Október 5-én volt a Kék pólók napja, mellyel a mozgalom szervezői az erőszak ellen kívánták felhívni a figyelmet. A Petőfi Rádió is csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, nyilvánvalóan jó szándékkal. A megmozdulás részeként a Petőfi TV esti, Én vagyok itt aznapi műsorában Zsédával beszélgetett a Nemzetközi erőszak ellenes kék póló napról a két műsorvezető Fodor Imre és Szenes Laura.

Tény, a téma nem túl könnyű, főleg azoknak, akik benne élnek. Elengedhetetlen, hogy csak olyan ember nyilatkozzon meg, aki járatos ezen a területen, aki tudja, miről van szó. A műsor szerkesztője nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor a mozgalom kapcsán a családon belüli erőszak témáját vette elő. Mivel maga a családon belüli erőszak, a kapcsolati erőszak is csak 2013. július 1-je óta önálló büntetőjogi tényállás, elmondható, elég friss és minden bizonnyal a kívülállóknak nem túlságosan ismert jogi területről szeretett volna az adás tájékoztatást nyújtani a tévénézőknek.

A műsor pozitívumai sajnos itt véget is érnek, ugyanis a 7,5 perces beszélgetésben félrevezető tájékoztatások, állítások mellett az áldozathibáztatás jellegzetes mondatai hangzottak el. Miután a közmédia két műsorvezetője élő adásban tisztázta, hogy a Csellengők című műsor még létezik, mindketten a bántalmazottak felelősségét kezdték firtatni.

Fodor Imre szerint: …”Tehát pont arról, hogy ezt mindenki valahol titkolja, mindenki szégyelli (közben Zsédát mutatják osztott képernyőn a klippel, aki bólogat), mindenki megpróbál valami mást mondani, mert leestem a lépcsőn, mert véletlenül megütöttem magam, mert… hasonlók. Hogy ehhez sokkal nehezebb nyúlni, mert, hogy ezt nagyon szégyellik az emberek.”

Zséda válasza után a 4. percben a másik műsorvezető Szenes Laura szinte ugyanezt megismételte: „Szerinted itt ugye a legnagyobb probléma az mégiscsak az ugye, abból ered, hogy még most ezekben a percekben is rengetegen vannak, akik egyszerűen nem akarják szóvá tenni ezt , tehát szégyellik, eltitkolják, félnek, bárkihez is fordulni. Szerinted, te eleget gondolkodtál ezen a problémán, foglalkoztál vele, létezhet valami megoldás arra, hogy ezeket az embereket is rásegítsük, hogy merjenek, hogy legyenek bátrak felhozni azt, hogy mi történik velük nap, mint nap.”

Ezekre a kérdésekre, hacsak valaki nincs tűpontosan tisztában a hazai viszonyokkal, nagyon nehéz olyan választ adni, amelynek az üzenete eljut egy zenés fiatalos csatorna nézőjéhez. Zséda megpróbálta. Említette a nőjogi szervezeteket (?), honlapokat (!), szórólapokat (?!), de a végén csak kimondta, hogy „a lépéseket mindenkinek magának kell megtennie, de meg kell tennie, ahhoz, hogy a saját jogait érvényesíteni tudja.” Majd finomította, azzal, hogy „Azt mindenkinek tudnia kell, hogy nem a saját hibájából, mindenki kerülhet ilyen helyzetbe, anyagi helyzettől függetlenül, sőt.”

A műsor sajnos ezzel nem ért véget, és ezért kell erről a Gyermekvilág, gyermekjog blogban írni. Ugyanis a műsorvezető Fodor Imre felvetette a gyermekekkel kapcsolatban tapasztalat bántalmazást is, egy elég szerencsétlenül megfogalmazott kérdésben: „Én tapasztalatból tudom, hogy van olyan barátom, akinek a gyermeke az iskolából jött haza és nem árulta el és hihetetlen meló volt, mire meg tudta, idézőjelesen törni a gyereket, és a gyerek bevallotta, hogy nagyon rossz iskolába menni, mert ott van két srác, aki kiszívja a vérét minden nap.”  Majd a folytatja: „Hogy azt gondolom, hogy erre a gyereket is fel kell készíteni valahol, hogy legyen bátorsága egy családon belüli erőszaknál felemelni a szavát és segítséget kérni.”

Ezekből a kérdésekből kiderül, hogy neki és így a műsornak az az álláspontja a Nemzetközi erőszak ellenes kék póló nap kapcsán, hogy az áldozatot kell felkészíteni és a bántalmazottnak van felelőssége. A zárómondatban, Fodor Imre ezt meg is erősíti, és aki még nem kapcsolat el a csatornáról, meg is hallhatja a megoldást: „Szerintem ez a kulcs, hogy beszélgessünk, beszélgessünk és akkor majd feltárulnak a titkok. Köszönöm, hogy itt voltál." Majd Szenes Laura zárómondata: "További sok sikeres segítségnyújtást kívánunk neked!" 

A műsorban döbbenetes módon, egyetlen egy mondat nem hangzott el a bántalmazók felelősségéről. Arról, hogy a bántalmazót is érdemes felkészíteni arra, hogy cselekedetinek van következménye: kapcsolati erőszak esetén öt évig terjedő börtönbüntetés is lehet a büntetés, de megemlíthették volna a szintén nem túl régen bevezetett megelőző távoltartást is. Gyerekeknél felsorolhatták volna a szülő felelősségének átbeszélésén túl az iskolai bántalmazások során alkalmazandó jogszabályokat, a tanárok, az iskola, a fenntartó szerepét. De nem, nem ezekről volt szó, hanem civil szervezetről, szórólapról és beszélgetésről, annak ellenére, hogy a bejátszott klipben látható volt, a statisztikák szerint minden héten egy nő és minden hónapban egy kisgyerek a néma bűnözés, a családon belüli erőszak következtében veszíti el életét! 

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap évi sok milliárd forintból működik. Most annyira egyszerű lenne az után érdeklődni, hogy ennyi pénzbe egy közszolgálati csatornán nem férne bele egy kicsivel több tájékozottság és tájékoztatás az állam által vállalt és alkotott keretek bővebb ismertetéséről? Nem biztos, hogy érdemes. Habár az MTVA-nál, ebben a több tévét, rádiót és még sok mindent összeolvasztó szervezetnél, kevéssé valószínű, hogy ebben a tárgyban létezne szakmai csoportosulás, összehangolt belső kommunikáció, a műsor készítői mégis megtehették volna azt, hogy a saját házuk táján tudás alapján körülnéznek, és elolvashatták volna a hirado.hu oldalon megjelent kiváló cikket, hogy jobban ott legyenek a bántalmazás témakörével kapcsolatban. Nem voltak ott. Így kaptak áldozathibáztatásból egy jelest.

***

 Olvasd el a többi bejegyzést és kövesd a Gyermekvilág, gyermekjog blogot a Facebookon és a Twitteren.

A gyermekjogok védelme a törvényeken túl a gyerekeknél kezdődik. Ők azok, akikkel már idejében tudatni kell, hogy vannak jogaik, a kötelezettségeik mellett. A hatályos törvények alapján a gyerekek már elég korán kötelezően intézményesítve lesznek, 2015. szeptemberétől 3 éves kortól kötelező az óvoda. A blogon túlmutat, hogy azt taglaljuk, ez jó vagy sem, tény, hogy az elsődleges szocializáció, mely nagyjából 6-7 éves korig tart meghatározó a gyermek életében, döntően befolyásolja, milyen felnőtt válik belőle.

Ahogy nemzetközi szinten, úgy a hazai törvények is külön foglalkoznak a gyerekek jogainak védelmével. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a törvények nem elég ismertek még az iskolában sem, ahová új ismereteket, az életre felkészítő tudást megszerezni járnak a gyerekek.

A közelmúltban történt egy eset, mely végül úgy végződött, hogy az ovónő közös megegyezéssel a nem megfelelő nevelési elvek alkalmazása miatt távozott az intézményből. Ilyen történetnél az egyáltalán nem vigasztaló, hogy nem csupán Magyarországon, hanem Lengyelországban is történik ilyen és szomorú tény, egy sajátos nevelési elveket alkalmazó óvónőről tavaly is lehetett itthon olvasni.

A hírekhez fűzött kommenetek olvasva, nagyon úgy tűnik, hogy a helyzet nem változott a rendszerváltással, a ’89 előtti poroszos nevelés nem lett a múlté, sőt. A törvények azonban változtak, sok olyan cselekmény, tett, mely régebben, ha nem is elfogadott, de eltűrt volt, ma már egyszerűen bűncselekmény. 

Ha a gyerekek már 3 évesen bekerülnek közösségbe, jó, ha minél hamarabb megtudják, azt, hogy milyen bánásmódhoz van joguk és ma már van honnan tájékozódni. Íme néhány honlap, ahonnan a nagyobb gyerekek tudnak tájékozódni. Az Ombudsmani Hivatal készített egy komplex, rengeteg információt tartalmazó kiváló portált, melyet böngészve a gyerekek, de akár a szüleik is minden fontos információt megkaphatnak a gyermeki jogokról.  

A Gyermekbarát Igazságszolgáltatás keretén belül a nagyobb gyerekek elolvashatják Az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény tartalmának rövid, közérthető ismertetését. A kicsit kisebbek egy színes rajzokkal illusztrált kis füzetben olvashatják el ugyanezt ezen az oldalon.

Az UNICEF oldalain rengeteg kutatás található, akár évekre lebontva is, de információkat kaphatunk folyamatban lévő projektekről. Az UNICEF működésének iránymutatója a Gyermekjogi egyezmény, a szervezet az „ENSZ Közgyűlésétől kapta megbízását azért, hogy támogassa a gyermekek jogainak védelmét, segítse alapvető szükségleteik elérését és, hogy kiterjessze lehetőségeiket a bennük rejlő képességek felszínre hozása érdekében”* A gyermekek tájékoztatását az UNICEF kiemelt kérdésként kezeli, létrehoztak sok kampányt és fejlesztettel számos alkalmazás, melyek segítségével könnyen és juthatnak érthető információhoz az érintettek. Kutatómunkát is végeznek Magyarországon, melyekből akár a legtöbb szülő számára megdöbbentő adat derül ki. A legutóbbi felmérésük szerint a megkérdezett gyerekek fel szerint egy pofon még nem erőszak, vagyis a gyerekek legtöbbje nincs tisztában a jogaival. Eben a közegben az UNICEF Ébresztő-óra programja nyugodtan nevezhető hiánypótlónak, a programba jelentkező iskolákban már elérhető.

A napvilágot látott, de akár csak a baráti, ismerősi körben hallható történeteket hallva sokszor felvetődik a kérdés, hogy a gyereknek lehet-e hinni? Biztos, hogy igazat mond egy 3-4 éves, vagy akár egy 7-9 éves? Tény, hogy a gyerekek, ebben a korban még nincsenek tisztában a hazugságok következményeivel, de jellemzően nem találnak ki teljesen valótlan vádakat, így a szülőnek az a feladata, hogy odafigyeljen rá és higyjen a gyermekének. Tény, hogy a megtörténtek tagadása egyszerűbbnek tűnhet, azonban egy kisgyereknek, de még egy nagyobbnak is erőt kell ahhoz gyűjteni, hogy az őt ért traumáról beszámoljon. Ha történet úgy folytatódik, hogy a gyermeket szembesítik a nagy tekintéllyel rendelkező óvodapedagógussal, tanárral szinte biztos, hogy a gyermek meghátrál, de nem azért mert hazudott.

Azt hiszem, ezek után elmondható, hogy nem csak a gyerekek, a felnőttek ez irányú tájékoztatása és képzése is nagyon fontos. Gyakran csak a szülő egyéni érzékenységén múlik, hogy mikor elégeli meg a gyerekkel foglalkozó pedagógus sajátos nevelési elveit és viszi el az intézményből a gyermekét. Mert ez az általános, hogy hiába derül, ki az, hogy a óvodapedagógus, pedagógus vagy bármelyik gyerekkel foglalkozó  szakember nem megfelelően bánik a gyerekkel, az a történet általában az a vége, hogy a gyerek megy, a gyerekkel foglalkozó meg marad.

Sokkal célravezetőbbnek tűnne az a megoldás, amikor az intézmény vezetése beszámoltatja a pedagógust az általa alkalmazott nevelési elvekről és kivizsgálják, hogy mi is történt. Persze ehhez az is kell, hogy a pedagógus ne a tagadást válassza és segítse a kivizsgálást őszinte válaszaival, majd később ne a gyereken álljon bosszút így vagy úgy. Persze ehhez az intézmény vezetése is kell, aki nem a szülő vélelmének nyilvánítja a felmerült esetet, problémát, hanem valódi kivizsgálást végez.

Az óvoda, az iskola a pedagógusok szakszerű megválogatásán túl segíthet az ilyen esetek elkerülésében, ha jobban tájékozottak a gyerekekkel foglakozók, a szülők és maguk a gyerekeket is a jogaikról.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról egy hosszú és átfogó, a 1997. május 8-i kihirdetése óta több alkalommal módosított Gyermekvédelmi törvény rendelkezik. Ennek a törvénynek az Alapvető jogokat és kötelezettséget taglaló II. Fejezetében a törvény 6§ 5. bekezdése így rendelkezik a testi fenyítéssel kapcsolatban: „A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.” A bekezdés második mondatát a 2004. évi CXXXVI. törvény, mely Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról rendelkezik állapította meg az 53. §-ban. Hatályos: 2005. január 1-től. Vagyis Magyarországon tilos a gyermeket megütni, immár 10 éve.

Az iskolában dolgozó tanár egy közfeladatot ellátó személy, erről a Btk. 459 § 1. bekezdésének 12. pontja rendelkezik. Nem vitatható, kiemelt szerepe van egy tanárnak, ezért is számít közfeladatot ellátó személynek. A 2012. évi C törvény a Büntető Törvénykönyvről több pontban foglalkozik a közfeladatot ellátó személyekkel. A XXVIII. fejezetben taglalja A hivatali bűncselekményeket és a 302 § -ban a Bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában bűncselekményről és a büntetésről rendelkezik az első bekezdésben a következőképpen: „Az a közfeladatot ellátó személy, aki közfeladatának ellátása során mást tettleg bántalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Amennyiben összevetjük az UNICEF kutatását ezzel a törvénnyel, nos, nyugodtan elmondható, a törvényt nem ismerik a kellő mértékben sem gyerekek, sem a felnőttek. Az üzenet nem ment át. A régen megtörtént és a mostanában lezajlott olykor hasonló történeteket olvasva pedig kiderül számunkra, hogy a Btk 302. paragrafusának ismerete sem terjedt el túlságosan.

Fórumokat olvasva nyilvánvaló, kevés szülő tudja, hogy mi az a zéró tolerancia a testi fenyítéssel kapcsolatban és mi az, amit egy közfeladatot ellátó személy megtehet. Persze nem is lehet elvárni egy laikus szülőtől, hogy az Állampolgári Jogok Biztosának Hivatala honlapját, az UNICEF portálját vagy éppen A Büntető Törvénykönyvet böngéssze.

Talán lehetne ezen a tájékozatlanságon úgy segíteni, hogy ha már úgyis van az intézménynek házirendje, azt meg lehetne toldani egy néhány oldalas tájékoztatóval a jogokról és a vonatkozó törvényekről. Nem biztos, de valószínűbb, hogy kevesebb gyerek hallaná, hogy Minek beszélek neked, úgysem vagy jó semmire!, Értsd már meg, nem vagy rá képes!  és talán a címben idézett mondattal sem lennének megriasztva a kisdiákok. Biztosan kevesebb gyerek lenne fülénél fogva felrántva a padból és csuklónál fogva kirángatva az osztályból, hogy a fegyelmező szándékú rá-rá ütögetésről már ne is szóljak. Vagy de.

Forrás: http://unicef.hu/kuldetesunk/

Forrás: pinterest