A hazai oktatásban a tankönyvpiacon az utóbbi években jelentős változások mentek végbe, erről bárki meggyőződhet, akit érdekel. Akinek meg iskoláskorú gyereke van, azt biztosan érdekli, hogy milyen könyvekből és milyen tananyag készíti fel a diákokat a XXI. század kihívásaira. Vagy inkább a XIX. századéra?

Na jó, ennyire azért nem rossz a helyzet. Viszont tény, az utóbbi néhány évben több, laikusnak is feltűnő tankönyvi hibának sikerült sajtónyilvánosságot kapni. Valószínűleg kevés nyelvtankönyv készítő vágyik, arra, hogy róla, pontosabban a munkájáról szóljanak a hírek, de mégis megtörténik ilyesmi.

A tudást nem adják ingyen, ahogy egykor a tankönyveket sem adták csak pénzért. De mára ez is megváltozott. Néhány évvel ezelőtt bizonyos csoportok már ingyen kapták a tankönyveket, így anyagi ellenszolgáltatás nélkül vihették haza és használhatták azokat. Mára viszont az 1-12 osztályig minden kis-és nagydiák részesül az ingyen tankönyvesség áldásában és kapja meg a könyveket pénz fizetése nélkül. Kölcsön.

Félreértés ne essék, a könyvek az államnak sincsenek ingyen, hiszen pénzbe kerül a papír, a festék, a szerző sem ingyen dolgozik és a soha le nem bomló műanyag csomagolás is hozzátesz valamit a költségekhez. Az erre kifizetett pénz a többek között a kis-és nagydiákok szülei által befizetett adókból jön össze. Szóval van pénzmozgás, csak a szülő helyett ebben az állam dönt.

A jó tankönyv ismérve, hogy a diák alaposan, mondatról, mondatra el tudja sajátítani a benne leírtakat és a tanár által hozzáadott értékkel egy stabil és alapos tudásra tud szert tenni. A jó tankönyvben a lényeget alá lehet húzni, a fő mondanivalót ki lehet emelni, ne adj Isten az órai munka alapján megjegyzésekkel lehet ellátni.

De az ingyen tankönyv, az kölcsön van. Öles betűkkel, ráragasztott papírral, pecséttel hívják fel erre a szülő és olykor nem túl kedvesen a diák figyelmét. A mindig is legendás iskolai házirendbekbe új pont került, ezentúl nem csak a padot hanem a tankönyvet sem szabad firkálni, rongálni. Osztályfőnökök, szaktanárok és a tankönyveket kölcsönző könyvtárosok egész évben vizslatják a könyveket és újra és újra nyomatékosítják, a könyvek csak kölcsönben vannak. Új szabály született: tankönyvet rongálni tilos! Hiszen ha beleír a diák, ha átjavítja a tankönyvben szereplő butaságot, elírást, vagy bármit, akkor ő rongál és ezért büntetni kell. Ízlelgessük a szép új világot: a butaság, tévedés javítása rongálás.

A tanárok mellett a szülők is szokatlanul csendesek és beletörődők ezügyben, pedig egy tankönyvcsomag, amit az osztályközösségben összefogva kedvezményesen megrendelhetnének a tankönyvellátótól nem kerülne túl sokba. Ha lenne minden gyereknek saját tankönyve - nem csak tankönyvnek látszó tárggyal mímelnék egyre többen és egyre csökkenő színvonalon az iskolát - akkor minden gyerek tetszőlegesen írhatna, jegyzetelhetne a tankönyvébe és javíthatna bármilyen butaságot, hazugságot vagy szimpla elírást. 

Lenne rá igény?