Tény, egyre több felnőtt és gyerek szenved valamilyen ételallergiától vagy ételintoleranciától, melynek kivizsgálását nehezíti a hosszadalmas bolyongás az egészségügyi rendszerben és a mentes étrend tartásának nehézsége. Mit tehetnek azok a szülők, akinek már kezében a diagnózis és már tudják, hogy a gyereknek milyen ételeket ajánlott kerülni, vagy inkább tilos fogyasztani.

Első lépésben a szülőknek érdemes megkeresni az erről rendelkező szóló EMMI rendelet és alaposan átolvasni. A 37/2014-es rendelet azon kívül, hogy szabályozza az ételek energiamennyiségét meghatározza, és kötelezővé teszi az étlaphoz való hozzáférést is. Egy egész fejezetben taglalja azt, hogy annak a személynek kell diétást étkezést biztosítani, akinek erről szakorvosi igazolása van. A szülők második lépésben haladéktalanul tájékoztassák a gyerek óvodáját/iskoláját arról, hogy a gyermek ezen túl diétás étrenden van és igényeljék meg számára a diétás étrendet. Harmadik lépésben készítsenek egy rövid írásos tájékoztatót a gyerekkel foglalkozóknak, melyben felsorolják, hogy milyen ételeket kell kerülni az étkezések során és írja le azt is, hogy mi történhet a diéta hiba esetén.

A pozitív forgatókönyv szerint a jóindulatúan kedves, de határozottan tájékoztatás után a gyerekkel foglalkozó pedagógusokkal kialakul egy nagyszerű együttműködés, a gyerek eszik, gyarapszik, boldogság és napfény lesz az élet.

Ha mégis felhők gyülekeznének az égen és a gyerek diétáját nem tartják be a szülőknek gyorsan és meglehetősen határozottan kell cselekedni. Ugye megvan a bejegyzés a fejlesztést csak papíron biztosító és intézményvezetőről? Nos, diéta esetén nem működik, az, hogy az intézmény csak papíron tesz eleget a kötelezettségének, mert vagy éhes marad a gyerek, vagy diétahiba következik be. Mindkettőnek jól látható nyoma van, ezt nem lehet elmismásolni. Az ombudsman a közelmúltban közzétett jelentésében feltárta azt, hogy mégis van olyan intézmény, ahol megpróbálkoznak ezzel, szerencsére vannak olyan szülők is, akik nem félnek akár az ombudsmanhoz fordulni egy ilyen visszaélés esetén. A jelentés szerint Répcelakon nem volt megoldható az önkormányzat szerint, hogy a lisztérzékeny gyerek számára a neki megfelelő étrend biztosítása. Valljuk be, azért első hallásra elég meglepőnek tűnik, hogy Európa közepén megoldhatatlan probléma egy óvodás gyereknek diétás táplálása.

A gyermeknek joga, hogy számára biztosítva legyenek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges feltételek, ők életkoruknál fogva fokozottabban kifejezetten jobban védendők. Minden egyes felnőtt felelős azért a gyerekért, akit rábíznak. Azon túl, hogy az intézmény köteles biztosítani a diétás étrendet, arra is kell ügyelnie, hogy a diétás étel valóban az legyen. Amennyiben diétahiba miatt bármi komolyabb vagy akár kevésbé komolyabb eset adódik, annak az intézménynek az alkalmazottja és a vezetője is felelősségre vonható. 

A szülő diéta hiba esetén minden alkalommal és írásban jelezzen a gyerekkel foglalkozónak, az intézmény vezetőjének, majd a fenntartónak. Remélhetőleg, nem fog olyan sokszor előfordulni, hogy ezen a szolgálati útvonalon végig kelljen menni, mert már az első mulasztás után elnézést kérnek tőle és a következőkben figyelnek arra, hogy ne hibázzanak. Ha esetlen az előfordul, hogy az ételt szállító küld hibás,ételt azt ott is jelezzék, de azonnal és írásban. Remélhetőleg nem fordul elő, hogy tejallergiás túrót kapjon, mondván, hogy az nem tej, hanem túró, de ha mégis, ott nagy a baj.

Sajnos csak az az esetek töredékrésze kap nyilvánosságot, talán tízezerből egy. A látencia ebben az esetben is óriási, ami azért baj, mert így talán még a magas pozícióban dolgozó illetékesek is azt gondolják, hogy minden rendben van.

Az ismerőseim körében végzett nem reprezentatív kutatásom szerint viszont úgy tűnik, hogy ezen a téren egyáltalán nem mennek jól a dolgok. A szülők által elmondott intézményi mulasztások elég széles skálán mozogtak. Hallottam olyan intézményről, ahol a tejfehérje allergiát igyekeztek elbagatellizálni és és nem értették meg, hogy adott esetben kiskorú veszélyeztetésének és gondatlanságnak számít, ha tejtartalmú ételhez juthat náluk a kisgyerek. Persze a tejfehérje érzékenység nem könnyen megérthető, hiszen van még olyan gyámügyi ügyintéző, aki a szülővel felsoroltatná az összes kazeint tartalmazó ételt panaszának indoklására, ahelyett, hogy szakértőt rendelne ki, vagy egyszerűen csak belegondolna, hogy mit is kér. Sok helyen szinte lesajnálóan nyilatkoznak a bizonyos ételeket nem evő gyerekekről, mondják, hogy „szegény gyerek”, pedig ez a fajta hozzáállás hiányzik a legkevésbé. Volt olyan iskola, ahol eleinte vonakodtak a napi háromszori étkezés biztosításától, eltelt pár hónap mire képesek voltak változtatni. Az ovikban arról szinte minden ünneplés, tortázás alkalmával elfeledkeznek arról, hogy a habos piskótából biztos nem ehet a tojásra vagy tejre diétázó, így ülhet üres tányér előtt a gyerek.

Tartok tőle, hogy a mulasztások felsorolását még lehetne folytatni, ha valakinek van bármilyen tapasztalata, írja meg bátran. Pozitív példát is lehet ám írni.

Nem szabadna annak előfordulnia, hogy egy gyerek ne kapja meg a neki megfelelő ételt, vagy ne a neki megfelelő ételt kapja. Pontosan ennek érdekében viszont nem csupán a gyerek(ek)nek és szülő(k)nek kell megtanulni okosan együtt élni az ételallergiával és intolerancióval, hanem a gyerekekkel foglalkozóknak el kell sajátítani a diétás ellátással kapcsolatos ismereteket.

Kövesd a blogot újabb hírekért a Facebookon!

Ismerős a következő vicc? Hány fekvőtámaszt tud Chuck Norris megcsinálni? Az összeset. Valahogy így érezhette magát az a szülő, aki kapott egy végzést a gyámhivataltól.

A szülő azért fordult a gyámhivatalhoz, mert a gyermek különélő szülője a kapcsolattartásokon rendszeresen figyelmen kívül hagyta a tejfehérje-érzékeny gyermek diétáját. A gyermekkel élő szülő hiába adott neki tájékoztatást a betegség mibenlétéről, a tünetekről, a következményekről és, ami legfontosabb, a diéta módjáról. Rendszeressé vált, hogy a gyermek a kapcsolattartások után rosszul lett az elfogyasztott ételektől.

Mikor már többedik alkalommal lettek jellemző tünetei a gyermeknek, aki el is mondta, hogy mit evett, a gyermek gondozó szülője arra gondolt, hogy ezt a tényt jelezni kell a gyámhivatalnak. Az talán előfordulhat, hogy a különélő szülő rutintalanul ad a saját gyerekének ártalmas ételt. De ott vannak a csomagoláson az összetevők, onnan miért nem tájékozódik? A gyermeknek mivel már elég nagy, hogy ne egyen olyan ételt, amiben tej van, de egy gyermek - egyébként természetesen – bízik abban, hogy az őt etető kéz csak nem ad olyat, ami árt.

A gyermekkel élő szülő, tehát – mivel már nem volt más lehetősége – a gyámhivatalhoz fordult, nem is szóban, hanem rögtön írásban. Saját tapasztalata volt, hogy jobb, ha nem telefonon vagy személyesen érdeklődik, az ügyintéző úgy talán érdemben foglalkozik az kérdéssel. Abban szinte biztos volt, az ügyintéző nem tudja, hogy mi az a tejérzékenység, de remélte, hogy utána fog nézni.

Az ügyintéző az írásbeli bejelentés után elindította az eljárást, mely eljárásnak része volt a tényállás tisztázása. Az ügyintéző a következő kérdéseket tette fel a panaszt benyújtó szülőnek, a kérdések alatt a szülő kommentárjai.

A szülő az végzés kézhezvételétől számított 15 napon belül nyújtsa be az alábbi dokumentumokat:

1. Fél évnél nem régebbi orvosi igazolás arról, hogy a gyermek milyen betegségekben szenved (tejérzékenység, kazeinérzékenség stb.)

Az iratok a hivatalban vannak. Évente van orvosi vizsgálat, miért a féléves korlát? A szakorvoshoz több hetes az előjegyzés.

2. Részletes orvosi igazolást arról, hogy a gyermeknek mely ételeket nem szabad ennie

Úgy érti, sorolja fel az orvos, hogy a gyermek mely ételeket nem ehet meg? Az összeset? A gyermek nem ehet olyan ételt, melyben tejfehérje van. Pont.

3. Orvosi igazolást arról, hogy mekkora az a mérték/arány melynek során a gyermeke számára az ellenjavallt anyagok bevétele ártalmas

Milyen arányt írjak? Egyszerűen nem ehet tejfehérjét. Semennyit.

4. Kérem, hogy bizonyítsa, hogy a különélő szülő az ön által felsorolt ételeket megvette a gyermekének (számla stb.), - hiszen ön nem volt jelen – és a gyermek az apja által megevett ételeket meg is ette.

A gyermek elmondja, hogy mit evett meg, elmondja, hogy kitől kapja, mert már tud beszélni. Elég régóta. Ő lehetne bizonyíték, ha már az én szavam súlytalan, de még nincs annyi idős, hogy a gyámhivatal előtt meghallgatható legyen. Mint szülő én az egészről onnan tudok, hogy két tünet között beszélgetek a gyerekkel, aki elmondja, hogy mit evett előzőleg. Igen, valóban nem vagyok ott, amikor a gyermek megeszi azt, amit. Én már csak a végeredményt látom. Szó szerint.

5. Kérem, hogy nyújtsa be a hivatal számára, hogy az Ön által felsorolt veszélyeztető ételek milyen mértékben tartalmaznak tejet, kazeint és olyan anyagokat, melyek a gyermekének ártalmasak lehetnek.

Valóban nagyon alapos az ügyintéző. Vajon miért kéri az arányokat? Esetleg enyhítő körülmény, hogy nem színtej ételt kapott a gyermek. Most már csak az a dolgom, hogy írjak levelet a Csoki Bt-nek*, a Szendvics Kft-nek* és a Cuki Kft-nek*, hogy írják le a receptjeiket, benne a tej, kazein és olyan – a tej érzékeny gyermek számára ártalmas – anyagok arányát a gyámhivatalnak a tényállás tisztázásához.

A hatodik kérdést és a választ már maga biggyeszette oda:

6. Ha az ügyintéző ennyire nem tud semmit erről a betegségről, és még belátása sincs tudatlanságáról, mert szakértőt nem kér, akkor miért hoz a gyermekkel kapcsolatban bármilyen döntést?

A hivatal számára a gyermek egy akta.

* A történetben szereplő egyes adatok, dátumok személyiségi jogok miatt megváltoztak, azok a történet érdemi részét nem befolyásolják.