Csaknem megduplázódott a a gyermekvédelem látókörébe kerülő felnőttek és gyerekek száma a  II. kerületben, többek között az iskolai szociális munkások jelenlétének köszönhetően – tudtuk meg még tavasszal ezt az információt a Budai Polgárból. A II. kerületi Önkormányzat által kiadott lap cikke nyomán átolvastuk a II. kerületi Család-és Gyermekjóléti szolgálat éves működéséről beszámoló jelentést, amint megjelent májusban. Régóta és sokszor mondtuk már, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer nem (jól) működik. De, hogy ezt a véleményünket pont egy budai gyermekjóléti intézményt igazolja, úgy, hogy az illetékes Közép-Budai Tankerület mulasztásaira finoman és határozottan rámutat, arra még csak soha nem is gondoltuk volna. Pedig ez történt. 50000 példányban.

A Budai Polgár a második kerület kéthetilapja, igazán informatív újság, ami rendszeresen és részletesen beszámol a kerület aktuális eseményeiről, lendületes fejlődéséről és arról, hogy miért jó budai polgárnak lenni. A lap 2019. március 9-én megjelent ez évi 4. számának 9. oldalán A II. kerület a gyermekekért és rászorulókért című cikkben László Zoltánné, a II. Kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ észlelő- és jelzőrendszeri felelőse nem kevesebbet állít, mint:

„2018-ban összesen 2395 fő vette igénybe a központ szolgáltatásait. Ez a szám tavaly még csak 1490 fő volt; az emelkedés egyik oka, hogy tavaly szeptemberben bevezették az óvodai és iskolai szociális segítés rendszerét, így egyre több gyermek került a szakemberek látókörébe”

Első olvasásra is biztosak voltunk abban, hogy ilyen szépen és egyértelműen még senki nem fogalmazta meg, hogy a második kerületi iskolákban a jelzőrendszer eddig egyértelműen félgőzzel működött. Hogy hiába volt több tucatnyi tanár és szakember az iskolában napi 4-8 órában gyerekekkel, egyszerűen nem vettek észre olyan alapvető problémákat, amit egyetlen egy ember akár tucatnyi mennyiségben fedezett fel annak ellenére, hogy több száz ismeretlen gyerek közül kellett megtalálni azt, akivel gond van, vagy azt akinek a szüleivel gond van. Ugyanis második olvasatra a rövid kis beszámolóból az derült ki, hogy soha nem látott módon növekszik azok aránya a kerületben, akiknek a gyermekvédelem látókörébe kell, hogy kerüljenek. Hiszen a 2017-ben csupán 1,65 százalékos arány, 2018-ra 2,66 százalékra növekedett.

A családbarátként is jellemzett II. kerület egy ideje „Szeretünk itt élni” címmel futtat egy kampányt, a sajtót olvasva pedig egy kiegyensúlyozott, politikai ellenzékkel nem rendelkező, nyugodt 90 ezres lakosú városrészt ismertünk meg, ahol a lakók túlnyomó része törvénytisztelő állampolgár. A második kerületiek ezen kívül nagy valószínűséggel tehetősebbek és iskolázottabbak a hazai átlagnál erre utal az is, hogy a kerületben lakó 16 ezer gyerek közül mindössze 151 volt az, aki az Önkormányzat havi 7400 forintos gyermekvédelmi támogatásban részesült a tavalyi évben és mindösszesen 15 csomagot osztott ki a Vöröskereszt.

A II. kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ 2018-as éves munkájáról szóló beszámolót ezek után nagy érdeklődéssel kezdtük olvasni. Ez a honlapjukról letölthető, sajnos csak az előző évi van fent, a korábbi évek beszámolói hiányoznak. A dokumentumból megtudtuk, 17240 gyerek jár a kerület köznevelési intézményeibe. Az ellátottak számának növekedését többek között okozó szociális segítés 2018 óta kötelező, a célja pedig nem más, mint „a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében a szociális segítő munka eszközeivel támogatást nyújtani a köznevelési intézménybe járó gyermekeknek, a gyermek családjának és a köznevelési intézmény pedagógusainak valamint az intézményben megjelenő egyéb szakembereknek.” (33. oldal) A jogszabály által előírt 17 fő helyett egyelőre 9 fő látja el ezt a feladatot és az ő közreműködésüknek köszönhető is a Család- és Gyermekjóléti Központ ügyfeleinek jelentős számú növekedése. Az intézmény 6 fő részére adott fel hirdetést 2019 nyarán, így az ügyfélszámok várhatón még változni fognak.

Nagyon érdekes volt, amit az elméletileg kötelezően igénybe veendő szociális segítők intézményi fogadtatásáról, olvastunk. Volt, ahol külön szobát kaptak a szociális segítők, máshol viszont meg kellett elégedniük a folyosóval. Tetszik nekünk, hogy ilyen nyíltanm mindenki számára elérhetően megfogalmazza az intézményvezetés, hogy nem fogadják mindenhol tárt karokkal őket, és meglehetősen hiányos e téren a szakmaközi együttműködés. A kerület 78 intézménye közül év végéig azok háromnegyede kötött együttműködést II. kerületi Család- és Gyermekjóléti Központtal. A maradék 25 százalék a kapcsolódó jogszabályok módosításának hiánya miatt még megteheti, hogy egyelőre nem lép egyezségre velük. Ahogy írtak erről: „Az egyeztetési folyamatot nehezítette, hogy az oktatási – nevelési intézményekre vonatkozó jogszabályok módosítása nem történt meg, illetve számukra protokoll nem készült.” De megtudtuk azt is, hogy „Tapasztalatink szerint a magán/alapítványi intézmények óvatosak, még erőteljesen féltik és védik az ott megjelenő magasabb társadalmi státuszú családok, gyermekek magánszféráját, érdekeit.” Sőt az egyházi iskolákkal kapcsolatban olvashattuk azt is, hogy: ”Továbbá van olyan egyházi fenntartású intézmény, ahol szintén akadályokba ütközik az együttműködés kialakítása. Ezeknél az alapítványi/egyházi intézményeknél várhatóan hosszabb időt fog igénybe venni a szolgáltatás elfogadtatása.”

Nagyon ritkán lehet ilyen karakán állásfoglalást találni és arról olvasni, hogy a vannak olyan magánintézmények, melyek a Család- és Gyermekjóléti Központ ellenében erőteljesen védik a gyermekek magánszféráját, érdekeit, sőt egyértelműen kifejezi, több időre lesz szükségük, ahhoz, hogy az egyházi intézményekkel dűlőre jussanak.

A Család- és Gyermekjóléti Központ Központ nevű szakmai részlegében 2018-ban 31 bántalmazott gyereket láttak el az esetmenedzserek. A gyerekek közül mind családon belül lett bántalmazva, ahogy ezt a 25. oldal tetején található 2. számú táblázat oly szemléletesen bemutatja. Intézmény által egyik sem.

Addig, amíg kiderül, hogy a szociális munka segítségével, hogyan előzi meg a gyermekek iskolai veszélyeztetettségét 1000 gyermekeként egy iskolai szociális munkás, mi tovább olvastuk, hogy mivel is foglalkozott ez az intézmény 2018-ban. A II. kerületi Önkormányzat Család- és Gyermekjóléti Központ működésének 2018-as évi tevékenységéről szóló 45 oldalas éves jelentés nem csak úgy l’art pour l’art készült, hanem azt Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Képviselő- testületének Egészségügyi, Szociális és Lakásügyi Bizottsága a 35/2019.(III.27.) sz. határozatával el kellett, hogy fogadja. El is fogadták számos más határozattal együtt, így kerülhetett ki a honlapra 2019. májusában.

Vajon ezt az éves jelentést volt, aki el is olvasta? Ugyanis a benne leírtaknak semmilyen visszhangjáról, személyi következményeiről nem olvashattunk az elmúlt 5 hónapban.

Nagyon érdekes, hogy hiába történt meg a Gyermekjóléti Szolgálatok és a Családsegítő Központok összevonása országszerte, a II. kerületben még van külön Szolgálat és Központ. Az is figyelemre méltó, hogy milyen hamar terelődik a szakmai tevékenység a segítésről a hatósági intézkedés felé. Azt írják, hogy amikor egy „feltáró munka alapján hatósági intézkedés szükségessége merül fel, a szolgálat szakmai egység védelembe vételi eljárást kezdeményez a központ szakmai egység felé.” (15. oldal)

Erre pedig akkor kerülhet sor: ”ha a családsegítő úgy ítéli meg, hogy a segítő tevékenység a bevont szolgáltatásokkal együtt sem eredményes, a gyermek/ek/ veszélyeztetettsége nem csökkent, vagy helyzetük súlyosbodott, valamint a családtagok együttműködési készségét, a saját eszközeivel növelni nem tudja. (15. oldal) A jelzést követően a „Továbbiakban kezdeményezi esetkonferencia összehívását, ahol a szakemberek megtárgyalják, hogy szükség van-e hatósági intézkedésre.” (15. oldal) Kissé furcsa a szolgáltatás és a veszélyeztetés szavakat így egy mondatban olvasni. A mi értelmezésünkben a szolgáltatás egy szabadon igénybe vehető és esetenként ingyenes juttatás. A gyermek veszélyeztetése pedig egy olyan viselkedés, amit meg kell szüntetni. Ott nincs helye kérésnek és szolgáltatásnak.

Az éves beszámolóban olvashatunk arról, hogy két esetben tettek családból való kiemelésre javaslatot, vagyis a II. kerületi Önkormányzat Család- és Gyermekjóléti Központ összesen 5 gyereknél gondolta azt, hogy nincs joguk családban nevelkedni, hanem állami gondoskodásban, nevelőszülőknél jobb helyen lennének, mint a családjukban.

Olvastunk egy 12 éves gyerekről, akinek családból való kiemelésére tett javaslatot a szakemberekből álló esetkonferencia. A beszámoló szerint az ügy a gyámhivatalban védelembe vételi eljárás keretében folytatódott – azt mi tesszük hozzá, hogy nem ideiglenes elhelyezés tárggyal. Ez minden valószínűség szerint azt jelenti, hogy a gyerek még a II. kerületben karácsonyozott és nem volt megalapozott a kiemelésről szóló javaslat, vagyis tévedett a Család- és Gyermekjóléti Központ. Azt sem értjük - hacsak nem december végén volt az esetkonferencia – hogyan kerülhetett be egy éves jelentésbe az az információ, miszerint nem kaptak választ a kiemelésről szóló javaslatra. Tényleg nem kaptak választ? Az erről a kamasz gyerekről szóló beszámolót több okból is kicsit furcsán hiányosnak érezzük, sem a konkrét problémát, sem a szolgálat/központ által adott segítséget nem írják le. Azzal nem igazán védekezhetnek, hogy a gyermek személyiségi jogai miatt maradnak ki információk, hiszen a 12, most már 13 éves gyereket biztos meghívták az esetkonferenciára – hatalmas szakmai hiba lenne egy ekkora gyereket kihagyni egy, a sorsát érintő megbeszélésből – aki, ha rátalál erre az oldalra – biztos be tudja magát azonosítani, vagy bárki őt a barátai, osztálytársai, családtagjai közül. (15. oldal)

A II. kerületbe éppen csak betévedő 4 gyermek sem járt túl jól, de az ő esetükben legalább részletesen leírják azt, hogyan kerültek ki a családból és a nem csak szüleiktől, hanem egymástól, a testvéreiktől elszakítva hogyan lettek nevelőszülőkhöz elhelyezve. Az összefoglalóban azt írják, hogy két esetben kellett kiemelést javasolni. Ezek szerint a 4 gyermek egy eset, érdekes. Szerintünk inkább 4. Leginkább azért, mert a javaslat alapján végül a gyerekeket nem csak a szüleiktől, hanem egymástól is elválasztották. Az indok itt az elégtelen lakáskörülmény volt. Hát nem gondoltuk volna, hogy pont ebben a kerületben nincs ez a kérdés megoldva és nem jutott fedél egy 6 tagú családnak a feje fölé. A bekezdés vége felé azért olvasható az örömhír: „A krízishelyzetben hozzánk fordulókat minden esetben sikerült rövid időn belül elhelyeznünk, köszönhetően elsősorban az ellátási szerződéseinknek.” (15. oldal), legyen az bántalmazott terhes kismama, vagy fiatal anyuka gyerekkel, vagy évek óta alapellátásban segített család. Az éves mérleg így nem sikerült túl fényesre, hiszen 5 alkalommal kellett kiemelést javasolni (nem 2) és a súlyos krízishelyzet miatt szintén legalább még 5 ember el kellett, hogy hagyja a II. kerületet.

A még nem szerződött iskolák a 2018-as éves jelentés után biztosan örömmel lesznek partnerei ilyen hatásfokkal és szakmai módszerekkel dolgozó intézménynek. Az éves szakmai jelentésből pedig kiderült, egyetlen súlyos krízishelyzetben lévő, a II. kerületi Önkormányzat Család- és Gyermekjóléti Központhoz forduló gyermek/nő/család sem maradt a második kerületben a 2019-es évre. Pedig biztos szeretnének ők is a kerületben élni.

Ha szeretnél konstruktívan és építő módon hozzászólni, akkor azt a blog Facebook oldalán teheted meg, ITT .

A II. kerületi Önkormányzat Család- és Gyermekjóléti Központ központi épülete és összes üvegfelülete egy ház földszintjén, egy parkoló felett.

A fotó régi, ha van jobb és újabb képed, küldd el a gyvgyj@gmail.com e-mail címre. 

Akit megkérdeznek, hogy Magyarországon kihez lehet fordulni, ha bajba kerül egy gyermek, nagy valószínűséggel két intézményt fog megnevezni. A gyermekjóléti szolgálatot és a gyámhivatalt. Bármilyen hihetetlen, de sokkal több intézmény foglalkozik valamilyen módon a krízishelyzetbe került gyermekekkel.

Íme, egy nem teljes összefoglaló ezekről az  intézményekről, szívesen fogadunk kiegészítéseket.

A gyámhivatalokkal kezdve a felsorolást, érdemes megemlíteni, hogy míg évekkel ezelőtt a gyámhivatal az önkormányzathoz tartozott, ez 2013. január 1-én megváltozott: a gyámhivatal ma már a kormányhivatal része. 2015. április 12-től a gyámhivatalnak már a neve sem az, ami volt, hanem gyámügyi osztálynak hívják és a Járási – Budapesten a kerületi – Hivataloknak egy osztálya. Aki érintett, a területileg illetékes kormányhivatal honlapján tájékozódhat a kormanyhivatal.hu-n.

A 2015-ös évben (is) volt szó a gyermekvédelem rossz helyzetéről, amit a szaktárca törvénymódosítással  is próbált orvosolni, így „2016. január 1-jétől a családsegítés csak gyermekjóléti szolgáltatással integráltan – egy szervezeti és szakmai egységben – működhet: települési szinten a család- és gyermekjóléti szolgálat, járási szinten a család- és gyermekjóléti központ keretében.” Ezeknek a szolgáltatásosnak a biztosítása továbbra is önkormányzati feladat. Bővebben itt lehet erről olvasni.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozik a Szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság. Ennek és a Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságnak a háttérintézménye a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, mely a szociálpolitikai, család-politikai, gyermekvédelmi, esélyteremtési, ifjúság- és drogpolitikai irányítási és szakmapolitikai feladatainak megvalósításában támogatja az államtitkárságokat. Ha ez így sok ember számára nem ismert, azért jó tudni, hogy ennek az intézetnek az egységeként működik az OKIT - Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat - mely a hozzátartozók közötti erőszak, a prostitúció és emberkereskedelem áldozatainak megsegítésével foglalkozik. Ez az a szolgálat, mely az információnyújtás mellett azonnali segítséget nyújt, akár szabad férőhelyet is, ha van. Telefonon az ország egész területéről éjjel-nappal hívhatóak a 06-80/20-55-20-as telefonszámon. Ez az intézet működteti a bantalmazas.hu honlapot, mely kifejezetten fontos híreket tartalmaz, lehet e-mailt is írni a okit@ncsszi.hu címre. Gyorsan és hatékonyan tájékozódhat az, aki máshol még nem tudott, nem mert, akár a távoltartásról is.

Egy másik hivatal a Nemzeti Rehabilitációs Hivatal (NRH), melynek feladata többek között „a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények ágazati azonosítójával és országos nyilvántartásával, a szociális szolgáltatások országos jelentési rendszerével, a szociális szolgáltatások, a gyermekjóléti alapellátások és a gyermekvédelmi szakellátások finanszírozásának ellenőrzése céljából vezetett nyilvántartással, az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Névjegyzékkel kapcsolatos feladatokat ellátása.” Ez az intézmény szintén egy költségvetési szerv, feladatát a 74/2015- számú kormányrendelet határozza meg. A NRH része a Szociális Főosztály, mely szakmai és hivatalos kapcsolatot tart például a szociális és gyámhivatalokkal, az önkormányzatok és az önkormányzati társulások szociális igazgatási egységeivel, továbbá a szociális, gyermekvédelmi és gyermekjóléti ellátásokat fenntartó szervezetekkel. A Hivatal - szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi feladatkörében – ellátja a „gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények esetén a működés engedélyezésével működtetésével kapcsolatos feladatokat.” Jogosult ellenőrizni is a Szociális és gyermekvédelmi intézményeket, részletek erről itt olvashatók.

Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet a Nemzeti               Egészségfejlesztési Intézet része. Azért került bele a felsorolásba, mert ez az intézet készíti a gyermekbantalmazas.hu honlapot. A bemutatkozásból kiderül, hogy igazán átfogó területen foglalkoznak a gyermekeket érintő dolgokkal: „Évek óta foglalkozunk a gyermekbántalmazás és elhanyagolás kérdéseivel is. Módszertani levelet, oktatási anyagokat adtunk ki, számos konferenciát szerveztünk. Ezzel a honlappal a szakemberek mellett a laikusok felé is szeretnénk fordulni, mert a gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése össztársadalmi feladat, közös felelősségünk. A honlapra feltöltött anyagokkal szeretnénk tájékoztatni, szemléletet formálni. Célunk, hogy nyíltan lehessen erről a kényes témáról beszélni. Nem vállalhatjuk azonban egyéni problémák megoldását, ezt szolgálják a helyi gyermekvédelmi szakemberek, segítő szervezetek és szolgálatok http://www.gyermekbantalmazas.hu/fooldal honlapon számtalan információs anyag megtalálható.” Mivel a bejegyzés írásakor a lap nem volt elérhető, bővebben itt lehet olvasni róluk:

Egy másik intézmény a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, mely fenntartója több javítóintézetnek és gyermekotthonnak is. A szociális ellátórendszer változott a rendszerváltás óta, egy összefoglaló a honlapjukon olvasható erről. A fenntartói feladatokon túl a Főigazgatóságnak vannak még gyermekjóléti, gyermekvédelmi feladat is, az SZMSZ szerint például „összesíti, kiértékeli és elemzi a szolgáltatók és intézmények által szolgáltatott és más az ellátó rendszerrel kapcsolatos adatokat, javaslatokat, azokat megküldi a miniszternek, és honlapján folyamatosan közzéteszi…” A Főigazgatóságon, ahogy a szervezeti ábrán is látható van Gyermekjogi Osztály, Gyermekvédelmi osztály és Szociális Feladat ellátási osztály is. A Főigazgatóság honlapján a szakmai anyagok között külön menüpontot szentelnek a Gyermekbántalmazás felismerése és kezelése témának, összesen 3 pdf fájl található itt, részletes szakmai anyagok.

Azért, hogy az intézmények egy részét bemutató írás keretes legyen, meg kell említeni, hogy most még létezik Magyarországon egy olyan intézmény is, melyet úgy hívnak, hogy Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK). Ezt az intézményt 2012. augusztus 1-i hatállyal a lett létrehozva: „az OBDK központi hivatalként ellátja a betegek jogainak hatékony védelmét, és letéteményese az ellátotti és gyermeki jogok védelmének.” Az OBDK jogvédelmi képviseletet lát el, nem csak gyerekek, de felnőttek tekintetében is. Hatóságként pedig vezeti a betegjogi, ellátott jogi, gyermekjogi képviselők nyilvántartását és folyamatosan nyomon követi az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetőségét, az ellátásszervezéssel, beutalási renddel, betegtájékoztatással kapcsolatos szabályok érvényesülését. Ami miatt ebbe felsorolásba is belevettem ezt az intézményt, az az, hogy az OBDK részéként működnek a gyermekjogi képviselők, akik a közreműködnek a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermek e törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíti a gyermeket jogai megismerésében és érvényesítésében, valamint kötelességei megismerésében és teljesítésében. Ezen kívül a gyermekjogi képviselő figyelemmel kíséri az óvoda, az iskola, a kollégium és a pedagógiai szakszolgálat intézményeiben folyó gyermekvédelemmel kapcsolatos tevékenységet, segíti a gyermeki jogok érvényesülését. Joga van indokolt esetben megkeresni ezeknek az intézményeknek a fenntartóját és szükség szerint – a gyermek érdekében – akár gyámhatósági eljárást is kezdeményezhet.

A felsorolás a hosszú, de nem teljes. Valószínű, hogy a gyermekvédelemmel, gyermekjoggal foglalkozó intézmények kis része került most említésre. A bejegyzést olvasva talán van, akinek felvetődik a kérdés, ha ennyi hivatal és így foglalkozik a gyerekekkel, miért történt meg Szigetszentmiklós vagy Kisléta, miért létezik a kényszerláthatás és áldozathibáztatás, miért küzd sok szülő nap, mint nap a sajátos nevelési igényű gyermeke közösségi elfogadtatásáért, miért bántalmazhatnak gyerekeket nevelési, oktatási intézményekben?

Igen, kérdésből is sok van.