Gyermekvilág, gyermekjog

A puding próbája

2015. július 03. 21:56 - gyvgyj_gtm

avagy hogyan működik a jelzőrendszer a gyakorlatban?

Tény, a laikusok számára a törvények nem jelentenek mást, mint száraz és olykor bonyolult, bikkfanyelven megfogalmazott mondatokat. Ezek a száraz jogszabályok határozzák meg azonban, azt, hogy van egy rendszer, melynek tagjai abban az esetben, ha egy gyermeket veszélyeztetve látnak, a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálatnak jelzést kötelesek küldeni. Nagyon sok esetre derült fény a közelmúltban is, amikor a jelzőrendszer tagjai elmulasztották ezt a jelzést, annak ellenére, hogy a mulasztásnak munkajogi és más következményei is lehetnek. A további tudásgyarapítás érdekében a blog törvényeket ismertető sorozata mellett a magyarországi gyermekvédelem alapját adó gyermekvédelmi jelzőrendszer példákon keresztül kerül bemutatásra; nehéz esetek és remélhetőleg jó gyakorlatok, útmutatók is lesznek a palettán.

A híreket olvasva, úgy tűnik, általánosan elterjedt gyakorlat, hogy amennyiben bántalmazás, családon belüli erőszak esetén érkezik jelzés a gyermekjóléti központhoz, akkor a szakemberek a gondozó szülővel felveszik a kapcsolatot, hogy a gyermek veszélyeztetettségét megszüntessék. A családgondozó alapellátásban nyújt segítséget a családnak, a szülőnek, hogy a fennálló veszélyeztető tényezők megszűnjenek. Érdemes megnézni a jelenlegi, gyakorlatot, hogy mi történik a gyermekekkel, ha a családban a verbális bántalmazáson túl az egyik szülő bántalmazó. Vajon mennyire támogatja a védelmi rendszer azt, hogy a bántalmazást elszenvedők ebbeől a helyzetből megmeneküljenek? Érdemes azt is megnézni, hogy amennyiben elvált szülőknél a kapcsolattartó szülő az, aki a gyermeket veszélyezteti, akár bántalmazza is, akkor az illetékes hatóság kapcsolattartási probléma miatt jár el, ha egyáltalán. Vajon hol ér véget a gyermekvédelmi jelzőrendszer hatásköre, hol van az a pont, ahol nekik már nem kell eljárni?

Szólj hozzá!

A pokolba vezető út

2015. június 29. 20:57 - gtm

avagy mire vezet a jó szándék

Habár manapság a családon belüli erőszakról beszélni, az ellen szót emelni még úri huncutságnak, feminizmusnak tűnik, talán a gyermekek jogaiért szót emelőket nem fogják így nevezni. Mert a világ sok más drámája mellett, úgy tűnik, a gyermeksorsok foglalkoztatják az embereket. Úgy tűnik, sokan sokféleképpen szeretnének tenni, hogy a gyerekeknek jobb legyen.

Mert tény, hogy az utóbbi időben megszaporodtak az ilyen hírek, események és most nem csak egy távoli szigeten évek óta zajló történetre gondolok, melyről jelent meg információ pro és kontra. Szólt már hír csecsemőről is, aki félévesen halt meg és a közösségi médiában is egyre gyakrabban jelenik meg egy-egy tömegével megosztott fotó eltűnt gyerekekről. Általában az anya osztja meg kétségbeesetten és hamar kiderül, hogy a gyermekei az apával együtt eltűntek, ismeretlen helyen vannak, itthon vagy akár külföldön. 

Aki nem járatos a témában, nem része az életének a családon belüli erőszak, nehezen érti meg a részleteket, lassan áll össze benne a kép, ha egyáltalán. Kevesen látják át, hogy ezek a ezek az események miért következnek be és még kevesebben látják át egy bántalmazó kapcsolat dinamikáját. A legtöbben, amikor már meghallgatták mindkét  felet és már leginkább a saját életükkel foglalkoznának a másé helyett, azt tudják mondani, hogy "De a gyerekek miatt a sérelmeket tegyék félre, mert így a gyereknek a legrosszabb". Ha eljutnak idáig és nem intézik el az egészet azzal, hogy, "De úgysem lehet tudni, kinek van igaza." A véleményt mondók a gyermekekre hivatkozva szokták kérni/javasolni a mediációt is. A mediátor nem más mint az egyenrangú felek által igénybe vett egy közvetítő, aki a kialakult vitás helyzet békés rendezésében segít. A hangsúly az egyenrangú félen van, ugyanis a bántalmazó kapcsolatban a felek  nem egyenrangúak. A következő érv szerint a gyermek a bántalmazó szülőjével is szívesen tart kapcsolatot, ezért kell vele találkoznia.  Ekkor nem veszik figyelembe a gyermek korlátozott ítélőképességét, ahogy akkor sem, amikor nem akar a bántalmazó szülőjével találkozni, de mennie kell. A gyermek nagyon erős érv a békés elrendezés mellett, hogy "a gyermek mindkét szülőt szereti". Sajnos ez az állítás adott esetben azt is jelentheti, hogy a gyermek szeretete miatt mintegy legalizáljuk a másik ember akár bántalmazó viselkedését is. "Hiszen a gyermek harmóniára és mindenekelőtt a szülőjére vágyik. Még akkor is, ha bántalmazza."  

Ekkor merül fel a szakemberek, újságírók és minden közreműködő felelőssége, hogy felismeri-e  a bántalmazást.  Nos, ilyen és ehhez hasonló kifejezéseket olvasva és hallva gondolom azt, hogy nagyon sok ember alapvető ismeretekkel sem rendelkezik a családon belüli erőszak témájáról. Segítő szándékkal állást foglalni és segíteni, alapvető ismeretek nélkül nem lehet. Több szervezet van, melyek kiadványokkal és informatív honlapjaikkal adnak információt, nem csak a bántalmazottaknak. Ezeket figyelmesen elolvasva talán meg lehet érteni miről is van szó.

Laikus, olvasó, ismerős a saját lelkiismerete és érdeklődése miatt olvasson, aki pedig hivatásos tollforgató és ebből él, az a saját hitelessége és felelőssége miatt.

Linkek: Nane, Patent, Nők Joga

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása