírnév sajnos nem feltétlenül elég arra, hogy az éppen hibázó illetékes elvtársnak tanárnak az állása vagy vezetőként akár a beosztása bánja a dolgot.

Aztán minden ugyanúgy megy tovább....

*Bármilyen hihetetlen, ebből az attitűdváltásból az állami oldal, az iskola is rengeteget tudna profitálni. Sokkal többet és jobban tudna foglalkozni az oktatás minőségével és az ilyen fantasztikus programok nem csak egy mérhetetlenül szűk réteg számára lennének értelmezhetők.

**Mint a szögön fekvő kutya, ami időről időre nyüszög. Egy darabig hallgatják, majd megkérdezik a gazdáját: miért nyüszög ez a kutya? - Mert szögbe feküdt és fáj neki. - Miért nem száll le róla? - Annyira biztos nem fáj.

dog.jpg

Szólj hozzá!

Spórolni a gyermektartásdíjon? I.

2015. október 30. 22:06 - gyvgyj_gtm

A gyermektartásdíj megléte és összege folyamatosan és évtizedek óta nagy indulatokat vált ki az érintettekből, elég csak bármelyik ebben az élethelyzetben lévő ismerőst, barátot megkérdezni, vagy esetleg valamilyen jogi fórumot olvasni. Október 30. a takarékosság világnapja, vajon kifizetődő spórolni a gyermektartásdíjjal?

A házasság, vagy életközösség felbomlásakor az ingóságok rendezése mellett a gyermek felügyeleti jogáról és a gyermek tartásáról is határoz ítéletében a bíróság. Amennyiben a bíróság döntése előtt a szülők megegyeznek – mert megtehetik ezt is – a bíróság ezt, a jogot nem sértő egyezséget hagyja jóvá. A gondozó szülő a döntés alapján ezután természetben, a különélő szülő főleg pénzben gondoskodik a gyermekről. A válófélben lévő szülők, mielőtt vad csatározásba kezdenének a másik vélt pénzéhessége vagy spúrsága miatt, jól teszik, ha átolvassák a vonatkozó szabályokat és utána a gyermek érdekében elkezdenek számolni. Érdemes utána járni, mit nevez a törvény gyermektartás-díjnak és mit jelent a természetben való gondoskodás.

A gyermek tartását, annak mértékét és a hozzá kapcsolódóról más rendelkezéseket a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről szabályozza, mely 2014. március 15-én lépett hatályba. A törvény IV. könyve foglalkozik a családjoggal. A családjogi könyv XXI. fejezete, melynek címe A kiskorú gyermek tartása taglalja ezt a sokakat érintő helyzettel.

A 4:216. § rendelkezik a gyermektartás módjáról az 1. bekezdésében a következőképpen: „A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (a továbbiakban: gyermektartásdíj).” Mit jelent a természetben gondoskodás? Azt, hogy a gondozó és felügyeleti joggal is rendelkező szülő a nap 24 órájában a gyermekért felelős, közös háztartásban laknak. Nem csak pénzben, hanem a gondoskodásával – természetben – teljesíti a tartást. A pénzbeli tartás azt jelenti, hogy a gyermek szükségleteit a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti a tartásdíj formájában. A kapcsolattartások ideje alatt természetesen természetben is. Fontos tudni, hogy a szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik (4:216§ 2. bek.).

A tartásdíj nagyságáról a szülők megállapodhatnak, de ennek hiányában bíróság fog dönteni.

A törvény 4:218 paragrafus 2. bekezdése rendelkezik arról, hogy a tartásdíj megállapításakor mit kell figyelembe venni. Ezek a következők: a gyermek indokolt szükségletei; mindkét szülő jövedelmi viszonyai és vagyoni helyzete; a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha vagy nevelt - gyermek és azok a gyermekek, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli; a gyermek saját jövedelme; és a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátások.

A tartásdíj a törvény szerint olyan összegű pénzt kell, hogy jelentsen, melyből a gyermek indokolt szükségletei fedezhetők. A 4:218 § 3. bekezdése alapján „a gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások.” Vagyis számít a közüzemi számlák rá eső része, az élelmezése, ruházkodása, közlekedése, tanszereinek beszerzése, a különórák, a szabadidő minőségi módon való eltöltésének költsége. Ha valaki egyszer utána számol és valószínű van olyan gondozó szülő, aki hónapról hónapra a havi költségvetését vezeti, akkor biztosan tudja, hogy egy gyermek minden áldott hónapban jelentős kiadást jelent. A törvény egyértelműen megfogalmazza, hogy a gyermek indokolt szükségleteinek a felét a különélő szülő fedezze. Sőt a törvény még rendelkezik arról is „ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.” Vagyis van lehetőség a tartásdíjon kívül még adni plusz pénzt a gyermek érdekében.

A tartásdíj mértékét a törvény nem százalékban, hanem összegben határozza meg, a mértékét azonban a különélő szülő átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell meghatározni, figyelembe véve a szülő egy éves jövedelmét. A törvény 4:207 paragrafusa alapján a tartásdíjat határozott összegben kell meghatározni. A bíróság ítéletében rendelkezhet úgy, hogy a tartásdíj évente, a következő év január 1. napjától a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex növekedésének mértékével - külön intézkedés nélkül - módosul.

A különélő szülő jövedelme azért is számít, mert nyilván a szülő és a gyermek életszínvonala válás előtt hasonló volt, így a gyermek életszínvonala szerencsés esetben nem változik ezután sem. A jövedelmi szempontból széles skálán elhelyezkedő szülőknek remélhetőleg fontos az a szempont, hogy a gyermeknek a válás után sem csökkenjen az életszínvonala. Figyelemreméltó kitétele a törvénynek, hogy a különélő szülő a saját tartásának rovására is köteles gondoskodni a gyermek tartásáról.

Amikor a különélő szülő esetleg a tartásdíj magas összege miatt neheztel bíróra, volt párjára, gyermekre, akkor vegye azt észre, hogy a gyermek szükségleteit miatt megállapított összeggel, azzal a havi x forinttal, ő mintegy megváltja a szülői gondoskodást, ugyanis a gondozó szülő mintegy ingyenmunkáját, azt a 0-24 órás készenlétet hét 7 napján, azt nem téríti meg senki. Mielőtt haragjában odáig jutna, hogy nem fizeti a gyermektartásdíjat – ha már „elperelni” nem sikerült a gyermeket – érdemes akár szakemberrel átbeszélni, hogy valóban a mi szolgálja a gyermek érdekét. Azt is mindenképpen érdemes még átgondolni, hogy, ha a házasság megmaradt volna, akkor is ugyanilyen összeget költene-e el a gyermekére? Mitől lett más az a gyermek?

penznet.jpg

11 komment

Védelembe véve. Vagy mégsem

2015. október 02. 19:18 - gyvgyj_gtm

Vajon milyen jogi eszközökkel áll rendelkezésre a gyermekvédelmi rendszer, amennyiben egy gyermek veszélyeztetve van? Áttekintve a jogszabályokat, látható, számos törvény alkalmazása és több hivatal, intézmény közreműködése szükséges, amíg egy gyermeket védelembe vétele bekövetkezik. A 1997. évi XXXI. törvény III. fejezet alapján a védelembe vétel egy, a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedés, a gyermekek védelme rendszerének egyik eleme.

A folyamat első lépéseként a gyámhatóság vagy a gyermekjóléti szolgálat tudomást szerez a gyermek veszélyeztetettségéről. A 1997. évi XXXI. törvény 17§ rendelkezik, arról, hogy kik kötelesek a veszélyeztetettséget jelezni, erről már volt bejegyzés a blogon. A családgondozók felveszik a kapcsolatot a családdal és megállapítják, hogy a gyermek a családban tartható-e és így lehetséges-e a veszélyeztetés megszüntetése. Amennyiben a szülők önként együttműködnek a családgondozóval, az készít egy úgynevezett gondozási- nevelési tervet. Ebben a tervben rögzítik, hogy a szülők és a gyermek milyen feladatokat vállalnak a veszélyeztetettség elhárítására. E terv alapján, az önkéntesen igénybe vehető alapellátásban gondozza a családot a családgondozó. A gyermekjóléti szolgálat mellőzheti alapellátásban a segítségnyújtást a család számára, amennyiben nem látja bizonyítottnak a gyermek veszélyezettségét.

Amennyiben bizonyított a veszélyeztetés, de az alapellátás keretében nem történik változás, vagy a családgondozó azt tapasztalja, hogy a család nem együttműködő a veszélyeztetettség megszüntetésében, úgy 1997/149-es kormányrendelet 84§ alapján védelembe vételi javaslattattal fordul a területileg illetékes gyámhatóság felé. Javaslatába nyilatkozik az alapellátás eredménytelenségének okáról, a gyermek és a szülő együttműködési készségéről, ezen kívül megküldi a gyermekjóléti alapellátás során felvett adatlapot, környezettanulmányt és gondozási tervet. A javaslatban a gyermekjóléti szolgálat még véleményt nyilvánít a gyermek veszélyeztetettségének okáról, javaslatot tesz a kirendelhető családgondozó személyére és az 1997. évi XXXI. törvény 68§ 3. bekezdése alapján szükséges további intézkedésekre. Megtörténik az is, hogy a védelembe vételre nem a gyermekjóléti szolgálat javaslatára indul, ekkor a gyámhatóság megkeresi azt javaslattétel miatt.

Amennyiben a veszélyeztetettség valóban fennáll, a gyámhivatal következő lépésében megkeresi a szülőt és nyilatkoztatja, hogy alapellátásban vállalják a gyermekjóléti szolgálattal való együttműködést. Ha ezen együttműködés alapján valószínűsíthető a gondozás eredményessége, a gyámhivatal a védelembe vételi javaslat elutasításával egyidejűleg felhívja a gyermekjóléti szolgálatot az alapellátás keretében történő segítségnyújtásra.

A gyámhivatal a védelembe vétel iránti eljárás során tárgyalást tart. Ezt a tárgyalást úgy kell megtartani, hogy a gyermeket és a szülőt hozzásegítsék a védelembe vétel okának, céljának és jogkövetkezményeinek megismeréséhez. A tárgyaláson meg kell hallgatni a Gyvt. 128. paragrafusában meghatározott személyeken túl azt a családgondozót, aki a gyermek gondozását a védelembe vételt megelőzően segítette. A hatósági eljárás során a gyermeket és a szülőt nyilatkoztatni kell arról, hogy vállalják-e a gyermekjóléti szolgálattal az alapellátás keretében való együttműködést. Ezen nyilatkozattétel előtt a gyermeket és a szülőt figyelmeztetni kell az együttműködés hiányában alkalmazható jogkövetkezményekre. Amennyiben a védelembe vétel során a szülő és/vagy a gyermek nem együttműködő megtörténhet a gyermek kiemelése a családból.

A védelembe vételről szóló határozat rendelkező részének a 149/1997. kormányrendelet 14§ alapján tartalmaznia kell a gyermeknek és a kötelezett személy adatait, tájékoztatást a döntés jogkövetkezményeiről és figyelmeztetést a teljesítés elmulasztásának következményeire. A határozat tartalmazza még a családgondozó kirendelését, egy felhívást a kirendelt családgondozó felé, hogy a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül a gyermekkel és a szülővel együttműködve készítsen egyéni gondozási-nevelési tervet. Ebben a gondozási tervben a családgondozó határozza meg a szülő és a gyermek azon feladatait, amelyek a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetéséhez szükségesek, majd ezt a tervet a családgondozó ismerteti a gyermekkel és a szülővel. A családgondozó ezt a tervet elfogadtatja, majd aláíratja az érintettekkel majd tájékoztatás céljából haladéktalanul meg kell küldenie a gyámhivatalnak. Ha a gyámhivatal elrendelte a gyermek megelőző pártfogását, a feladatokat erre tekintettel kell meghatározni. A határozat tartalmazza még a gyermek és a szülő kötelezését a családgondozóval való együttműködésre, és ezen kívül természetesen a gyermek és a szülő figyelmeztetését az együttműködés megtagadásának jogkövetkezményeire. Vagyis ez azt jelenti, hogy az alapellátásban, önkéntesen nem együttműködő, a nevelési-gondozási tervet figyelmen kívül hagyó családot kötelezik arra, hogy a kirendelt családgondozóval együttműködjön, az általa előírtakat megtegye.

A védelembe vétel felülvizsgálata iránti eljárás több esetben indulhat, például hivatalból, az elrendelő határozatban foglalt időpontban, akkor, ha a gyámhivatalnak hivatalos tudomása van a felülvizsgálat szükségességéről vagy a kirendelt családgondozó kezdeményezésére, de indulhat a korlátozottan cselekvőképes gyermek, a szülő, illetve más törvényes képviselő kérelmére is. A felülvizsgálat eredményéről szóló határozatban rendelkezni kell a védelembe vétel fenntartásáról vagy megszüntetéséről, a következő felülvizsgálat határidejéről, az új egyéni gondozási-nevelési terv elkészítésére vonatkozó felhívásról a határidő megjelölésével, szükség esetén a pártfogó felügyelő és a kirendelt családgondozó felhívásáról, hogy a fiatalkorú ügyeiben egymást tájékoztatva, együttműködve járjanak el.

A védelembe vétel megszüntetése bekövetkezik, amennyiben a gyermek családban történő nevelkedése védelembe vétel nélkül is biztosítható, a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését vagy nevelésbe vételét rendelték el, a fiatalkorú szabadságvesztését vagy javítóintézeti nevelését tölti. Figyelemreméltó, hogy amennyiben a gyámhivatal illetékessége például költözés miatt megszűnik, úgy a gyámhivatal a családgondozót felmenti és megkeresi a területileg illetékes gyámhivatalt, mely másik családgondozót rendel ki (149/1997 kormányrendelt 91§). A védelembe vétel megszűnése pedig néhány kivételtől eltekintve akkor is bekövetkezik, ha a gyermek nagykorúvá válik. (Gyvt 69§)

A rendszer sebezhetőségét, talán ez a száraz jogszabályok taglalásából is kiderül, a családgondozó adja. Adott esetben egyetlen emberen múlik egy egész családnak a sorsa, élete. Valószínűleg a legtöbb szülő a józan eszétől vezérelve inkább megpróbál együttműködni a családgondozóval már az önkéntes alapellátásban, mintsem egy hatósági eljárást megvárjon. Amennyiben a hatósági eljárás eredményeképpen mégsem együttműködő a szülő és/vagy a gyermek akkor a családgondozó lesz az, aki jelzi az együttműködés hiányát a gyámhivatalnak és megtörténik a családból kiemelés.

A 149/1997-es kormányrendelet azonban szabályozza a családgondozó tevékenységét is. A családgondozót a kirendeléséről, felmentéséről, valamint a védelembe vétel megszüntetéséről a gyermekjóléti szolgálat útján kell értesíteni. A családhoz családgondozóként elsősorban a gyermekjóléti szolgálat azon családgondozóját kell kirendelni, aki a védelembe vételt megelőzően a gyermeket gondozta, a veszélyeztetettségét feltárta. A kirendelt családgondozó gyámhivatallal közvetlenül tartja a kapcsolatot és szükség szerint, de legalább évente írásban tájékoztatja a gyámhivatalt a családgondozás eredményéről. Ő az, aki indokolt esetben javaslatot tesz a megelőző pártfogás elrendelésére, mellőzésére, fenntartására vagy megszüntetésére. Vagyis, azt a családgondozót, aki feltárta a veszélyeztetettséget és aki, ezt az önkéntes alapellátásban megszüntetni nem tudta, mondhatni eredménytelen volt az együttműködés közte és a család között, rendeli ki a gyámhivatal, hátha a most már meg lévő hatalmánál fogva együttműködésre fogja/tudja bírni a családot. Ha nem, akkor következik a családból kiemelés.

A jogszabály szabályozza, hogy a családgondozó tisztsége megszűnik a védelembe vétel megszűnésével vagy megszüntetésével, és figyelemreméltó módon azt is, amennyiben a gyámhivatal a családgondozót felmenti vagy elmozdítja. A gyámhivatal ugyanis a családgondozót felmenti, ha az alkalmatlan feladatára, vagy a családgondozó fontos okból felmentését maga kéri, utólag keletkezik olyan akadály, amely miatt feladatát megfelelően ellátni nem tudja, a gyámhivatal illetékessége megszűnik. Amennyiben a családgondozó jogaival súlyosan visszaél, kötelességeit nagymértékben elhanyagolja, a gyámhivatal tisztségéből elmozdítja. A jogszabály arról nem rendelkezik, hogy mi történik addig a veszélyeztetett gyermekkel. Az így eltelt időben előfordulhat, hogy a kötelességszegés miatt felmentett családgondozó mellett a nevelés-gondozási terv végrehajtása nem történik meg, ahogy az is előfordulhat, hogy a szülő és a gyermek megteszi, amire kötelezték, a családgondozó mégis visszaél jogaival és a gyámhivatalnak írott jelentéseiben kedvezőtlenebbül festi le a kötelezetteket, mint azok valójában. Mivel ő a szakember, nem fognak kételkedni a jelentések valóságtartalmában.

Magyarországon pontos statisztikai adatok állnak rendelkezésre, hogy  az eddig leírt eljárásban hány gyermek és szülő is érintett, és több, mint gondolnánk.  2013-as évben 139213 veszélyeztetett kiskorút tartottak nyilván, ebből környezeti okból 85472, magatartási okból 28053, anyagi okból 17658, egészségügyi okból 8030 gyermek volt veszélyeztetve. A 2013-as évben a védelembe vett gyerekek száma 21399 volt, akik 11584 családban éltek. Környezeti okból 8800, szülőnek felróható magatartási okból 7394, gyermeknek felróható magatartási okból 5205 gyermek került védelembe vételre. A gyermekjóléti és családsegítő szolgálat szolgáltatását 2013-ban igénybe vette 140843 gyermek, akik közül 91454-en alapellátásban, 26721-en pedig a védelembe vétel miatt voltak gondozottak. A 18 év alatti gyermekek, fiatal felnőttek száma abban az évben nagyjából 2000000 volt. Beszédesek a számok. vedved_ksh2013.jpg

Szólj hozzá!

190 paragrafusból álló háló jogokról és kötelezettségekről 4. rész

2015. szeptember 26. 22:05 - gyvgyj_gtm

Ellátások

Annyit lehet hallani a gyermekvédelmi rendszerről, hogy talán már az igazi laikusok is sejtik, hogy van egy rendszer, mely Magyarországon a gyermekek védelmére áll(na). Tovább folytatódik a sorozat, melynek a negyedik részében az 1997. évi XXXI. törvény MÁSODIK RÉSZ  IV. fejezetében  szabályozott, az állam által nyújtott pénzbeli ellátásokról, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményről a gyermektartásdíj megelőlegezéséről és az otthonteremtési támogatások folyósításokról lehet tájékozódni. A sorozat korábbi részei itt, itt és itt.

A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságot a 18. paragrafusban foglaltak szerint az e törvényben meghatározott feltételek szerint a gyámhatóság állapítja meg. A pénzbeli vagy természetbeni ellátások megállapítását kezdeményezheti nevelési-oktatási intézmény, gyámhatóság, családvédelemmel foglalkozó intézmény, természetes személy, vagy más a gyermekek érdekeinek védelmét ellátó szervezet. Ugyancsak a gyámhivatal előlegezi meg a gyermek gondozó szülőjének vagy más törvényes képviselőjének a gyermektartás-díjat és az erre jogosult fiatal felnőttnek otthonteremési támogatást állapít meg és ezen ellátások folyósításról rendelkezik. Pénzbeli támogatást a saját rendelete alapján az önkormányzat képviselő testülete is megállapíthat. Az ellátási kérelmeket a lakhely szerint területileg illetékes hivatal bírálja el.

A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság megállapításával a gyermek jogosulttá válik szociális helyzete alapján a gyermekétkeztetés normatív kedvezményének, ezen törvény 20§-ban meghatározott természetbeni támogatások és más jogszabályokban meghatározott egyéb kedvezmények igénybevételére. A 19 paragrafus alapján a gyámhatóság akkor állapítja meg a megállapítja a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságot, amennyiben az egy főre eső jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 140%-át. A feltételek között még felsorolja a következőket: amennyiben a gyermeket egyedülálló szülő, illetve más törvényes képviselő gondozza, vagy a gyermek tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos, de lehetőség van nagykorú gyermek után is részesülni ebben az ellátásban. Az egy főre jutó jövedelem számításakor figyelembe kell venni a közös háztartásban élő közeli hozzátartozókat, az egy lakásban együtt lakó, oda bejelentett szülőt, szülő házastársát vagy élettársát, a 20 évesnél fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező gyermeket, a 25 évesnél fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező, a nappali oktatás munkarendje szerint tanulmányokat folytató gyermeket, korhatárra való tekintet nélkül a tartósan beteg és a fogyatékos gyermeket, ezen kívül a szülő vagy házastársa által eltartott rokont. A gyámhatóság elutasítja a kérelmet, amennyiben az egy főre eső jövedelem számításakor figyelembe vett személyek együttesen vagy külön-külön a meghatározott értékű vagyonnal rendelkeznek. A 20. paragrafus rendelkezik arról, hogy a kedvezményt a feltételek fennállása esetén a gyámhatóság egy év időtartamra, de legfeljebb a 25. életév betöltéséig állapítja meg. A jogosultságot a gyámhivatal hivatalból vagy kérelemre felülvizsgálja, ha a megállapított jogosultság időtartama alatt a jogosultsági feltételekben változás következett be. A jogosultság adott időtartamon belül megszűnik, illetve akkor, ha a feltételek nem teljesülnek, vagy ha a gyermek gyermekvédelmi szakellátásba kerül.

A 20/A és a 20/B paragrafusok rendelkeznek a támogatás ütemezéséről és mértékéről. A pénzbeli ellátás havi összege gyermekenként öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 22 százaléka.

A törvény 22-24. paragrafusai rendelkeznek a gyermektartásdíj megelőlegezéséről. E támogatási formának akkor van helye, amennyiben a hazai vagy külföldi bíróság a tartásdíjat jogerős határozatában már megállapította és utóbbi esetben van olyan nemzetközi szerződés, melyet a Magyarországon élő gyermek javára kell végrehajtani, a gyermektartásdíj összegének behajtása átmenetileg lehetetlen, továbbá, gyermeket gondozó szülő vagy más törvényes képviselő nem képes a gyermek részére a szükséges tartást nyújtani, feltéve, hogy a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi átlagjövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét. Az egy főre jutó jövedelem megállapításánál ugyanezen törvény 131. § 2. bekezdését kell alkalmazni.

A gyermektartásdíj behajthatatlanságát a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett személy rendszeres jövedelmére, illetve egyéb vagyonára vezetett eredménytelen végrehajtást követően állapítja meg a gyámhatóság, melyet az eredménytelen végrehajtást a végrehajtás szünetelését kimondó, hat hónapnál nem régebbi foglalási jegyzőkönyv igazol. Nincs helye a gyermektartásdíj megelőlegezésének, ha a kötelezett lakóhelye olyan államban van, ahol a tartásdíj nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján nem érvényesíthető, vagy külföldi tartózkodási helye ismeretlen, vagy a jogosulttal közös háztartásban él. Nincs helye még gyermektartásdíj megelőlegezésének részösszegű megfizetés vagy részösszegű behajthatóság esetén, ha ennek mértéke a bíróság által megállapított gyermektartásdíj alapösszegének ötven százalékát meghaladja, vagy lejárt gyermektartásdíj esetén. A feltételek fennállása esetén a gyermektartásdíj megelőlegezése a gyermek nagykorúvá válása után is megállapítható, illetve a már megállapított gyermektartásdíj továbbfolyósítható addig az időpontig, ameddig a középfokú nappali oktatás munkarendje szerinti tanulmányokat folytat, de legfeljebb huszadik évének betöltéséig.

A 23. paragrafus alapján az összeg szerint a gyámhatóság a bíróság által a tartásdíj megfizetésére kötelező határozatában megállapított összeget, százalékos marasztalás esetében az alapösszeget előlegezi meg azzal, hogy a megelőlegezett gyermektartásdíj összege nem haladhatja meg gyermekenként az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 50%-át. A gyámhatóság ennél az összegnél alacsonyabb összeget akkor állapíthat meg, ha a gyermek tartását a gondozó szülő részben biztosítani tudja, de a megelőlegezett összeg ebben az esetben sem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 10%-ánál. A gyámhatóság a gyermektartásdíj megelőlegezését elrendelő határozatát a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthatja a megelőlegezést a központi költségvetés terhére biztosítja.

A 24. paragrafus alapján, ha a gyermektartásdíj megelőlegezését jogerősen megállapítják, az a kérelem benyújtásától esedékes. A folyósítás időtartama a kérelem benyújtásának napjától az alapul szolgáló ok előrelátható fennállásáig, legfeljebb azonban három évig tart. A feltételek fennállása esetén - függetlenül az adók módjára történő behajtás eredményétől - ugyanazon gyermekre tekintettel, egy alkalommal, legfeljebb további három évre a megelőlegezés továbbfolyósítható, illetve ismételten elrendelhető. A gyermektartásdíj folyósítását a gyámhatóság hivatalból vagy a külön jogszabályban meghatározott szervek és személyek értesítése alapján a gyermektartásdíj folyósítását legfeljebb hat hónapra felfüggeszti, ha a kérelmezőnek a 22. paragrafus 1. bekezdésében meghatározott körülményeiben változás állt be, a kötelezett rendszeres jövedelmére, illetve az egyéb vagyonára vezetett végrehajtás eredménnyel jár, feltéve, hogy annak mértéke a bíróság által megállapított gyermektartásdíj alapösszegének ötven százalékát meghaladja, a kötelezett a kérelmező részére legalább két egymást követő alkalommal közvetlenül fizet tartásdíjat, feltéve, hogy annak összege alkalmanként a bíróság által megállapított gyermektartásdíj alapösszegének ötven százalékát meghaladja, a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését rendelték el. A gyámhatóság a felfüggesztést követő vizsgálat eredményeképpen, ha a felfüggesztés időtartama alatt a jogosult nem részesült a 22. paragrafus 6. bekezdés a.) pontjában meghatározott mértékű gyermektartásdíjban - a felfüggesztés lejárta után - elrendeli a gyermektartásdíj további folyósítását és a felfüggesztés időtartamára esedékes megelőlegezett gyermektartásdíj utólagos, egy összegben történő kifizetését vagy a megelőlegezést megszünteti.

A gyámhatóság a gyermektartásdíj megelőlegezését több okból is megszüntetheti, ezek a következők: a gyermek - a gyámhatóság, illetve a bíróság végrehajtható határozata alapján - a külön élő másik szülő vagy más személy gondozásába kerül, a gyermek nagykorúvá válik és nappali oktatás munkarendje szerint tanulmányokat nem folytat, a gyermeket a gyámhatóság nevelésbe veszi, a kötelezett meghal. Fontos tudni, hogy a megelőlegezett gyermektartásdíjat a kötelezett a Polgári Törvénykönyvben meghatározott kamattal az államnak megtéríti. A megelőlegezett gyermektartásdíjnak meg nem térült összegét adók módjára kell behajtani az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint, de az ilyen módon meg nem térített összeget az e törvény 133§ 5. bekezdésében foglaltak alapján méltányosságból csökkentheti, illetve részletfizetést engedélyezhet.

 

A 25-28. paragrafusokban szabályozott otthonteremtési támogatás célja a nevelésbe vételből kikerült fiatal felnőtt lakáshoz jutását, tartós lakhatása megoldását elősegítse, melynek összegét a gyámhatóság a központi költségvetés terhére biztosít. Az otthonteremtési támogatásra jogosult az a fiatal felnőtt, akinek legalább hároméves időtartamú volt a folyamatos nevelésbe vétele, mely a nagykorúvá válásával szűnt meg és készpénzének, biztosításra vagy más célból lekötött betétjének, vagy ingatlan vagyonának értéke a nagykorúvá válásakor nem haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegének hatvanszorosát. Ezekről a feltételekről a támogatás igénylésekor nyilatkozni kell, ahogy arról is, hogy a fiatal együttműködik a gyámhivatal által elrendelt utógondozó intézménnyel. A támogatás céljának megvalósulásához az utógondozást biztosító intézmény nyújt segítséget, ahogy a támogatással való elszámoláshoz is. A támogatásra a fiatal felnőtt akkor is jogosult, ha a három évnél rövidebb időtartamú nevelésbe vételére az e törvény 78. § 1. bekezdés a) pont ab), ac), ad) és b) pont ba) alpontjában meghatározott okból került sor. A nevelésbe vétel időtartamába az ideiglenes hatályú elhelyezés időtartamát is be kell számítani, feltéve, ha a gyermeket ideiglenesen nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban helyezték el. A törvény szabályozza, hogy a támogatás Magyarország területén használható fel és azt is, hogy pontosan milyen ingatlan megszerzésére.

A 26. paragrafus alapján az otthonteremtési támogatás mértékét a folyamatos nevelésben eltöltött évek és a jogosult készpénz és ingatlan vagyonának együttes értéke alapján különböző összegben állapítja meg. A vagyonnal nem rendelkező jogosult esetén érje el, a vagyonnal rendelkező jogosult esetén pedig a vagyonnal együtt érje el a négy évnél rövidebb időtartamú nevelésbe vételnél az otthonteremtési támogatás megállapítása idején érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének negyvenszeresét, a négy évet meghaladó időtartamú nevelésbe vételnél az otthonteremtési támogatás megállapítása idején érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének ötvenszeresét, az öt évet meghaladó időtartamú nevelésbe vételnél az otthonteremtési támogatás megállapítása idején érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének hatvanszorosát. Amennyiben a fiatal felnőtt az otthonteremtési támogatást lakás bérleti díjának kifizetésére, államilag támogatott lakás-előtakarékossági programban való részvételre vagy ingatlan felújítására, bővítésre használja fel, a gyámhatóság az otthonteremtési támogatás összegének részletekben történő kifizetéséről dönthet. Az ingatlan felújítása, bővítése céljára megállapított otthonteremtési támogatás részletekben történő kifizetése esetén a következő részlet kifizetésére csak akkor kerülhet sor, ha a fiatal felnőtt az előző részlet cél szerinti felhasználásáról okmányokkal igazoltan elszámolt. Az állam javára a gyámhatóság öt év időtartamra elidegenítési tilalmat jegyeztet be az otthonteremtési támogatással megszerzett ingatlanra és az otthonteremtési támogatásból felújított, a támogatásban részesülő fiatal felnőtt tulajdonában vagy részben a tulajdonában lévő ingatlanra is. Ezt a tilalmat a jogosult fiatal felnőtt kérelmére, körülményeinek lényeges változása esetén a gyámhatóság feloldhatja.

A 27. paragrafus alapján a gyámhatóság a gyermeket nagykorúságának elérése előtt 6 hónappal írásban tájékoztatja az otthonteremtési támogatás lehetőségéről, és az otthonteremtési támogatás iránti igényt a kérelmező a nagykorúvá válást követően, de legkésőbb a 30. évének betöltéséig nyújthatja be. E határidő elmulasztása jogvesztő.

penznet.jpg

Szólj hozzá!

Aki megmozdul a színpadon, azt lelövöm

2015. május 13. 20:32 - gtm

avagy így fegyelmeznek ők

A gyermekjogok védelme a törvényeken túl a gyerekeknél kezdődik. Ők azok, akikkel már idejében tudatni kell, hogy vannak jogaik, a kötelezettségeik mellett. A hatályos törvények alapján a gyerekek már elég korán kötelezően intézményesítve lesznek, 2015. szeptemberétől 3 éves kortól kötelező az óvoda. A blogon túlmutat, hogy azt taglaljuk, ez jó vagy sem, tény, hogy az elsődleges szocializáció, mely nagyjából 6-7 éves korig tart meghatározó a gyermek életében, döntően befolyásolja, milyen felnőtt válik belőle.

Ahogy nemzetközi szinten, úgy a hazai törvények is külön foglalkoznak a gyerekek jogainak védelmével. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a törvények nem elég ismertek még az iskolában sem, ahová új ismereteket, az életre felkészítő tudást megszerezni járnak a gyerekek.

A közelmúltban történt egy eset, mely végül úgy végződött, hogy az ovónő közös megegyezéssel a nem megfelelő nevelési elvek alkalmazása miatt távozott az intézményből. Ilyen történetnél az egyáltalán nem vigasztaló, hogy nem csupán Magyarországon, hanem Lengyelországban is történik ilyen és szomorú tény, egy sajátos nevelési elveket alkalmazó óvónőről tavaly is lehetett itthon olvasni.

A hírekhez fűzött kommenetek olvasva, nagyon úgy tűnik, hogy a helyzet nem változott a rendszerváltással, a ’89 előtti poroszos nevelés nem lett a múlté, sőt. A törvények azonban változtak, sok olyan cselekmény, tett, mely régebben, ha nem is elfogadott, de eltűrt volt, ma már egyszerűen bűncselekmény. 

Ha a gyerekek már 3 évesen bekerülnek közösségbe, jó, ha minél hamarabb megtudják, azt, hogy milyen bánásmódhoz van joguk és ma már van honnan tájékozódni. Íme néhány honlap, ahonnan a nagyobb gyerekek tudnak tájékozódni. Az Ombudsmani Hivatal készített egy komplex, rengeteg információt tartalmazó kiváló portált, melyet böngészve a gyerekek, de akár a szüleik is minden fontos információt megkaphatnak a gyermeki jogokról.  

A Gyermekbarát Igazságszolgáltatás keretén belül a nagyobb gyerekek elolvashatják Az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény tartalmának rövid, közérthető ismertetését. A kicsit kisebbek egy színes rajzokkal illusztrált kis füzetben olvashatják el ugyanezt ezen az oldalon.

Az UNICEF oldalain rengeteg kutatás található, akár évekre lebontva is, de információkat kaphatunk folyamatban lévő projektekről. Az UNICEF működésének iránymutatója a Gyermekjogi egyezmény, a szervezet az „ENSZ Közgyűlésétől kapta megbízását azért, hogy támogassa a gyermekek jogainak védelmét, segítse alapvető szükségleteik elérését és, hogy kiterjessze lehetőségeiket a bennük rejlő képességek felszínre hozása érdekében”* A gyermekek tájékoztatását az UNICEF kiemelt kérdésként kezeli, létrehoztak sok kampányt és fejlesztettel számos alkalmazás, melyek segítségével könnyen és juthatnak érthető információhoz az érintettek. Kutatómunkát is végeznek Magyarországon, melyekből akár a legtöbb szülő számára megdöbbentő adat derül ki. A legutóbbi felmérésük szerint a megkérdezett gyerekek fel szerint egy pofon még nem erőszak, vagyis a gyerekek legtöbbje nincs tisztában a jogaival. Eben a közegben az UNICEF Ébresztő-óra programja nyugodtan nevezhető hiánypótlónak, a programba jelentkező iskolákban már elérhető.

A napvilágot látott, de akár csak a baráti, ismerősi körben hallható történeteket hallva sokszor felvetődik a kérdés, hogy a gyereknek lehet-e hinni? Biztos, hogy igazat mond egy 3-4 éves, vagy akár egy 7-9 éves? Tény, hogy a gyerekek, ebben a korban még nincsenek tisztában a hazugságok következményeivel, de jellemzően nem találnak ki teljesen valótlan vádakat, így a szülőnek az a feladata, hogy odafigyeljen rá és higyjen a gyermekének. Tény, hogy a megtörténtek tagadása egyszerűbbnek tűnhet, azonban egy kisgyereknek, de még egy nagyobbnak is erőt kell ahhoz gyűjteni, hogy az őt ért traumáról beszámoljon. Ha történet úgy folytatódik, hogy a gyermeket szembesítik a nagy tekintéllyel rendelkező óvodapedagógussal, tanárral szinte biztos, hogy a gyermek meghátrál, de nem azért mert hazudott.

Azt hiszem, ezek után elmondható, hogy nem csak a gyerekek, a felnőttek ez irányú tájékoztatása és képzése is nagyon fontos. Gyakran csak a szülő egyéni érzékenységén múlik, hogy mikor elégeli meg a gyerekkel foglalkozó pedagógus sajátos nevelési elveit és viszi el az intézményből a gyermekét. Mert ez az általános, hogy hiába derül, ki az, hogy a óvodapedagógus, pedagógus vagy bármelyik gyerekkel foglalkozó  szakember nem megfelelően bánik a gyerekkel, az a történet általában az a vége, hogy a gyerek megy, a gyerekkel foglalkozó meg marad.

Sokkal célravezetőbbnek tűnne az a megoldás, amikor az intézmény vezetése beszámoltatja a pedagógust az általa alkalmazott nevelési elvekről és kivizsgálják, hogy mi is történt. Persze ehhez az is kell, hogy a pedagógus ne a tagadást válassza és segítse a kivizsgálást őszinte válaszaival, majd később ne a gyereken álljon bosszút így vagy úgy. Persze ehhez az intézmény vezetése is kell, aki nem a szülő vélelmének nyilvánítja a felmerült esetet, problémát, hanem valódi kivizsgálást végez.

Az óvoda, az iskola a pedagógusok szakszerű megválogatásán túl segíthet az ilyen esetek elkerülésében, ha jobban tájékozottak a gyerekekkel foglakozók, a szülők és maguk a gyerekeket is a jogaikról.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról egy hosszú és átfogó, a 1997. május 8-i kihirdetése óta több alkalommal módosított Gyermekvédelmi törvény rendelkezik. Ennek a törvénynek az Alapvető jogokat és kötelezettséget taglaló II. Fejezetében a törvény 6§ 5. bekezdése így rendelkezik a testi fenyítéssel kapcsolatban: „A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.” A bekezdés második mondatát a 2004. évi CXXXVI. törvény, mely Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról rendelkezik állapította meg az 53. §-ban. Hatályos: 2005. január 1-től. Vagyis Magyarországon tilos a gyermeket megütni, immár 10 éve.

Az iskolában dolgozó tanár egy közfeladatot ellátó személy, erről a Btk. 459 § 1. bekezdésének 12. pontja rendelkezik. Nem vitatható, kiemelt szerepe van egy tanárnak, ezért is számít közfeladatot ellátó személynek. A 2012. évi C törvény a Büntető Törvénykönyvről több pontban foglalkozik a közfeladatot ellátó személyekkel. A XXVIII. fejezetben taglalja A hivatali bűncselekményeket és a 302 § -ban a Bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában bűncselekményről és a büntetésről rendelkezik az első bekezdésben a következőképpen: „Az a közfeladatot ellátó személy, aki közfeladatának ellátása során mást tettleg bántalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Amennyiben összevetjük az UNICEF kutatását ezzel a törvénnyel, nos, nyugodtan elmondható, a törvényt nem ismerik a kellő mértékben sem gyerekek, sem a felnőttek. Az üzenet nem ment át. A régen megtörtént és a mostanában lezajlott olykor hasonló történeteket olvasva pedig kiderül számunkra, hogy a Btk 302. paragrafusának ismerete sem terjedt el túlságosan.

Fórumokat olvasva nyilvánvaló, kevés szülő tudja, hogy mi az a zéró tolerancia a testi fenyítéssel kapcsolatban és mi az, amit egy közfeladatot ellátó személy megtehet. Persze nem is lehet elvárni egy laikus szülőtől, hogy az Állampolgári Jogok Biztosának Hivatala honlapját, az UNICEF portálját vagy éppen A Büntető Törvénykönyvet böngéssze.

Talán lehetne ezen a tájékozatlanságon úgy segíteni, hogy ha már úgyis van az intézménynek házirendje, azt meg lehetne toldani egy néhány oldalas tájékoztatóval a jogokról és a vonatkozó törvényekről. Nem biztos, de valószínűbb, hogy kevesebb gyerek hallaná, hogy Minek beszélek neked, úgysem vagy jó semmire!, Értsd már meg, nem vagy rá képes!  és talán a címben idézett mondattal sem lennének megriasztva a kisdiákok. Biztosan kevesebb gyerek lenne fülénél fogva felrántva a padból és csuklónál fogva kirángatva az osztályból, hogy a fegyelmező szándékú rá-rá ütögetésről már ne is szóljak. Vagy de.

Forrás: http://unicef.hu/kuldetesunk/

Forrás: pinterest

Szólj hozzá!

Az Alaptörvény és a gyermekjogok

2015. március 23. 21:05 - gtm

A nemzetközi helyzet után lássuk, mi a helyzet Magyarországban. Hazánkban 2012. január 1-jén lépett hatályba Magyarország Alaptörvénye, mely szintén foglalkozik a gyermekjogokkal.

Magyarország Alaptörvénye, melyet korábban Alkotmánynak neveztek a magyar jogi hierarchia legfelső jogszabálya. Az Alaptörvény szabályozza Magyarország jogrendjét, leírja az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat. Mint az állam legmagasabb szintű törvénye egyetlen más jogszabály sem lehet vele ellentétes, erre az Alkotmánybíróság felügyel.

Magyarország Alaptörvénye A Szabadság és Felelősség részben a XV. és a XVI. cikkekben határoz meg alapelveket a gyermekekkel kapcsolatban a következőképpen.

A XV. cikk 5. bekezdésében foglaltak szerint: "Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket."

A XVI. cikkben hosszabban, összesen 3 bekezdésben határozza meg a gyermekek jogait. 1 bekezdése szerint: "Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz." A 2. bekezdés alapján "A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.", továbbá a 3. bekezdésben "A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását."

Magyarország Alaptörvénye alapján tehát elsősorban a szülők, a család kötelessége a gyermek fejlődéséhez szükséges feltételeket biztosítani. Ezen túl van az államnak és a társadalomnak felelőssége és kötelezettsége.

Szólj hozzá!

25 éves - a gyermek mindenek felett álló érdeke

2015. március 16. 19:26 - gtm

25 éves alapjog - a gyermek mindenek felett álló érdeke

Amikor gyermekjogokról beszélünk, megkerülhetetlen at ENSZ Gyermekek jogairól szóló Egyezmény, melyet nem túl régen, 1989. november 20-án hirdettek ki New Yorkban. A Magyar Köztársaság megerősítő okiratát 1991 október 7-én helyezték letétbe, majd a Gyermek jogairól szóló, Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991 évi LXIV. törvényt 1991 október 22-én hirdették ki. Magyarország, tehát az ENSZ döntése után csaknem két évvel később már beillesztette jogrendjébe az Egyezményt.

A dokumentum megállapítja a gyermek mindenek felett álló érdekét, melyre határozatok és ítéletek meghozatalakor minden alkalommal hivatkozik a döntéshozó. Azért, hogy ez az alapjog érvényesülhessen, meghatároz három alapelvet, ezek a részvétel, a védelem és a megelőzés. Deklarálja, hogy a gyermeknek korának megfelelően részese a saját sorsával kapcsolatos kérdések megvitatásában.

Az Egyezmény 3 részben, összesen 54 cikkből áll.

Az első (I.) részben taglalja részletesen a gyermekjogokat.

A 3. cikkben leírja, hogy a „A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe.”

A 4. cikkben leírja, hogy „Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek.”

14. cikkben leírja, hogy „Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a gyermek jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra.”

Az egyezmény második (II.) része egyetlen cikkből áll, a 42. cikkben foglaltak szerint a „részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyezmény elveit és rendelkezéseit hatékony és arra alkalmas eszközökkel a felnőttek és a gyermekek széles körében ismertetik.”

A harmadik (III.) részben egyéb nemzetközi rendelkezések találhatók. Az 54. cikk 3§ szerint a törvényt 1991. november 6-tól kell alkalmazni, végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.

A Egyezmény és az ezzel kapcsolatos törvény több honlapon és forrásból is könnyen megtalálható, ha valakit érdekel. Többek között a Kormány honlapján, rövid, közérthető formában, ugyanitt egy gyerekrajzokkal illusztrált kiadványban, de a wikipédián  is megtaláljuk és, természetesen, a jogtárban is. Az Egyezmény elfogadásának 25. évfordulója alkalmából a Kossuth Rádió foglalkozott a témával egy műsorában.

Nos, a megkerülhetetlen Egyezmény átolvasása után, vajon, ki, mit gondol, mennyire érvényesül a gyermek mindenek felett álló érdeke a mindennapokban?

Szólj hozzá!

Gyermekjogok a világban. Itt és most

2015. március 15. 20:20 - gtm

Mivel is indulhatna egy blog, mely a gyermekek világával és a gyermekek jogaival foglalkozik, mint azzal, hogy ízelítőz ad a legvédettebb korosztályra alkalmazandó törvényekből. Igaz, már egyre többen és többet beszélnek a gyermeki jogokról. Blogok, online magazinok, és számos cikk foglalkozik a családon belüli erőszak, sokak számára még most is zavarba ejtő témájával. Igen, vannak, akik még most is zavarba jönnek, mert más úgy beszélni egy témáról egy társaságban, ha magát a problémát nem látjuk és más, ha egy beszélgetés közben valaki azt mondja, igen, ez velem is megtörtént, velem is ez történik, még most is.

Még nehezebb a visszajelzés, amikor gyerekekről van szó. Hiszen, amikor bántalmazott nőkről készült plakátokat látunk itthon vagy külföldön, vajon eszünkbe jut-e, hogy a nő mögött ott a gyermek? Amikor megjelenik a bántalmazás a családban, annak a gyerek is tanúja, ha nem éppen elszenvedője. Ez a mondat sokfelé kanyarodhatna és majd fog is, de előbb a törvényeket, melyek már most léteznek a gyermeki jogok védelmében.

Ha jobban belemélyedünk ebben a témába, hamar megtudjuk, hogy számos törvény van, mely kifejezetten a gyermeki jogok védelmével foglalkozik, mégis, ha szembesülünk a napi eseményekkel, azt látjuk, hogy ezeket a jogokat talán nem ismerik olyan sokan.

Az első törvény az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, melyet 1989-ben hirdettek ki New Yorkban és a világ legtöbb országában elfogadták és alkalmazzák. Magyarországon az Alaptörvény külön cikkekben foglalkozik gyermeki jogok védelmével is kiemelt fontossága miatt. Ezeken kívül hoztak törvényt még külön a házasságról, a családokról, a családok támogatásáról, a szociális igazgatásról és ellátásról, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, sőt az esélyegyenlőségről is az elmúlt évtizedekben. Továbbá kormányrendeletek is szép számmal érintik ezt a területet és szabályozzák a gyermekjóléti tevékenységet, a gyámhatóságok működését, az adatkezelést.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzeti Emberjogi Intézménye az Alapvető Jogok Biztosának Hivatal is már 20 éve működik. Önálló gyermekjogi ombudsman nincs, azonban az Alapjogok Biztosának Hivatala kiemelt figyelmet fordít a területre és 2008 óta gyermekjogi honlapot is működtet.

A leírtak alapján látható, a nemzetközi szinten is egyezménybe foglalt gyermeki jogok védelmét Magyarországon is beemelték a jogszabályok közé és van eszköz arra, hogy a gyermekek jogai és érdekei védve legyenek.

A közelmúltban azonban több olyan esemény is történt, mely még a leglaikusabb emberben is felveti a kérdést, talán valami nem működik jól. Úgy úgy tűnik, a gyermekek érdekeit és jogait nem veszik a kellő mértékben figyelembe, véletlenszerűen derülnek ki súlyos mulasztások. Talán mégis lehetne jobban védeni gyermek mivoltuk miatt az arra rászorulókat.

Szólj hozzá!