Gyermekvilág, gyermekjog


Szabad-e használni tankönyvként a tankönyveket?

2019. július 15. 15:00 - gyvgyj_gtm

A hazai oktatásban a tankönyvpiacon az utóbbi években jelentős változások mentek végbe, erről bárki meggyőződhet, akit érdekel. Akinek meg iskoláskorú gyereke van, azt biztosan érdekli, hogy milyen könyvekből és milyen tananyag készíti fel a diákokat a XXI. század kihívásaira. Vagy inkább a XIX. századéra?

Na jó, ennyire azért nem rossz a helyzet. Viszont tény, az utóbbi néhány évben több, laikusnak is feltűnő tankönyvi hibának sikerült sajtónyilvánosságot kapni. Valószínűleg kevés nyelvtankönyv készítő vágyik, arra, hogy róla, pontosabban a munkájáról szóljanak a hírek, de mégis megtörténik ilyesmi.

A tudást nem adják ingyen, ahogy egykor a tankönyveket sem adták csak pénzért. De mára ez is megváltozott. Néhány évvel ezelőtt bizonyos csoportok már ingyen kapták a tankönyveket, így anyagi ellenszolgáltatás nélkül vihették haza és használhatták azokat. Mára viszont az 1-12 osztályig minden kis-és nagydiák részesül az ingyen tankönyvesség áldásában és kapja meg a könyveket pénz fizetése nélkül. Kölcsön.

Félreértés ne essék, a könyvek az államnak sincsenek ingyen, hiszen pénzbe kerül a papír, a festék, a szerző sem ingyen dolgozik és a soha le nem bomló műanyag csomagolás is hozzátesz valamit a költségekhez. Az erre kifizetett pénz a többek között a kis-és nagydiákok szülei által befizetett adókból jön össze. Szóval van pénzmozgás, csak a szülő helyett ebben az állam dönt.

A jó tankönyv ismérve, hogy a diák alaposan, mondatról, mondatra el tudja sajátítani a benne leírtakat és a tanár által hozzáadott értékkel egy stabil és alapos tudásra tud szert tenni. A jó tankönyvben a lényeget alá lehet húzni, a fő mondanivalót ki lehet emelni, ne adj Isten az órai munka alapján megjegyzésekkel lehet ellátni.

De az ingyen tankönyv, az kölcsön van. Öles betűkkel, ráragasztott papírral, pecséttel hívják fel erre a szülő és olykor nem túl kedvesen a diák figyelmét. A mindig is legendás iskolai házirendbekbe új pont került, ezentúl nem csak a padot hanem a tankönyvet sem szabad firkálni, rongálni. Osztályfőnökök, szaktanárok és a tankönyveket kölcsönző könyvtárosok egész évben vizslatják a könyveket és újra és újra nyomatékosítják, a könyvek csak kölcsönben vannak. Új szabály született: tankönyvet rongálni tilos! Hiszen ha beleír a diák, ha átjavítja a tankönyvben szereplő butaságot, elírást, vagy bármit, akkor ő rongál és ezért büntetni kell. Ízlelgessük a szép új világot: a butaság, tévedés javítása rongálás.

A tanárok mellett a szülők is szokatlanul csendesek és beletörődők ezügyben, pedig egy tankönyvcsomag, amit az osztályközösségben összefogva kedvezményesen megrendelhetnének a tankönyvellátótól nem kerülne túl sokba. Ha lenne minden gyereknek saját tankönyve - nem csak tankönyvnek látszó tárggyal mímelnék egyre többen és egyre csökkenő színvonalon az iskolát - akkor minden gyerek tetszőlegesen írhatna, jegyzetelhetne a tankönyvébe és javíthatna bármilyen butaságot, hazugságot vagy szimpla elírást. 

Lenne rá igény?

Ha szeretnél a bejegyzéshez hozzászólni, akkor ITT megteheted.

Ha szeretnél gyakrabban bejegyzést olvasni tőlünk, akkor kövesd a Gyermekvilág, gyermekjogot a Facebookon is.

Ha úgy gondolod, hogy értékesek az írásaink és szeretnél minket támogatni, akkor használd a Donate gombot. Köszönjük.

board_1.jpg

2 komment

Egy kép többet mond ezer szónál

2015. június 19. 22:13 - gtm

-Arról, hogy miért van szükség a gyerekek mellett a felnőttek felvilágosítására a gyermekjogokról és a hatályos törvényekről.

Most, amikor a közösségi média minden rendelekezésre álló formáját elözönlik a kiváló és a jeles bizonyítványokról készül képek, nem árt megnézni, hogy valóban mit is tanultak a gyerekek.

Az alábbi képen a harmadikos általános iskolásoknak készült Hétszínvirág olvasókönyv 62. oldala látható. A könyvben többször megtalálható a Nevetni kell! blokk. A viccek színvonala olyan amilyen, és kérdés, hogy vajon kinek is kell(ene) nevetni. A kis ravasz című viccen, remélhetőleg, kevesen fakadnak őszinte kacajra.

A bánatra csokoládét adó anya és a gyermekét pofozó, elfoglalt apa nem vicces. Jó lenne azt remélni, hogy a viccet olvasva a tanár - az osztályfőnöki órán vagy máskor - megerősíti  9-10 éves tanítványait abban a hitükben, hogy a pótcselekvés és az erőszak, nem a legjobb megoldás, utóbbi cselekedet ráadásul 10 éve tiltott is Magyarországon. 

olvasokonyv3_nevetnikell.jpg

De nincs minden veszve, mert piros betűkkel, felkiáltójellel négyszer is ott olvasható: Olvass minden nap! 

Bizony, olvasson az a gyerek. Olvassa az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala gyermekeknek szánt holnapját, a felnőtt pedig tudjon a Gyermekvédelmi törvény 6§ (5) bekezdéséről és a Büntető Törvénykönyv 302§-áról.

4 komment
süti beállítások módosítása