Gyermekvilág, gyermekjog

Bátorság vagy botorság

2019. május 09. 21:58 - gyvgyj_gtm

Olyan korban élünk, amikor már mindenkinek van véleménye a másikról, soha nem látott magasságokba csapnak az ítélkezés hullámai. Az anyák ezeknek az ítélkezéseknek mindig is a középpontjában álltak, boldog, boldogtalan úgy érezte, úgy érzi, minden gyerekkel rendelkező nő el kell, hogy tűrje ahogy és akik véleményt formálnak róla. Anyák napja alkalmából pedig egy jelentős társadalmi szerepvállalással bíró cég világított rá az anyák tökéletlenségére, meghökkentve ezzel az internet apraját-nagyját. Bátorság, vagy botorság volt részükről elkészíteni ezt a kisfilmet?

Amikor megnéztük az idézett kisfilmet, nem igazán értettük, hogy ezt miért pont Anyák napján kellett bemutatni. Hiszen az Anyák napja egy olyan ünnep, ami a háláról szól, amit egy olyan ember iránt érzünk, akinek egykor a testében laktunk, akinek a szíve alatt kezdett dobogni a mi szívünk, és akinek a testét elhagyva kezdtünk el élni. Ez az anya lehet tökéletes, kevésbé tökéletes és teljesen tökéletlen, de ő az az ember, akinek köszönhetjük, hogy egyáltalán létezünk. Lehet, hogy a puszta létünkön kívül mást tényleg nem köszönhetjük neki de az is lehet, hogy a mi anyánk olyan akiben, örömünkben-bánatunkban úgy feloldódhatunk, mint a gyermek Zelk Zoltán versében.

Na és erre itt ez a filmecske, ahol anyák napja alkalmából gyerekek elmondanak néhány az édesanyjuktól hallott/vagy sosem hallott mondatot, klisét és az ünnepre várakozó, repeső boldog szívvel érkező anyákra zúdítják, hogy tessék, valójában ilyen vagy. Az elefánt a porcelánboltban balerina ehhez a forgatókönyvhöz képest. Persze ezt is lehet még fokozni, a nyilvánosan megalázott és borzasztó méltatlan helyzetbe és persze sarokba szorított anyák könnyes szemmel vonják le a konklúziót és fogadkoznak, ezentúl másképp lesz. Mernének mást mondani.

A kampány gondos marketingese pedig kiszámolta, hogy, amennyiben az anyák egy év alatt minden nap 4 perccel több időt töltenek együtt a gyerekeikkel, akkor tadám… egy egész nappal többet lesznek együtt. Valóban, 4-szer 365 nap az 1460 perccel egyenlő, ami tényleg 24 óra 20 perc. Szóval a kampányguruk is non-stop műszakkal számolnak. A szög a zsákból viszont a legvégén bújik ki, ugyanis a könnybe lábadt szemű anyák (és az ökölbe szorult kezű kommentelők) megtudhatják, hogy egy fotó, egy üzenet, egy megosztás akkor is közelebb hozza az anyához gyermekét, amikor éppen nem fér bele, hogy együtt legyenek. 

Aztán rájöttünk a film lényegére: íme megszületett az élő lelkiismeretünk. Társadalmi felelősségvállalás keretén belül, egy komplex kampány során mindenkit szembesíteni fog a hibáival. Tükröt tart nekünk és nem az ő hibája lesz, ha nem tetszik, amit abban látunk.*

Az Anyák napján látott epizód az általuk felvállalt munkának csak egy része, de ezt a filmet ekkor kellett bemutatni, hiszen ezzel a teljes hazai célcsoport felét – a nőket, anyákat el tudták érni. A készítők elkötelezettek, nem végeznek félmunkát, Apák napján majd a célcsoport férfi tagjait szólítják meg és hasonló kliséket tanítanak be csillogó szemű gyerekekkel. Lehet, hogy külön filmet készítenek a gyerektartással rendszeresen elmaradó szülőknek, vagy azoknak, akik egyáltalán nem kíváncsiak a gyerekeikre. A film címe az lesz: Bocsi, nekem jog neked kötelesség. Pedagógus napon a tanárokat ültethetnék a padba és a tanítványok mondhatnák vissza a tanév közben hallott kedves és kevésbé kedves mondatokat. Köztisztviselők napján az köztisztviselők, a Semmelweis napon, pedig az egészségügyben dolgozók kapnának egy-egy kisfilmet, csak, hogy tudják, hol a helyük és persze nem fognak kimaradni a szociális szférában dolgozók sem.

Biztosak vagyunk benne, hogy ennek a sorozatnak hatalmas sikere lesz, hiszen nincs olyan szakma vagy foglalkozás, aminek a képviselői kimaradhatnának. Miközben a kamera pásztázza az arcukat a fejükre lehet olvasni az általuk ismételgetett kliséket, elmondani a hibáikat. Majd a szembesítés után a színpadon állók és a képernyőn ülők megbocsájtón ölelik keblükre a hibáikkal könnyek között szembesülő, pellengérre állított résztvevőket. Fizikai és szellemi dolgozók, szolgáltatók, közéleti szereplők mind-mind nyilvánosan szembesülnek azzal, hogy milyen közhelyekkel képesek kibújni a legfontosabb kötelességük alól. Ők is megtudhatják, hogy, ha csak napi 4 perccel többet szánnak a feladatokra egy éven keresztül, akkor végül egy egész nappal több idő jut mindarra, ami valóban fontos. Igen az 3 teljes munkanap, hacsak nem ők is 24 óráznak, mint az anyák.

Szóval száz szónak is egy a vége, nagy dicséret illeti a készítőket, hogy felvállalják, sok vihart megélt kis hazánk élő lelkiismeretévé válnak és a kiváló ár/érték arányú szolgáltatások biztosítása mellett is tükröt tartanak tükröt nekünk. Nincs is már hátra, mint sok sikert kívánjunk a filmsorozat többi filmjének elkészítéséhez.

*A cikk nyomokban iróniát tartalmaz, természetesen tudjuk, hogy ez a kisfilm nem egy sorozat része, de olyan jó volt eljátszani a gondolattal, hogy van egy bevállalós cég, aki az üzleti haszon maximalizálása mellett/helyett nem fél bárkinek tükröt tartani.

Ha szeretnél a bejegyzéshez hozzászólni, akkor ITT megteheted.

Ha szeretnél gyakrabban bejegyzést olvasni tőlünk, akkor kövesd a Gyermekvilág, gyermekjogot a Facebookon is.

Ha úgy gondolod, hogy értékesek az írásaink és szeretnél minket támogatni, akkor használd a Donate gombot. Köszönjük.

heart-3846613_340.png

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: vélemény anya
süti beállítások módosítása