A gyermektartásdíj megléte és összege folyamatosan és évtizedek óta nagy indulatokat vált ki az érintettekből, elég csak bármelyik ebben az élethelyzetben lévő ismerőst, barátot megkérdezni, vagy esetleg valamilyen jogi fórumot olvasni. Október 30. a takarékosság világnapja, vajon kifizetődő spórolni a gyermektartásdíjjal?
A házasság, vagy életközösség felbomlásakor az ingóságok rendezése mellett a gyermek felügyeleti jogáról és a gyermek tartásáról is határoz ítéletében a bíróság. Amennyiben a bíróság döntése előtt a szülők megegyeznek – mert megtehetik ezt is – a bíróság ezt, a jogot nem sértő egyezséget hagyja jóvá. A gondozó szülő a döntés alapján ezután természetben, a különélő szülő főleg pénzben gondoskodik a gyermekről. A válófélben lévő szülők, mielőtt vad csatározásba kezdenének a másik vélt pénzéhessége vagy spúrsága miatt, jól teszik, ha átolvassák a vonatkozó szabályokat és utána a gyermek érdekében elkezdenek számolni. Érdemes utána járni, mit nevez a törvény gyermektartás-díjnak és mit jelent a természetben való gondoskodás.
A gyermek tartását, annak mértékét és a hozzá kapcsolódóról más rendelkezéseket a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről szabályozza, mely 2014. március 15-én lépett hatályba. A törvény IV. könyve foglalkozik a családjoggal. A családjogi könyv XXI. fejezete, melynek címe A kiskorú gyermek tartása taglalja ezt a sokakat érintő helyzettel.
A 4:216. § rendelkezik a gyermektartás módjáról az 1. bekezdésében a következőképpen: „A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (a továbbiakban: gyermektartásdíj).” Mit jelent a természetben gondoskodás? Azt, hogy a gondozó és felügyeleti joggal is rendelkező szülő a nap 24 órájában a gyermekért felelős, közös háztartásban laknak. Nem csak pénzben, hanem a gondoskodásával – természetben – teljesíti a tartást. A pénzbeli tartás azt jelenti, hogy a gyermek szükségleteit a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti a tartásdíj formájában. A kapcsolattartások ideje alatt természetesen természetben is. Fontos tudni, hogy a szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik (4:216§ 2. bek.).
A tartásdíj nagyságáról a szülők megállapodhatnak, de ennek hiányában bíróság fog dönteni.
A törvény 4:218 paragrafus 2. bekezdése rendelkezik arról, hogy a tartásdíj megállapításakor mit kell figyelembe venni. Ezek a következők: a gyermek indokolt szükségletei; mindkét szülő jövedelmi viszonyai és vagyoni helyzete; a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha vagy nevelt - gyermek és azok a gyermekek, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli; a gyermek saját jövedelme; és a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátások.
A tartásdíj a törvény szerint olyan összegű pénzt kell, hogy jelentsen, melyből a gyermek indokolt szükségletei fedezhetők. A 4:218 § 3. bekezdése alapján „a gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások.” Vagyis számít a közüzemi számlák rá eső része, az élelmezése, ruházkodása, közlekedése, tanszereinek beszerzése, a különórák, a szabadidő minőségi módon való eltöltésének költsége. Ha valaki egyszer utána számol és valószínű van olyan gondozó szülő, aki hónapról hónapra a havi költségvetését vezeti, akkor biztosan tudja, hogy egy gyermek minden áldott hónapban jelentős kiadást jelent. A törvény egyértelműen megfogalmazza, hogy a gyermek indokolt szükségleteinek a felét a különélő szülő fedezze. Sőt a törvény még rendelkezik arról is „ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.” Vagyis van lehetőség a tartásdíjon kívül még adni plusz pénzt a gyermek érdekében.
A tartásdíj mértékét a törvény nem százalékban, hanem összegben határozza meg, a mértékét azonban a különélő szülő átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell meghatározni, figyelembe véve a szülő egy éves jövedelmét. A törvény 4:207 paragrafusa alapján a tartásdíjat határozott összegben kell meghatározni. A bíróság ítéletében rendelkezhet úgy, hogy a tartásdíj évente, a következő év január 1. napjától a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex növekedésének mértékével - külön intézkedés nélkül - módosul.
A különélő szülő jövedelme azért is számít, mert nyilván a szülő és a gyermek életszínvonala válás előtt hasonló volt, így a gyermek életszínvonala szerencsés esetben nem változik ezután sem. A jövedelmi szempontból széles skálán elhelyezkedő szülőknek remélhetőleg fontos az a szempont, hogy a gyermeknek a válás után sem csökkenjen az életszínvonala. Figyelemreméltó kitétele a törvénynek, hogy a különélő szülő a saját tartásának rovására is köteles gondoskodni a gyermek tartásáról.
Amikor a különélő szülő esetleg a tartásdíj magas összege miatt neheztel bíróra, volt párjára, gyermekre, akkor vegye azt észre, hogy a gyermek szükségleteit miatt megállapított összeggel, azzal a havi x forinttal, ő mintegy megváltja a szülői gondoskodást, ugyanis a gondozó szülő mintegy ingyenmunkáját, azt a 0-24 órás készenlétet hét 7 napján, azt nem téríti meg senki. Mielőtt haragjában odáig jutna, hogy nem fizeti a gyermektartásdíjat – ha már „elperelni” nem sikerült a gyermeket – érdemes akár szakemberrel átbeszélni, hogy valóban a mi szolgálja a gyermek érdekét. Azt is mindenképpen érdemes még átgondolni, hogy, ha a házasság megmaradt volna, akkor is ugyanilyen összeget költene-e el a gyermekére? Mitől lett más az a gyermek?
