Egy éve indult el a Gyermekvilág-gyermekjog blog. Egy kis visszatekintő az elmúlt év legolvasottabb bejegyzéseire, témáira, hozzászólásaira.
Már a blog indulásakor a gyermekek világát és az ő jogaikat érintő számos terület közül 3 került a középpontba és utólag elmondható, hogy a 3 leglátogatottabb bejegyzés pont ezeket a témákat érinti.
Leglátogatottabb post a közmédia áldozathibáztató műsora miatt készült poszt, amit nyilván nem olvastak a Kunigunda útján, hiszen akkor a nem sokkal későbbi műsorukban nem azt tesztelték volna, hogy egy kék foltokkal teleragasztott átlagos lányt hogyan nem vesznek észre az utcán. Abban a városban, ahol előfordul az út mellett, a csúcsforgalomban, telefondoboz előtt/mögött ürítő hajléktalan, ott nyilván nem megy át az érdektelenség szűrőjén néhány kék plecsni. Jobb lett volna valami értelmes és informatív anyaggal kitölteni az adásidőt, vagy akár meghívni néhány érintettet.
Elmondhatatlanul fontos, hogy gyermek (adott esetben a bántalmazott) szavahihetősége ne legyen megkérdőjelezve, a bántalmazott ne legyen hibáztatva. Minden esetben a bántalmazó a hibás, nincs kivétel. Az, hogy a hírt olvasó ember fejében ösztönösen felmerül a gondolat, hogy kivédhető lett volna, mondjuk a gyerek által kapott pofon, ha nem feleselt volna, nem szabad, hogy megoldási stratégiaként legyen elfogadva. Józanésszel belátható, a feleselő gyerek úgy kerülheti el a pofont, hogy a fegyelmezését a belátási képességgel rendelkező felnőtt másként oldja meg. Pont.
A második legtöbbet olvasott bejegyzés a sokak véleménye szerint nem is létező kényszerláthatást vázolta fel. Kényszerláthatás pedig van. Még mindig. Annak romboló hatása, hogy meglehetősen sok gyermeknek ki kell állni alkalomról, alkalomra ezt a tortúrát, ma még megbecsülhetetlen.
Számtalan azon szülők száma, akik az egykori házastársukon a gyermeken keresztül, a kiskorút eszközként felhasználva állnak bosszút, vagy folytatják az évek óta tartó bántalmazást. A gyermek – ha minden jól megy – azért mégis felnő és meg fogja vonni a mérleget. A gyermeknek az őt érintő kérdésekbe beleszólási joga van, korának és érettségének megfelelően. Egy gyermek már 12 éves kortól büntethető, felelősségre vonható, de a véleménye is számít már.
A harmadik bejegyzés a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek továbbtanulási kérdését feszegeti, ami folyamatosan olvasott poszt volt egész évben. A sajátos nevelési igényű gyermekek elméletileg integrálhatóak az oktatásba, gyakorlatilag ez kevéssé valósul meg.
A gyakorlatban teher a képzetlen tanárnak, teher a laikus szülőnek és szenvedés a gyermeknek. És ebben az esetben, azzal, hogy a gyermek felnő, a probléma nem szűnik meg, hiszen az elmaradt fejlesztések hátrányai felnőttkorban kamatostól jelentkeznek a csökkent munkaképességgel. Hogy csak egy tényezőt említsek.
Volt még néhány bejegyzés, mely az index címlapra is kikerült, az elmúlt egy évben összesen 11 és az összesen 55 bejegyzést egy kisvárosnyi látogató olvasta el. Az egyik legkevésbé látogatott és értékelt bejegyzés – meglepően? – az volt, ahol a gyermekek érdekében megvalósuló jó gyakorlatokról adna hírt a blog. Nem jelentkezett senki.
A blogban a hozzászólások előzetes moderálás után jelennek meg így néhány komment nem kerül nyilvánosság elé. Jellemzően az első hozzászóló egy troll volt. A hozzászólók között volt olyan, aki nyilvánvalóan fake hírt lőtt fel az éterbe, majd tényszerű cáfolat után saját téveszméjét még néhány helyen elhintette. Általában elmondható, hogy aki kommentelt, az inkább hozzátett valami értéket a bloghoz. Külön köszönet, ha valaki szánt és szán arra időt és energiát arra, hogy a saját történetét megosztja itt.
