Gyermekvilág, gyermekjog

Csinovnyik

2017. augusztus 23. 16:08 - gyvgyj_gtm

Vajon mi történik akkor, ha egy ajánlott levél kézbesítése sikertelen és a levél visszakerül a feladóhoz? Nos, a hatályos törvények alapján a levelet két sikertelen kézbesítést követően kézbesítettnek kell tekinteni, akkor is, ha azt a címzett bizonyíthatóan nem kapta meg.

A Totalcaron nem olyan régen jelent meg egy cikk, ahol a nem kézbesített levelek miatt a 15 ezres bírság 60 ezer forintra ugrott az ügyfél nem kis bosszúságára.

Mielőtt még több autós párhuzamot vonnánk be, gondolkodjunk el egy percre, hogy mi történik akkor, ha nem autóról, hanem egy gyerekről van szó. Gyermekvédelmi esetekben gyakran tartanak szakmaközi egyeztetést szakemberek, vagy akár tárgyalást gyámhivatalok, ahol az ügyben érdekelt felek személyesen megjelennek, a tárgyalásról pedig jegyzőkönyv készül. Habár számtalan elektronikus kapcsolattartási lehetőség létezik ma már, a hivatalok továbbra is előszeretettel használják az ajánlott levelet, mint kommunikációs formát. Ahelyett, hogy felemelnék a telefont, vagy ne adj’ isten írnának egy e-mailt.

Persze a jogkövetkezmények szempontjából ez érthető, de valójában kinek jó ez a meglehetősen idejétmúlt, merev és szabályozás? Lelövöm a poént, a hivataloknak, a hivatalnokoknak.

Egy nem túl régi Abcúg cikkből megismerhettük egy család kálváriáját, ahol az egyéves gyereket rendőri közreműködéssel emelték ki a családból. Az egész cikk maga a döbbenet, egy mondatra érdemes figyelni és jó lenne tudni, hogy a gyámhivatali értesítés át nem vételének gondolata vajon melyik fél tollából született: „Előfordult, hogy nem vették át a gyámhivatali értesítést, vagy hogy nem mentek el, amikor megbeszélésre hívták őket.”

Ugyanis a Posta egy ajánlott levelet két alkalomal próbál kézbesíteni, ha a levél címzettjéhez nem jut el az értesítő, bizony nem fogja tudni, hogy neki levele van. Akkor sem jár jobban, ha megkapja ugyan az értesítőt, de mire az a kis, amúgy A/6-os méretű papírka eljut hozzá, a levél már elindult visszafelé. Az értesítőn lévő úgynevezett ajánlási ragszám alapján meg vagy kiderül, hogy pontosan honnan jött az a levél, vagy nem. Ilyen esetben a Hivatal által invitált ügyfél azt teheti, hogy 3 napi hideg élelemmel bekötözik a hivatalba és addig onnan el nem mozdul, amíg ki nem derül, hogy ki és mit akart tőle. Ugyan a hivatal második alkalommal is megkísérli majd a levelet kézbesíteni, de korántsem biztos, hogy a meglehetős emberhiánnyal küzdő Postának sikerül azt a kis A/6-os papírkát eljuttatnia másodszor a megfelelő helyre, ha elsőre sem jött össze a dolog.

Első megközelítésre az idézett személy, az ügyfél hivatalba beköltözése és az eredményig való bent maradása talán túlzásnak tűnhet, de rögtön nem fogjuk annak gondolni, ha felismerjük, hogy mit tesz eközben a hivatalnok. A bürokrata, aki, mint tudjuk akkor is megkapja a fizetését, ha a munkája kevesebbet ér, mint a papír, amire nyomtat.

A hivatalnok ugyanis kézhez kapja a két alkalommal sikertelenül kézbesített levelet, melyet el is tesz gondosan az ügy aktájába. Majd a tárgyalást megtartja, ahol konstatálja, hogy az egyik idézett nem jött el. Normális ember nem csodálkozna ezen a tényen, hiszen az értesítő levél bontatlan állapotban és az idézett által biztosan olvasatlanul hever a hivatalnok aktájában. Vagyis, amennyiben az idézett személy nem gondolatolvasó – biztos nem –és nincs ráhangolódva a hivatalnok agyhullámaira – nagy hiba, de miért is lenne – egyszerűen nem fog tudni arról, hogy neki mikor, miért és hol kellene lennie.

Az ügyintéző, a bürokrata pedig az idézett távollétében hoz egy döntést, megalkotva többek között a cikkből kiemelt mondatot. Mivel az ügy többi részében is valószínűleg hasonló jóindulattal és alapossággal járt el, nem is lehet azon csodálkozni, hogy a bíróság előtt nem állt meg a közigazgatási jogkörben hozott döntése.

Igen, pontosan ezért kell bent maradni addig a hivatalban, amíg ki nem derül, hogy ki és miért küldött ajánlott levelet. Semmi, de tényleg semmi nem motiválja az egyre kevesebb lelkesedéssel aktát tologató hivatalnokot, hogy e-mailben, telefonon, személyesen kapcsolatba lépjen az idézett személyekkel és a több ember részvételével megtartandó tárgyalás eredményes legyen. A hivatalnoknak az sem számít, ha később a bíróság kimondja, hibás volt a döntés, őt ezért nem fogják elmarasztalni. Végül is csak gyerekek életéről van szó. Nem valami fontos dologról.

Nagy valószínűséggel még egyetlen egy embert bocsájtottak el, mert látszatmunkát végez közalkalmazottként és inkább viszi a pénzt semmint hozza. Mert ez az ember mindig megkapja a fizetését, majd vesz belőle köpönyeget.

file.jpg

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekvilag-gyermekjog.blog.hu/api/trackback/id/tr8912774748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Muad\\\'Dib 2017.08.25. 09:42:30

Már csak az érdekelne, mégis mi lenne a helyes a blog szerint?

Terniak 2017.08.25. 09:42:37

Már elnézést, de azért kissé hangulatkeltő a cikk.

Bár jól néz ki így a hivatalok ostorozása, azért néhány szempontot azért tegyünk hozzá.

Alapesetben van folyamatban egy közigeljárás. Erről alapesetben minden ügyfél tud. Tud az ügyintéző nevéről, elérhetőségéről, hiszen ezt kötelező feltüntetni. A közigeljárásokat a hatóságok folytatják le, de alapelv az ügyfél és a hatóság együttműködése. Semmi nem zárja el az ügyfelet, hogy maga is érdeklődjön egy tárgyalás időpontjáról.

Oké, mondhatnánk, de a hatóságnak kellene aktívnak lenni. Ok, fogadjuk el ezt. Ha jól értem, akkor a hatóság szabályszerűen kikézbesített egy idézést, amiről az ügyfél nem szerzett tudomást. Az esetek elenyésző részében történik az, hogy nem hagy a postás értesítést, általában egyébként akkor, amikor az ügyfélnek is érdeke ez (pl. adóeljárásban). de azért ez finoman fogalmazva nem jellemző.

Na most, van egy szabályszerűen kézbesített idézés, amire az ügyfél tojik. És ezt azért merem leírni, mert valóban a postás kétszer is jelzi, hogy bizony valami fontos jött. Ha ehhez még hozzá is veszem, hogy az ügyél is tud arról, hogy számára valami nagyon fontos ügy van folyamatban, bizony nem lenne ördögtől való, ha maga is érdeklődne ilyenkor akár a postán, akár a hatóságnál, hogy miért is akarnak vele kapcsolatba lépni. Merthogy az ügy nem csak a hatóság számára kell, hogy fontos legyen, hanem az ügyfél számára is.

És mindezek mellé, azért jegyezzük meg, hogy ilyen esetben legalább két azonnali jogorvoslat van: az igazolási kérelem és a kézbesítési vélelem megdöntése. Emellett ma már, ha az ügyfél kéri, a hatóság minden döntéséről emailben, sőt sms-ben tájékoztatja az ügyfelet. Persze, ehhez ki kellene nyitni a jogszabályt és megnézni mondjuk a Facebook olvasgatása helyett.

Plusz a bírósági út: amiről a cikkben csak az nem derül ki, hogy miért helyezte végül hatályon kívül a döntést a bíróság.

Mindezt csak azért írom le, mert ez a divat, hogy a hatóság fúj, a hatóság rossz, rendkívül káros, és végre azt is tudomásul kell venni, hogy a magyar polgár felnőtt ember, akinek szintén van felelőssége a saját ügyeinek intézésében, és azért nem ennyire fekete-fehér a helyzet. Jelen esetben mentegetni sem kell a hatóságot, mert abból, ami le van írva, az derül ki, hogy az eljárási szabályoknak megfelelően jártak el.

Sir Galahad 2017.08.25. 09:42:55

Szerintem elég életszerűtlen, hogy valaki kétszer egymás után sem veszi észre, hogy a postás értesítőt dobott a postaládájába. Ennyi erővel az is előfordulhat, hogy nem nézi a mailfiókját vagy nem veszi fel a telefont, és akkor ugyanott vagyunk, mint a postai kézbesítésnél.

GallaiG 2017.08.25. 09:43:24

Az író szemérmesen elhallgatja, hogy a "kézbesítési vélelem" intézménye a legsötétebb népellenes kommunista Rákosi-korszak szüleménye. Egy 1952-es törvény szerinti törvény alapján minősül "átvettnek" egy küldemény hazánkban. Akkor is, ha a címzett tökéletesen vétlen, vállalnia kell a "nem kereste" jelzés alapján "átvett" küldemény összes következményét. Át nem vétel okai és aggályai közül a legfontosabb: ki és mi bizonyítja, hogy a postás bedobta az értesítő cetlit?

Érdekelne, hogy akiken ez a helyzet múlik, szégyellik-e legalább egy kicsit magukat.

Pilotax 2017.08.25. 09:43:41

A kézbesítési vélelem a legaljasabb, legmocskosabb jogintézmények egyike. Miért nincs egy tökös jogász aki végre az alkotmánybírósághoz fordulna ennek eltörléséért, mert véleményem szerint alkotmányos alapjogokat sért. Miért is kell állandóan a hatóságok rendelkezésére állnom, hiszen kiszámíthatatlan mikor kaphatok valamit az 1001 hatóság valamelyikétől amit át kellene vennem akkor is ha a posta nem hozza ki, ha téves címre küldik, ha névegyezőség miatt más kapja meg, ha éppen jogosan és törvényesen nem tartózkodom a bejelentett címemen? Nincs jogom hosszabb időre eltávozni, mert hátha jön valamilyen hatósági vegzatúra, ami ellen éppen védekeznem kellene? Miért kellett a hatóságok töketlenségének problémáit az állampolgárokra hárítani? Ha a halálos ítéletemet kézbesítik ki és nem veszem át akkor végrehajthatóvá válik?

okleveles naiv 2017.08.25. 09:44:07

Nem tudják megmondani a ragszám alapján, h ki a feladó.
A postai folyamatot tudják lekövetni, h melyik postán vették fel a küldeményt, onnan mikor és melyik postára továbbították, egészen a kézbesítőig, aki vagy kivitte, vagy nem, vagy bedobott értesítőt, vagy nem.
A feladó adatai szerepelnek a borítékon (ami nem jutott el a címzetthez), a borítékra ragasztott tértivevényen (amely visszekerül a feladóhoz, sikeres kézbesítés esetén önállóan, leválasztva a borítékról, sikertelen kézbesítés esetén a borítékkal együtt). A tértivevényen a kézbesítő (elméletileg) jelöli, h mikor történtek a kézbesítési kísérletek, ellenjegyzi a kézbesítői számával és aláírásával, ill sikeres kézbesítés esetén jelöli rajta, h ki és milyen jogcímen vette át a küldeményt.
Sikertelen kézbesítés esetén a(z elméletileg) bedobott értesítőn a kézbesítő feltünteti, h kitől és mikor érkezett a küldemény, továbbá a sikertelen kézbesítés dátumát és időpontját.
A posta max akkor tudja, h ki volt a feladó, ha a címzett vissazveszi az értesítőt.
Ennyike.

Pilotax 2017.08.27. 14:44:01

@Terniak: "...hogy az eljárási szabályoknak megfelelően jártak el." Tudod a probléma az , hogy rosszak az eljárási szabályok, mert eszement hülye jogászok alkották akik nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy az élet nem hajlandó az ő gondolkodásmódjuk mentén működni. Húsz egy néhány évet dolgoztam a közigazgatásban, tudom, hogyan trükköznek az ügyintézők ha valakit meg akarnak szívatni. Ezek egyike mondjuk a jogszabályok betűről betűre való betartatása és betartása. Hidd el ez az egyik legnagyobb szívatás. Mindenre van nálunk jogszabály meg az annak ellenkezőjére is.
süti beállítások módosítása